Mr. és Mrs.
(Felosztás: Dalma - YoungJae, Zsani Paulik - SeungHyun(T.O.P))
A megmaradt mappákat táskámba helyezem és elköszönve -életemben először- munkatársaimtól kilépek a parkolóba. Ott beülök az autómba, majd napszemüvegemet felveszem és elhajtok. Beugrok pár boltba, néhány szükséges dolog miatt, majd egy még nagyobb mosollyal ajkaimon lépek házamba, hangtalanul, hogy észre ne vegyen az itt tartózkodó férfi.
Felosonok szobámba és néhány szatyrot lerakok ágyamra, egy másikat leviszek. Nyakkendőmet kioldom és a szokásos egy gomb helyett, most kettőt gombolok ki ingemből. Párom a konyhában sertepertél, ezért halkan lerakom a szatyrot a pultra, majd mosogató alakja mögé settenkedek. Lassan dereka köré simítom kezeimet és karjaim szorosan ölelik át. Arcához hajolok és egy édes, hosszú csókot nyomok rá. Még ott tartva ajkaim puszilgatom kicsit, majd vállára döntöm fejem.
-Hogy van ma, Mr. Lélegzetelállító? Jól telt a mai napja?-duruzsolok fülébe, homlokomat édesen nyakába dörgölve. Feltűnően boldog vagyok.
YoungJae: A mai napom egész nyugalmas és elfogadható volt. Nem kellett korán reggel a boltban mászkálnom, így nézhettem a tévét nassolás közben. Mondjuk az elmúlt pár napban elégé elengedtem magam... Nem mintha akármit is a rossz irányba tereltem volna, csak kissé kiestem napi rutinjaimból. Megmaradt a hajnalban való kelésem, de a boltba járás sűrűn kimaradt. Néhanapján nekem is jár egy kis szünet, nem de?
Már éppen készen vagyok a mosogatással és a vizet engedem elfolyni a lefolyón, mikor egy ismerős test nyomódik hátamnak és az ahhoz tartozó kezek engem tartanak. Megtörlöm kezeimet és a hasamon pihenőkre simítva élvezem a lágy puszikat arcomon. Olyan jó...
-Igen, kifejezetten jól. Nem volt sok dolgom.-Elmosolyodok és párom felé fordulva a most hátam mögé kerülő pultnak dőlök.-Mi ez a nagy boldogság, SeungHyun-ssi?-Ujjaimat lassan futtatom felfelé fehér ingével fedett karjain, míg szemeimmel nyakát pásztázom. Olyan más... Halkan kezdem számolni lentről a helyükön lévő gombokat és, mikor eggyel kevesebbet találok csak lyukába bújtatva, felnézek fölém magasodó párom szemeibe. Most valahogy másképp csillognak, amúgy is elkápráztató szemei.
SeungHyun: Vállat vonok, bár nagyon is tudom boldogságom okát.
-Láthatom magát. Meg ez volt az utolsó munkanapom is.-Mosolygok rá és nyomok még pár puszit arca, most már elért területeire. Végül elérek ajkaihoz, de mielőtt megcsókolnám szemeibe nézek. Gyönyörűen mégis értetlenül tündökölnek a barna szemek, melyek nehezen engednek el bűvöletükből.
Lassan hajolok párnáira és ugyan ilyen lassan mozgatom sajátjaimat, ezzel egy szerelmes és az átlagosnál sokkal hosszabb csókot lopva életem férfiától. Elválok, de nem lépek el tőle. Csak magam mögé nyúlok a pultra és a papír szatyrot füleinél tartva emelem szeme elé. Egy fehér, kötött sál van benne, aminek rojtjai piros, fehér váltakozásúak. Semmi különös, de tudom, hogy imádja ezeket és még nem láttam, hogy vett volna ehhez hasonlót. Így hát megajándékozom eggyel. De itt még nincs vége...
YoungJae: Szemeimet félig lehunyva élvezem tovább a puszikat, majd teljesen becsukva őket viszonozom a lágy csókot. Kezeimet a mögöttem lévő pult oldalára helyezve támasztom meg magam, mert félő, hogy összerogynak térdeim alattam. Aish, néha olyan rossz, hogy ennyire erős hatással van rám...
-E-Ezt miért kapom...?-Nagy szemeket meresztve nézem az arcom elé nyomott szatyrot, melyben egy pufi sál helyezkedik el. Egy olyan, amit már régóta nézegetek magamnak a kirakatokban. De honnan tudta...?
SeungHyun: -Mert miért ne? Na jó, az igazi ok az az, hogy nem is tudom. Csak... Megláttam és tudtam, hogy illene magához, meg persze láttam, hogy nézi, így gondoltam megveszem.-Mosolyogva nézek rá és homlokomat övének döntve nyomok még két csókot ajkaira, majd ellépve elmegyek átöltözni. Hmm... Ki kell mennem a kertbe. Felérve szobámba az egyik fiókban tartott melegítők közül felveszek egy sötét szürke darabot, majd egy fehér háromnegyedes ujjú felsőt is magamra kapok és lemegyek. Páromra mosolygok, aki még mindig a konyhában van, talán kicsit lefagyva. Vagy csak beképzelem? Aish, kitudja.
Kimegyek a hátsó kertbe és egy metszőollót keresve megyek a virágokhoz. Nem, nem rendezett semmi. Nem állnak katonás rendben, szín és fajta szerint. Vegyesen elhelyezkedve alakítanak ki egy szép egységet, és ez így tökéletes. Szedek egy kis csokrot, majd egy szép rózsaszálat keresek. Megtalálom a legszebb vöröset, így azt lecsippentem, majd töviseit is leszedem. Szedek még pár más színű rózsát is és persze vöröseket is, hogy ne tűnjön fel neki semmi.
Visszamegyek a házba, és a középső pulton pakolászó párom elé rakom. Amikor rám néz rákacsintok, majd a megmaradt rózsákat próbálom elrejteni szeme elől. Túl sejtelmes vagyok, lehet gyanús már neki. Nem baj... Szobámba érve keresek valamit, amibe vízben tarthatom a virágokat, majd újra lemegyek.
A konyhába is besuhanok pár percre, épp csak addig, amíg párom ajkait meg illetem egy kis csókkal. Ezután dolgozó szobámba megyek és a lehető leggyorsabban próbálom legyűrni a papírok tartalmát. Uhh... Még így is kora estig fog tartani. Hmm... Ez talán jól is jöhet.
YoungJae: Teát főzve magamnak pakolászok a pultokon, amíg párom be nem jön a kertből. Kezében egy gyönyörű csokor virág pihen, ajkain egy édes mosoly is megbújik és rám kacsintva otthagy. Eltátott szájjal nézem, lépcsőzés közben eltűnő alakját. Az ingekben is rohadt jól néz ki... De, hogy ez a póló mennyivel másabban áll neki. Aish, túl jól néz ki még mindig...
Még mindig nem értem, hogy mi okozhat neki akkora boldogságot, hogy még mielőtt dolgozószobájába bújna csókokkal bombáz. Nincs ezzel az énjével gondom... Sőt, jobban imádom, mint a másikat. De akkor is furcsa. Mondjuk hozzászokhattam volna már a furcsa dolgokhoz az életemben... Na mindegy.
Mikor becsukódik magánszobájának ajtaja, kezembe kapom az óriási bögre teát és a nappaliban kényelembe helyezem magam. Bevackolom testemet a kanapét letakaró paplanba és törökülésben ülve, lábaim rejtekébe teszem a bögrét. A vezetékes telefonba egy megszokott ételfuvaroscég számát kezdem bepötyögni, hogy rendelhessek valamit, amit el tudunk fogyasztani vacsorára. Semmi kedvem ma főzni. Ha már nyugisan kezdődött úgy is fejeződjön be. Mikor a csengés a vonal másik végén megszűnik, bediktálom az ételeket, miket általában kérni szoktunk és a lakcímet is elmondva a nevemmel, leteszem a telefont.
Valami normálisnak nevezhető műsort keresek a televízióban és azt nézegetve fogyasztom el lassan a még forró teámat. Nagyjából egy óra mire kiszállítják. Addig tudok még többet pihenni és talán SeungHyun-ssi is végez a dolgával. Remélem nem bánja majd, hogy nem főztem...
SeungHyun: Már a nagyjával végeztem, de most jön az a rész, amikor számolgatnom kell. Nagyon jó... Gurulós székemmel az ajtóhoz megyek és résnyire kinyitom azt, hogy párom halljon kint. Igen, hangtompítós ajtóm van, hogy ne zavarjon meg semmi. Még az ablak is így van megoldva és a kevés dolog miatt még kissé visszhangzik is.
-Drágám, hozna nekem egy kávét?-kiabálok ki még mindig az ajtóban ülve, majd visszagurulok asztalomhoz, hogy a szükséges papírokat egy stócba rendezzem a többit pedig... Nos hát... Valami egységesebb kupacba. A kezemben pihenő tollat fülem mögé helyezem, majd engedek melegítőm madzagjának szorításából. Úgyis csak ülök, minek vágjon bele a bőrömbe? A fiókokban keresem a számológépet, de valahogy sehogy sem kerül meg a kis nyavalyás. Aish... Mindegy. Számolunk fejben. Meg papíron. Sóhajtok egyet, majd még megnézem a jegyzeteimet. Te jó ég... Szebben kéne írnom.
YoungJae: A TV halk hangjával körbevéve, nagy nyugalomban kortyolgatom torkomat égető italomat, mikor párom hozzám szóló hangját meghallom. Aish... A vastag plédet magamon hagyva csoszogok ki a konyhába és csinálok egy nagy adag kávét egy bögrébe. Egyik kezemmel a plédet tartom magamon, míg másikkal a forró bögrét fülénél fogva viszem be a dolgozószobába. Lassan lépem át a küszöböt és csak magam elé meredve teszem le az íróasztalra a kért italt. Miután megbizonyosodom, hogy nem fogja élettársam véletlenül kiborítani, vagy nem fog magától leesni az italtartó szememet dörzsölve fordulok meg és indulok ki a szobából. Nem voltam még itt és most semmi kedvem nincs is itt maradni...
-Egyébként, hamarosan megérkezik a vacsora. Majd szólok.-Halványan elmosolyodok és még visszafordulok a már nem tevékenykedő férfi felé.
SeungHyun: Mielőtt még kimenne odagurulok hozzá és lábait átölelve nézek fel rá egy édes mosollyal.
-Rendben és köszönöm.-Állam lapos hasára támasztom és nyújtózkodni kezdek. Persze párom nem érti, mi van, így a takaró két szélét megfogva húzom le ajkaimra, hogy egy hosszú csókot lophassak, ezzel gyűjtve energiát.
-Ha megkérhetem, majd emlékeztet, hogy valamikor vitessem ki a zongorát?-nevetek fel kissé és magam mögé bökök fejemmel.-Kint jobban mutatna.-Mosolygok fel rá és még egy csókot nyomok orrára. Ezután visszagurulok asztalomhoz, hogy minél előbb végezzek.
YoungJae: Szívem hatalmasat dobban az édes látványra, amit párom bújása okoz. Óvatosan megsimítom tarkóját, mikor megcsókol és ajkaimra egy őszintén boldog és akaratlan mosoly költözik.
-Persze. Hacsak el nem felejtem én is.-édesen felkuncogok és elhagyom a szobát, magam után becsukva az ajtót. Visszamászok a kanapé most hűvös felszínére és tovább bámulom a TV képernyőjét, melyen már más emberek tevékenykednek.
Mire megérkezik a vacsoránk a teám teljes egészében elfogy és nagyjából a harmadik drámának is vége. Kedvesen vigyorogva a kiszállítóra veszem el tőle az óriási szatyrot és egy jó adag borravalóval megjutalmazva eresztem útjára a fiatal férfit. Leteszem a fehér, műanyag szatyrot a nappaliban lévő dohányzóasztalra és a konyhába vezető utam alatt páromnak is bekopogok. Összeszedek néhány evőeszközt és szalvétát, majd az ételt tartó asztal és a kanapé közé letelepedek a földre.
SeungHyun: Amikor végre valahára végzek elrendezgetek mindent és a kiürült kávés bögrét kezembe véve megyek ki, hogy ehessek párommal. Lerakom a törékeny tárgyat kezemből és csatlakozom a földön ücsörgő férfihoz, kivételesen mellé ülve. Látom a dobozokba csomagolt ételeket és bár nem érzem magam éhesnek tudom, hogy fogok enni. Kipakoljuk a papír dobozokat és jó étvágyat kívánva nekilátunk.
-Tudja... Elmehetnénk holnap valahova.
YoungJae: Lábaimat kinyújtva az asztal alatt, kibontom az egyik dobozt. Kezembe fogom evőpálcikáimat és körbenézve gondolkozom el azon, mivel kezdjem.
-Holnap? Hova?-Oldalra pillantok páromra, kezemmel eltakarva számat, mivel éppen egy falatot rágok. Pedig már reménykedtem, hogy az egész napot vele tudom tölteni. Itthon.
SeungHyun: -Hmm.. Nem tudom. Majd meglátja.-mosolygok rá egy kacsintással.-De ha nem akar, akkor nem muszáj.-Vállat rántok és egy falatot rakok a számba, végig szemébe nézve. Felkuncogok hirtelen és pár percre lerakom evőeszközeimet, hogy hajamat összetúrva úgy állítsam be, hogy homlokomra lapuljon, ne pedig felfelé meredezzen.-Képzelje, kaptam még egy hónapot.-vigyorgok rá és szabad kezét sajátomba veszem, hogy összekulcsoljam ujjainkat.
YoungJae: -Nem... Mehetünk.-Megrázom fejemet. Csillogó szemekkel követem tevékenységét és már szinte olvadozom a lehetetlenül édes látványtól, amit Seung-ssi a hajával képez.-Mivel magyarázta ezt a sok szabadságot meg?-Szemöldökeimet felvonva fordulok a férfi felé és ölembe veszem az egyik papírdobozt. Értem én, hogy így már nagyjából... Öhm, két hónapot vett ki. De mit mondott a felettesének, miért veszi ki mindezt egyszerre? Kíváncsi vagyok...
SeungHyun: Kicsit felnevetek válaszom előtt, majd felkönyökölök az asztalra és kicsit közelebb hajolok hozzá.
-Hát igazából az úgy volt, hogy részben megfenyegettek, hogy nehogy bemerjek menni. Egyrészt jönnek ellenőrizni fél hónapra, azon nem lehetek ott, mert szokásomhoz híven leordítanám mindenki fejét. Másrészt pedig kierőszakoltam azt a másik felet, magával kapcsolatos érvekkel. Egyszerűen megmondva kiidegeltem a főnököt a szövegelésemmel, így könnyedén megadta és elküldött a... A... Pokolba. Vagyis számomra a mennyországba, magához.-mosolygok rá édesen és vállára döntöm fejemet. Kiveszem levegőben megállt pálcikája közül a falatot sajátommal és a szájába tolom. Terrorizálom szegény Drágát, pedig én csak szeretem. Aish... De még mennyire, hogy szeretem.
YoungJae: -Értem.-bólintok is egyet, hogy felfogtam hosszú monológját. Mikor vállamra hajtja fejét, arcomba még több pír szökik, így miután számba tette a falatot vöröslő bőrömre helyezem kezeimet. Ahogy már nem érzem annyira, hogy égne az arcom tovább folytatom evésemet, lassan kivégezve azt az egy tárolót. Hh, pedig azt hittem éhesebb leszek mire meghozzák.
SeungHyun: Amíg ő utolsó falatjait csipegeti, én már befejezem az evést és őt nézem. Ebből a szögből és távolságból talán még szebbek vonásai.
-Mondja csak, szeret maga még engem egyáltalán?-nevetek fel, egy kis maszatot letörölve ajkai széléről, majd saját ujjamról is letisztítom azt.-Hm?-nézek szemébe és látom, hogy arca kissé kivörösödik. Egy őszinte boldog mosollyal végig simítok az említett területen, majd tovább várom a választ.
YoungJae: Evésem végeztével az evőpálcikáimat beletámasztom a dobozba és az asztalra helyezem azt. Újonnan elpirulok párom kérdésére és még pár percig kihúzom magam a válaszadás alól.
-P-Persze...-dadogok halkan.-Hogy kérdezhet ilyet?-hirtelen csattanok fel, mire az eddig vállamról figyelő férfi elhúzódik tőlem. Oké, YoungJae ez egy kicsit erős volt... Fejemet lehajtom és lábaimat törökülésbe húzva kezdem az ölemet bámulni. Miért kérdezi, hogy szeretem-e még? Szerintem ez teljesen logikus ennyi év együttélés után. Bár igaz, hogy mostanában kevésbé voltam olyan aktív a szeretetem kifejezésében, mint szoktam. De akkor is! Badarság ilyeneket kérdeznie...
SeungHyun: Ahogy felcsattan felhúzott szemöldökkel nézek rá elválva vállától, majd kicsit elnevetem magam. Megtámaszkodva törökülésben tartott lábai mellett keresem lefelé néző tekintetét, amikor találkozik végre tekintetünk csak kedvesen rámosolygok.
-Jól van na... Örülök, hogy még szeret. Egy ilyen vén trottyot.-Nevetek.-Na, jöjjön ide.-döntöm homlokom az övének és állára nyomok egy kicsiny csókot.
YoungJae: -Hh, még, hogy vén.-lehunyom szemeimet és kicsit kuncogok.-Amíg tud járni, enni és fürdeni egyedül és nem nekem kell mindezeket elvégeznem, addig nem nevezheti magát vénnek.-magam elé motyogva közlöm vele gondolataimat.
Kisebbet nyelek a nem helyes gondolatokra, melyek most elmémbe vésik magukat és nem hagynak nyugodni. Mintha hagyná, hogy megfürdessem vagy valami... Persze. Magamban hatszor kinevetem gondolataimat, míg kívülről csak becsukott szemekkel élvezem párom közelségét. Szeretem...
SeungHyun: Felnevetek szavaira és közelségem miatt tisztán hallom nyelését. Csak nem egyre gondolunk, YoungJae-shi?
-Örülök, hogy nem zavarja az a nyolc év. Vagyis... Engem egyáltalán nem. Nem tudom maga, hogy van ezzel.-kuncogok kicsit, majd egy kis csók zuhataggal jutalmazom arcát, szája szélét és ajkait is. Közelebb húzom magamhoz és lábaimat kinyújtva húzódok én is közelebb, majd átölelem valamennyire. Boldogság tölt el közelségében.
YoungJae: -Ha zavarna nem lennék magával...-ilyen körülmények között is. Teszem még hozzá magamban, majd óvatosan eltolom magamtól és a piszkos evőeszközöket és üres dobozokat a konyhába cipelem.-Ideje lenne aludni már, nem gondolja?-Lepillantok a még mindig a földön ülő férfira, mikor visszamegyek hozzá, hogy a még nem megkezdett ételeket a konyhába tehessem. Rápakolom a halványkék papírtárolókat a szinte telepakolt pultra, majd az emeletre irányítom magam, ahol párom valószínűleg tartózkodik.
SeungHyun: Ahogy feláll és pakolászni kezd, csak nézem tökéletes alakját, majd ahogy a konyhába megy az emeletre slisszolok. El kell rendeznem mindent... Ahogy felérek szobámban leellenőrzök mindent, majd YoungJae-shi szobájába lépve keresem meg pizsamáját, a fürdőbe lépek és a nagy kádba kezdem engedni a meleg vizet. Kirakok pár vízszínező tusfürdő gyöngyöt, majd gyertyafénybe úsztatom a fürdőszobát és az ajtóba sietve várom páromat, akit meg is látok a lépcső tetején. Kedvesen rámosolygok, majd beinvitálom a "szentélybe". Ezzel is időt szerzek magamnak...
YoungJae: Eltátott szájjal nézek az ajtóban álló férfira, összezavarodottságomat meg sem próbálva elrejteni.
-E-Ezt miért...?-továbbra is magamon hagyom az arckifejezést, amivel beléptem ide. Most már teljesen össze vagyok zavarodva. Amióta haza ért ilyen kedves dolgokat tett... Túl kedves dolgokat. Mi folyik itt...? Istenem, YoungJae ne gondold már. Nem is lehet csak úgy ilyen kedves veled? De, persze, hogy lehet.
SeungHyun: Arckifejezésére és kérdésére csak felkuncogok, majd derekára simítva kezem magamhoz húzom és egy édes, kis csókot nyomok ajkaira. Ezután szemébe nézek, majd még egyszer felkuncogva arcába csípek gyengéden és állkapcsára nyomok egy utolsó, kis puszit és otthagyom.
Szobámba sietve minden szükségest kihozok onnan és átviszem az ő hálószobájába. Mostani ruházatomat annyiban módosítom, hogy egy fekete farmerre cserélem melegítőmet és egy szintén fekete zakót húzok fel. Szobájában a vörös rózsákat elmorzsolom, hogy szirmaik mindenfelé elszórtan legyenek. A rózsaszín és fehér színűeket az ágyra szórom, majd a vízbe rakott gyönyörű és utolsó vörös rózsaszálat kezembe veszem és a végső simításokat is elvégzem. Az ágyra fekszem keresztbe és könyökeimre támaszkodva nézem az ajtót, így várva páromat. Nem is tudom miért nem jutott ez előbb eszembe... Pedig akkor nem lett volna ilyen érdekes a kapcsolatunk. Na nem baj... Így tökéletes a mi tündérmesénk.
YoungJae: Lassan, komótosan fürdök le, kiélvezve a nyugodt és hangulatos környezetet. Miután végzek és már száraznak is tudhatom magamat, felveszem kikészített pizsamámat és elfújom a gyertyákat. Nagyokat ásítva, szemeimet dörzsölve sétálok végig a folyosón és benyitok szobámba. A nem várt látványtól mozdulatomba fagyok, számat ismételten eltátom. Lassan már légycsapdának lehetne használni...
-S-SeungHyun-ssi, mi-mit csinál?-Becsukom magam mögött az ajtót és semmit sem értve állok meg szobám közepén, pontosan párommal szemben helyezkedve el. Kezeimet magam előtt tartom,testemhez szorítva kinyújtva és ujjaimat összefűzöm hasam előtt, úgy nézve egyenesen szemeibe.
SeungHyun: Ahogy meglátom szobába lépő alakját elkezdek kissé izgulni, de hamar lenyelem ezt az érzést és egy nagy mosollyal nézek teljesen összezavarodott páromra. A rózsát fogatva kezemben felkelek és egyenesen elé sétálok, végig tartva a szemkontaktust. Egyik kezét sajátomba fogom és a rózsát átrakom a fogott testrészbe. Nyugtatva magam sóhajtok egyet és lenézek a virágra, de inkább az annak közepébe tűzött vékonyka, egy csomó szerű dísszel ellátott gyűrűre, melynek párja még zsebemben pihen. Mosolyogva és testem által irányítva ereszkedem féltérdre, kezét továbbra sem engedve el. Felnézek arcára, majd elmosolyodom.
-Megtisztelne azzal, hogy hozzám jön és a legboldogabb férfivá tesz?
YoungJae: Csillogó szemekkel követem minden mozdulatát és mikor kezembe adja a virágot és az azon pihenő gyűrűt, könnyek gyűlnek szemeimbe. Lenézve a már előttem térdelő férfire hevesen kezdek bólogatni, ugyanis félő, ha kinyitom számat a sírás is kibukik belőlem. Szabad kezemmel kezdem szemeimet legyezni, ezzel is kiszárítva belőlük a folyamatosan gyűlő folyadékot.
-Persze, persze, csak keljen már fel a földről!-Erőtlenül elmosolyodva húzom fel a férfit a földről. Nem tudva, mit tegyek csak szemeibe bámulok, már maguktól folyó könnyeimmel beterített arcomat megtörölve.
Nem tudom én sem miért ér ez így és miért így reagálok. Nem sírok... Nem szoktam, de ez akkor is. Valahogy ez már a mennyei boldogságot is felülmúlja és... És engem pedig a sírásba kerget. Hihetetlen... M-Megkérte a kezemet egy férfi, aki a mindenséget jeleni nekem. Hh, erre se mostanában számítottam, csak reméltem.
SeungHyun: Ahogy felhúz csak átölelem, majd kiveszem a gyűrűt a szirmok közül és ujjára húzom. Mélyen szemeibe nézek, majd elemelve a földtől boldogan nevetve megforgatom és megcsókolom. Hosszasan tapadok ajkaira, lassan lerakom és zsebemből előveszem a kezén pihenő gyűrű párját. Tenyerére teszem és homlokainkat összedöntöm.
-Nagyon szeretem, YoungJae.
YoungJae: Boldogan felsóhajtva nézek a gyűrűre pár pillanatra, majd kezeimet nyaka köré fonva viszonozom csókját, forgatásom közben. Az ékszer párját markomba adja, amire egy csókot nyomok és az ő ujjára felhúzom azt. Halkan hümmögök kijelentésére, szemeimet becsukva és most már teljes boldogsággal mosolygok megállíthatatlanul.
-Szeretl- Én is szeretem magát.-Kisebbet bólintok sóhajom közben és kezeimet magam mellé ejtve ellépek tőle.
SeungHyun: Ahogy belebotlik nyelve a megerősítésbe felkuncogok, majd egyet hátra lépve az ágyába vetem magam, megint csak keresztbe.
-Most már mindenem megvan, amit valaha is kívánhattam. Na meg anyám is örülni fog, hogy bekötöm a fejem.-nevetek.-Hmm... Hol szeretné tartani az esküvőt?-Nézek rá feltámaszkodva, majd térd hajlatába nyúlva húzom az ágyra, amire így ráesik. Nevetve nézem megszeppent alakját, majd egyik karomat átdobom derekán. Most már nem érdekel semmi.. Igent mondott és ez a lényeg.
YoungJae: Mikor az ágyra húz csak fekszem mellette a plafont bámulva, nem merve hozzá közeledni. Nagyot nyelek és megköszörülöm torkomat.
-Én... Én nem tudom.-Hevesen megrázom a fejemet.-Nem gondolkozom ilyeneken. Ötletem sincs.-Megrántom vállaimat. Fejemet irányába fordítom és kisebbet ugrok az ágyban, a hirtelen jött közelségétől. Hh, mi van veled, YoungJae?
SeungHyun: Ahogy válaszol, majd felém fordítva fejét megugrik kedvem lenne kuncogni, de nem teszem. Szokatlan még ez neki... Hát, nem csodálom. Azért eddig igen csak más szokásaink voltak. De csak voltak.
-Úgy néz rám, mint piroska a farkasra. Nem fogom felfalni, nyugodjon meg.-mosolygok rá és kicsit közelebb húzom.-Mit szólna hozzá, ha majd holnap gondolkoznánk ezen? Persze, akkor nem megyünk sehova, hanem tervezgetünk meg ilyenek. Meg felhívja a barátját, hogy elmondhassa neki és mint első, hivatalos vendég meghívhassa.-Nevetek, majd leteszem fejem és úgy nézem tovább arcát. De jó lesz majd erre kelni minden reggel...
YoungJae: -Most még annak is örülnék.-orrom alatt mormogva hajlítom be lábaimat és kezdem újra a plafon fehér, érdekesnek nem nevezhető felszínét bámulni.-Rendben. De... De mennyi az idő?-hirtelen ülök fel és nézek a falamon lógó órára. Aish... Már késő van. Vállaimat megrántva fekszem vissza SeungHyun-ssi mellé és mosolyogva fordulok felé. Ha... Ha mindennap egy ilyen látvány fog fogadni, mikor felkelek... Aish, annyira jó lesz.
SeungHyun: Nem hallom mit mond, de elkuncogom magam, majd csak végig nézem ahogy szinte magában gondolkozik hangosan. Felém fordulva fekszik vissza, ami egy boldog mosolyt ültet arcomra -nem mintha eddig nem az ücsörgött volna rajta. Könyökömre támaszkodom és közel csúszom hozzá, így már szinte arcába hajolok. Szabad kezemet derekán pihentetem, néha cirógatva is ott. Homlokomat halántékára támasztom és felszabadult kezemmel hajába túrok, míg szemeimet lehunyom a kellemes érzésre, ahogy érinthetem.
-Na és mit szeretne az újdonsült vőlegény most, hogy már el van jegyezve és a gyűrűje is a helyén van, a párjával együtt?
YoungJae: Úgy teszek ahogy párom is, lehunyom szemeimet és ma már nem tudom hányadszorra, de halkan felsóhajtok a ritkán érzett, kellemes érzésre.
-A választásaim közt van az alvás is?-kérdezem kuncogva.-Mert akkor azt választanám.-Ujjaimat végigfuttatom karján, mely derekamon pihen és vállánál megállva visszafelé haladok, így folytatva keze simogatását. Hh, persze, hogy aludni akarok... Nem most kell kihasználnom a lehetőségeimet.
SeungHyun: Karom simogatására jólesően hümmögök, majd ahogy meghallom édes kuncogásba csomagolt választását elvigyorodom.
-Egyedül kíván aludni, YoungJae-shi?-suttogom szinte füle mellett, majd átölelem derekán pihenő karommal és teljesen, véglegesen magamhoz húzom. Ah, olyan tökéletes...
YoungJae: -Van más lehetőségem is?-kérdezem, több iróniával teli hangszínnel, mint vártam volna. Hát persze, hogy van! Életed eddigi napjait is úgy töltötted, YoungJae!
Már akaratomon kívül is hozzábújok, amikor magához húz és arcomat nyakába fúrom. El tudnék már most aludni, de még nem adott választ kérdésemre, így nem teszem. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, függetlenül attól, hogy ő ölelget és közeledik felém ezúttal, míg én megpróbálok lehetőleg úgy viselkedni, mint eddig a napig is tettem.
SeungHyun: -Sok más lehetősége van.-kuncogok sokat sejtetően, még is hangom semleges. Élvezem ahogy hozzám bújik. Talán jobban, mint számítottam rá. Nem olyan nehéz közel engednem magamhoz, de az főleg meglep, hogy teljesen önszántamból és őszintén vele akarok lenni és érezni a közelségét. Melegséggel tölt el és végtelen boldogsággal. Mindent megakarok neki adni, de most már olyan címletekben, ami nem tárgyakra vagy ilyenekre vonatkozik. Magamat akarom neki adni és mindent, amit kér belőlem. Ezért is adom meg neki az úgy nevezett "újdonsült vőlegény azt kér, amit akar" dolgot, persze csak az esküvőig. Családi szokás. Hehe.
YoungJae: -Akkor én ezt választom.-Magam mögé nyúlok. Próbálom a lehető legjobban magunkra húzni a takarót, nem zavartatva magamat azzal, hogy párom még csak pizsamába se öltözött át és éppen keresztben fekszünk az, amúgy így is kényelmes ágyon. Őszintén, most nem érdekel. Csak, hogy végre egyszer aludhassak... Vele.
Egy ágyban. Először.
SeungHyun: Ahogy a nekem is kedvező választása elhangzik és már betakarva fekszük egy nagy mosoly kerül arcomra. Leszenvedem magamról zakómat és valamerre leejtem, majd hátamra fordulok és magamra húzom -jaj, de jó kimondani- vőlegényemet. Hagyom, hogy helyezkedjen ahogy akar, majd kinyújtva karom keresek egy párnát, amivel ledobom a villanyt.
-Jó éjszakát kívánok, végre így is.-kuncogok.
YoungJae: Arrébb húzódom tőle, míg leveszi zakóját, majd fejemet mellkasára hajtom és egyik kezemet is oda helyezem. Szavaira csak egyetértően bólogatok és hümmögök és óvatosan kezdem simogatni ujjaimmal mellkasát. Gyorsan alszom el, bár nem tudom, minek köszönhető ez. Talán annak, hogy vele aludhatok? Igen valószínűleg, hiszen alig voltam fáradt. Na mindegy is...
*6 hónappal később*
SeungHyun: Már leszálltunk a repülőről és épp egy gyönyörű, tengerparti ház felé tartunk. Kedvesem még vállamon alszik, szegény nem tudott a repülőn aludni. Kinyitogatott pár ajándékot. A sötétített üvegű autóból gyönyörködöm Spanyolország tájaiban, miközben néha rápillantok aranygyűrűs, összekulcsolt kezeinkre. Olyan tökéletes volt az esküvő... Csak talán nem kellett volna elsírnom magam, amikor megláttam. De... Olyan káprázatos volt tetőtől-talpig fehérben. Csak a fekete csokornyakkendő tűnt ki. De még mindig ebben van, így tovább csodálhatom. A sofőr hátra szól, hogy megérkeztünk, így kedvesen ébresztgetni kezdem a -mai naptól kezdve mondhatom- férjemet. Tökéletes.
YoungJae: A repülőutunk borzasztóan unalmasan és lassan telt, de legalább sikerült valamivel lefoglalnom magam, ha már aludni nem tudtam. De mégis... Az, ami a Spanyolországba való utazásunk előtt volt... Fantasztikus. Az esküvő előtt mind a ketten sokat izgultunk, legalábbis én biztosan. De nem volt miért izgulnom és rosszakra gondolnom, maga a ceremónia tökéletesen telt. Nem elég, hogy én már akkor szinte bömböltem, mikor SeungHyun édesanyja bekísért, de a -már hivatalosan is- férjem is megkönnyezett, mint kiderült engem. De nem is az a lényeg, ki mennyit sírt -mert én az egészet végig pityeregtem-, hanem az, hogy a szó szoros értelmében ez volt életem legjobb napja. Seung elképesztően festett a fekete öltönyben, egyetlen egy fehér kiegészítővel; a nyakkendőjével. Tökéletes kompozíció.
Aish, még mindig hihetetlen, hogy megházasodtam. Pedig már a nászútba akarjuk magunkat belevetni, itt Spanyolországban. Ezt a helyet is együtt választottuk, csak úgy, mint minden mást az esküvővel és egyéb dolgokkal kapcsolatban. Ilyenkor mutatkozik meg, hogy azért mégis csak van közös az ízlésünkben. Mivel párom már járt Európában, köszönhetően -számomra titkos- munkájának, én magam pedig mindig is el szerettem volna jutni ide, így az egyik legszebb országánál döntöttünk. Elkápráztató...
Halkan nyöszörögve fejezem ki nemtetszésemet párom irányába, mikor ébreszteni kezd, de készségesen kelek fel és lépek ki a kellemes levegőre.
SeungHyun: Kiszállunk az autóból, majd elköszönünk vezetőnktől és ujjainkat összekulcsolva megyek az elég nagy nyaraló felé. Nagyon szép már így kívülről is. Nincs kapu, ezért rögtön az ajtó elé tudunk lépni, ami lakkozott fenyőfa, gyönyörű vésésekkel. Megtorpanok a falap előtt, majd egy hirtelen mozdulattal kapom karomba ide sem figyelő páromat. Kis édes... Lábbal kinyitom az ajtót és beljebb lépve eltátom a szám.
Rögtön a fekete márvány konyha vonja fel figyelmem, aminek minden része a legmodernebb eszközökkel van felszerelve. Onnan belépve egy hatalmas nappali fogad, ami fölött épp, hogy pár méterre annak talajától van az ágy és a hálónak megfelelő rész, az "emelet".
A falak a vörös különböző árnyalataiban pompáznak, ahogy a bútorokra is ez jellemző, csak van bennük fekete, vagy sötétebb szürke.
A hálórészt ellehet takarni a plafonra rögzített hatalmas, földig érő függönnyel, a fürdő pedig az oda felvezető lépcső előtt helyezkedik el. A hatalmas ablakok miatt az egész helység világosságban úszik, talán az ágyra süt a legtöbb napfény, amit most nem láthatunk, hiszen már besötétedett.
Célba veszem a nappali hátsó részében lévő kijáratot, de amikor meglátom az óceánra néző udvart és a jakuzzit, egyszerűen kedvem lenne kislányosan felsikítani, de nem teszem. Gyönyörűbb a hely, mint számítottam. Ez... Ez váó.
YoungJae: Kómás fejjel, alig kilátva szempilláim közt sétálok párom mellett, hagyva hagy vezessen, míg csomagjainkat egy számomra teljesen ismeretlen ember cipeli be előttünk a házba, majd el is távozik. Biztos a taxiban is ott volt már... Na mindegy.
Halkan nyikkanok egyet amikor párom váratlanul kezeibe vesz és úgy megyünk be a házba. A házba, amit még álmaimban sem tudtam volna elképzelni, hogy ilyen gyönyörű lehet. A berendezése stílusos és eleganciát sugárzó, míg a Spanyol nép kultúráját is magába foglalja a színösszeállítások és a szobák elrendezésének megjelenésével.
Az udvar is ezekkel a jellemzőkkel rendelkezik, ott is a vöröses színek vannak hangsúlyban, amik az óceánpart látványát még csodálatosabbá teszik. Nincs sok bútor és egyéb dolog elhelyezve az udvaron, a jakuzzin és néhány napozó széken, meg egy asztalon és az ahhoz tartozó székeken kívül. Annyira tetszik...
Még mindig engem tartó párom felé fordítom fejemet és nyakát átölelő kezemmel hajába túrok. Tökéletes arcát kezdem el behinteni csókokkal, szája közelébe se érve, direkt kikerülve a felületet. Mióta elszöktünk a lagziról nem is érintették ajkaim az övéit és bőrét. Ezt pedig most kezdem megérezni... Hh, furcsa ilyen felhőtlenül viselkedni vele és a közelében, az elmúlt két év szokásai után.
SeungHyun: Ahogy megérzem az arcomat érő csókokat elmosolyodom, majd vissza sétálok a nappaliba. Leülök a kanapéra, így YoungJae az ölembe kerül. Eddig térdhajlatát tartó kezem combjára kerül, míg a derekát tartóval átölelem.
-Ezt vehettem annak, hogy elnyerte a tetszését?-kuncogok és szemébe nézek. Végig futtatom tekintetem egész valóján, mindenhol tüzetesen megnézve magamnak. Mikor végig érek ajkam szélét beharapom, majd lassan kiengedem fogaim közül.-Na és mivel kezdjük a csodálatos nászutunkat és házas életünket?-kérdezem nyakán végig simítva, ahol "véletlenül" beleakad ujjam garbójába, így az alatt is megsimítom, és talán... De csak talán csokornyakkendője is meglazul kissé. Hmm...
YoungJae: Az ölébe kerülve szembe fordulok vele és lábaimat csípője köré fonom. Halványan elmosolyodok érintésére és leveszem a nyakamban ékeskedő masnit, végig szemeibe nézve.
-Valami izgalmassal, talán?-hanglejtésemmel próbálom a megoldásra rávezetni, míg szemöldökömet felvonva nézem. Alsó ajkamat megharapom és halkan felsóhajtok fejemet hátrahajtva, már csak a gondolatoktól is, hogy talán mi következik... Hogy talán meglépjük a kapcsolatunk ezen szintjét is.
SeungHyun: Ahogy mozgolódik ölemben és szemből nézhetem csillogó szemeit, mosolyom átvadul egy huncutabb formába. Követem a fekete anyag útját a kanapé mellett, majd újra felnézve egy olyan mondat jön ki tökéletes ajkai közül, ami megmozgatja fantáziám és testemet is egyaránt. Hisz a nászéjszakát mondhatni kötelezően így kell megtartani, meg persze, ha két évig kibírtam, akkor most már igenis hivatalosan az enyém lehet. Úgyse tudnám visszafogni magam, most is csak egy kicsi választ el attól, hogy letépjem ezt a gyönyörűséget róla.
Kezem lesimít hátán, végig dereka vonalán, majd zavartalanul fenekén is -amire kedvem lenne valakihez köszönő imákat mondani és lepofozni magam, hogy eddig csak pár pillantásból éltem ahelyett, hogy akár ilyeneket is tehettem volna-, majd combján marad. Másik kezem hajába túr és közelebb húzza arcomhoz, hogy ajkaira suttoghassam szavaimat.
-Én benne vagyok... De tudja... Ha már eddig várattam, még magamat is... Akkor úgy gondolom, megérdemli a műsort.-kuncogok huncutul, majd birtokba veszem azokat az édes, telt ajkakat. Finoman kezdem csókolni, de hamar lesz egyre hevesebb ajkaim játéka. Érzem, hogy nem bírom megállni, így míg kezem kicsit belemarkol az alatta lévő izmos felületbe, nyelvemmel végig simítok alsó ajkán, ezzel kérve álla leejtésére.
YoungJae: -Tudja... Szeretem a műsorokat.-sóhajtom csókunkba és ismét hajába vezetem kezeimet, mit összetúrok. Tincseit továbbra is piszkálom, csókunk elmélyítését pedig örömmel engedélyezem páromnak, s beleszusszanok mikor nyelveink elkezdik saját életüket élni. Combomon pihenő keze újra és újra megmarkolja a felületet, én pedig legszívesebben visszatenném végtagját fenekemre, hogy azt szorítsa, de nem teszem. Pedig az az érzés, amikor éppen hozzáért... Aish, gyenge pont... Gondolataimba belepirulok, így elvadult csókunkat megszakítom és tekintetemet a kanapé háttámlájára vezetem. Nem akarok most ránézni... Így is megirigyelhetne már egy paradicsom.
SeungHyun: Elválik tőlem és elég vörös arccal próbálja kerülni tekintetem. Édes... Két kezemmel simogatom combjait, majd egy hosszabb visszaút kíséretében fenekére csúsznak és közelebb húzzák testét.
-Akkor... Amíg én felkészülök, addig maga kipróbálja azt a királyi méretű ágyat, ezt a szépséget pedig magán hagyja.-nézek mellkasára, majd közel hajolva hozzá orrommal végigsimítok nyakán. Ez életem legjobb napja.
YoungJae: Szinte felnyögök az ismételten ható jó érzésre, de inkább hasonlít egy hangosabb szisszenésre és fejemet visszafordítom párom felé.
-Rend-ben.-Nagyot nyelek halkan kiejtett szavam közben és lassan kimászom öléből. Lassan sétálok a hálószobának elnevezett és kijelölt helyre. Az ágy szélére ülök és körbevezetem tekintetemet, de mire az eddig elfoglalt kanapéhoz érek SeungHyunt már nem találom ott.
SeungHyun: Kikecmereg ölemből és ahogy kértem az ágyra telepedik. Persze ezt már nem látom, csak sejtem, mert már a fürdőben vagyok. Nem nézek körül, így is látom, hogy hatalmas a helyiség. Hajamat összetúrom bevizezett kezemmel, majd egy nagy sóhajjal kilépek a fürdőből.
Mintha csak egyedül lennék kioldom lassan nyakkendőmet, amit a kanapéra dobok. Zakóm a következő, amit lassan lecsúsztatok vállaimról. Karjaimat kibújtatom és a karfára helyezem a fekete anyagot, de még felsandítok páromra. Még csak alig kezdtem el...
Ingem következik, amit csuklóimnál kezdek kigombolni, majd ahogy ez kész, nyakamnál is kibújtatom a gombocskákat. Amikor megvan az első kettő felnézek, egyenesen párom szemébe és tovább bújtatom kifelé az ingemet összetartó kis feketéket. Mellkasom előtt kész vagyok, így már csak kihúzom a betűrt inget és hasamat megszabadítom annak anyagától, mikor az utolsó gombhoz érek. Egyszerűen leveszem a fekete anyagot, viszont az már a földön köt ki.
Lassan elindulok a hálórészhez kialakított lépcső sorhoz és fellépkedve kioldom övemet, amit az utolsó lépcsőfokon megállva, a most már alattam lévő nappaliba dobok, így hangosan csörren egyet. Egy darabig utána nézek, majd tekintetemet az ágyon ülő férfiéba fúrom ismét és örömmel látom, hogy tetszik neki a látvány. Nadrágom három gombját egy mozdulattal kiszabadítom rabságából, majd a cipzárt is lehúzom és ezzel egy időben párom elé állok.
-Nos?-vigyorgok rá huncutul.
YoungJae: Mosolyogva nézem végig a már megszokott, ritkán látott mozdulatokat és a kényelmes ágybetétre támasztom, hátam mögött kezeimet. Tekintetemet végigfuttatom már félig felfedett mellkasán, mire a levegő pillanatokra bennem akad. Miután a fekete anyag a parkettázott padlóra érkezik másodpercekig csak azt figyelem és az ismételten felvett szemkontaktust megszakítva behunyom szemeimet, amíg férjem a lépcsőkön jön fel. Azonban, mikor meghallom övcsatjának hangos csattanását szemeim kipattannak és szembe találom magamat egy félmeztelen, már a nadrágját gombolkoztató férfivel... Jobban mondva Istennel. Aish... Tényleg nem káromkodok, de a kurva életbe bele. Eszméletlen.
Amikor elém lép, csak lábait és az azokon végigcsúszó nadrág anyagát figyelem, ahogy az egyre és egyre csak lejjebb vándorol, ezzel megmutatva fantáziákat megmozgató combjait. Újra végigmérem testét, jobban odafigyelve a részletekre, különösen izmos felsőtestén és karjain, melyekről csak álmodni is alig mertem, hogy ennyire tekintetet vonzóak. Arcához érve a vigyor, mely ajkain telepszik újra pírt vonz arcomba, de nem törődve azzal felkelek és ajkaira tapadok. Ahh, végre... Kezeimet mellkasára teszem és csókunkba nyögök a túlontúl intenzív és jó érzésre, majd hasa és kezeim első helye közt ingáztatom ujjaimat és tenyeremet. Imádom.
SeungHyun: Végleg lecsúszott nadrágomból kilépek és mohón ajkaimra maró száját kezdem kóstolgatni. Kezeit nem választom el bőrömtől, csupán csak addig, amíg a zakó ujjaiból kiszabadítom karjait. Ingétől is elég gyorsan megszabadulok, de nem veszem le róla, inkább azonnal végig simítok mellkasán, majd derekánál magamhoz húzom. Megfordulva az ágyra ülök és az ölembe húzom, mire belemorranok vad csókunkba és nyelvemet áttolva hívom heves nyelvjátékba izmát. Megszabadítom a zavaró ingtől és végig simítok hátán, majd fenekéhez érve erősen megmarkolom azon helyen, két kézzel és fel is emelem kicsit. Most kiadhatok két év alatt felgyülemlett vágyat... Hosszú éjszakánk lesz...
