"Megengedhetetlen!"
MarkJae - Mark x YoungJae [GOT7]
+többi GOT7 tag (mint banda)
(Felosztás: Dalma - YoungJae, YuGyeom, Zsani Paulik - Mark, JinYoung)
Figyelmeztetés: Enyhe szexuális tartalom.
Megjegyzés: -
YoungJae: A dorm erkélyén üldögélünk, halkan beszélgetve kis semmiségekről. Mark az egyik napozóágyféleségen, míg én ölében. Így töltjük a reggeleinket. Általában korán kelünk, bőven napfelkelte előtt, hogy azt együtt nézhessük meg, idekint ülve. Itt a tagok nem látnak és hallanak minket, nem tudjuk őket felébreszteni és azzal le is buktatni magunkat.
Igen, titokban tartjuk a kapcsolatunkat. Azért, mert a banda fele nem állna hozzá jó szemmel, magunkra haragítani őket pedig nem akarjuk. Főleg nem, ha kiderül és végül az egész Entertainment megtudja. Na, akkor ott lőttek egy pár dolognak...
Szerencsére egy szobán is osztozunk Markkal, sikerült jól megoldanunk, amikor szobatárs csere volt. Bár én JB hyung-gal lettem volna, elutasítottam, hogy Mark hyung az ő indoka miatt velem lehessen. Azt mondta a leadernek, hogy már nem bírja ki Jackson mellett, ugyanis mindig beszél... Markie hyung meg hát... Nem. Meg Coco is jó indoknak tűnt. Ha már mi vagyunk a 'szülei'...
Mark haját túrom, mikor bentről halk csoszogást és ajtók nyílását és záródását hallom. Lejjebb csúszom párom ölében, hogy úgy kukucskáljak be, de nem látok senkit, ezért nyugodtan folytatom tevékenységemet. A puha, lágy pink tincseket élvezettel túrom, míg fejemet hyung vállára hajtom, hogy úgy kémleljem az egyre tisztuló eget. Ami annyit jelent kettőnknek, hogy hamarosan vissza kell mennünk szobánkba és úgy viselkedni, mint ahogy mindig tesszük, mikor nem kettesben vagyunk.
Egy utolsó csókot lehelek az idősebb ajkaira és kimászom öléből, hogy most elsőként térjek vissza a kellemesen meleg dorm nappalijába, ahonnan a konyhába totyogok... De JinYoung hyung már valószínűleg rég ott sertepertél, ugyanis a kávé már kifőzve gőzölög annak tárolójában, ő pedig javában ébernek látszik. Halkan köszönve üdvözlöm és leülök az étkezőasztalhoz.
-Jó reggelt, YoungJae! Hogy-hogy ilyen korán?-kérdezi kedvesen... Vagyis megpróbálva kedvesnek hangzani. Valami nincs rendben vele...
-Nem tudtam aludni.-rendezem le ennyivel. Vagyis rendezném...
-Azért voltál akkor kint az erkélyen?-Bólintok. Oké... Remélem csak engem látott... Nem jó még reggel annyira a látása, hogy kivegye egy üveglapon keresztül és pár méter távolságból, hogy ketten voltunk kint... Főleg, hogy egy napozóágyon voltunk. Aish.
Mark: Már kora reggel óta fent vagyok YoungJae-vel, aki az ölemben trónol. Kerek pofiját néha megcirógatom, mire mindig egy édes mosolyt kapok, mitől arca gyönyörűbb lesz még az átlagosnál is. De csak ilyenkor csodálhatom így. A mai napi talán utolsó csókom után mosolyogva nézek utána, és még fetrengek kicsit. Megvárom, amíg bemegy és hallgatózok, mikor megy be a szobába, vagy nem, de tiszta a terep. Ekkor viszont meghallom JinYoung hangját, mire szemeim kikerekednek és egyik ujjamat megharapom. Oké... Nem hiszem, hogy látott bármit is, reggelente szemüveget hord és ilyen korán tuti nem vette fel. Az erkélyen átosonok, még jó, hogy itt van a nagy kanapé és amellett pedig a fürdő rögtön. Oda bezárkózom egy időre, vagyis addig, amíg ki nem tisztul a terep annyira, hogy ne legyek feltűnő.
YoungJae: Szépen lassan mindenki felkel és a konyhába gyűlünk, mire elmenekülök inkább a fura hyungom viselkedése, és a többiek kérdései elől, miszerint miért vagyok fent ilyen korán... Na igen, mindig én vagyok az utolsó, aki felkel... Szerintük. Megcélozom a fürdőszobát és teljesen nyugodtan nyitok be, de ahogy meglátom Markot megijedek. Nem számítottam rá, hogy valaki lesz bent.
-Jézusom, Mark... Hyung, megijesztettél!-Kapok mellkasomhoz, bár a nálam idősebb nem csinál semmit csak üldögél. Annyiban hagyom a fürdőszobával kapcsolatos tervemet és inkább szobánkba megyek, hogy felöltözhessek. Mark hyung is követ, amitől megint a szívbaj jön rám. Ijedős vagyok ma...
Mark: Nevetve nézem YoungJae-t ahogy mindentől megijed, vagyis inkább csak tőlem. Aish... Édes. Kész vagyok.
-Na, azért ennyire nem vagyok ijesztő. Oké, vámpír fogaim vannak, de a szemem nem vörös.-kuncogok és a szekrényem elé sétálva kiveszek magamnak valami rám való, laza öltözéket és azt felvéve megyek ki a többiekhez. Mindenki a konyhában.
-Jó reggelt, mindenkinek!-köszönök mosolyogva és nyugodtan. Mindenki viszonozza köszönésem és utána folytatják, amit eddig csináltak. JinYoung elmerengve issza a kávéját, Jackson az asztalon fekszik, BamBam... Valószínűleg alszik még egy kicsit a hűtőben, YuGyeom nagyban szörfözik a neten, JB pedig... Szerelmeskedik Nora-val, ahogy szokott is. Leülök közéjük és így már eggyel többen várjuk a menedzsert és a reggelit, amit ő hoz nekünk. Igen... Hozzák nekünk, mert nem akarják, hogy felégessük a konyhát... Na jó nem, nem működik a tűzhely.
YoungJae: -Attól még néha tudsz ijesztő lenni...-folyamatosan halkulok el, ahogy leesik, hogy már csak egyedül vagyok a szobában. Sóhajtva egy nagyot öltözöm fel és csatlakozom a bandához a konyhába. Még egy halk sóhajjal nyugtázom, hogy csak párom mellett van hely, így oda ülök le és támaszkodom az asztalra, fejemet tenyereimben tartva.
A menedzserünk meghozza a reggelinket, amit el is kezdünk fogyasztani, miután újra magunkra hagy. JinYoung hyung-nak ekkor látom megvilágosodni az arcát, amit felém és Mark felé fordít. Látom a zavartságot rajta, mit szerencsére csak én veszek észre, a többiek nagyon el vannak foglalva a reggelijükkel. Lemondóan rázza meg fejét és folytatja ő is az étkezést, míg én csak zavartan bambulok magam elé... Lehet nem csak engem látott az erkélyen... És... És rájött volna? Lehet...
Mark: Nyugodtan eszem a reggelim, nem olyan nagy szám, de én bőven jól lakok vele. Juniort nézem, félszemmel mindig valahogy minket figyel. Aish... Rossz érzésem van. Mikor elfordul, hogy a mosogatóba tegye használt edényét, majd ezután a szobájába megy, gondolom, hogy átöltözzön, én YoungJae-re nézek és kérdően biccentek felé, majd nézek abba az irányba, amerre JinYoung tűnt el, így némán kérdezve azt, ami mindkettőnk fejében jár.
-JinYoung hyung ma pasi mensizik? Nagyon furán nézett ki. Mint egy napon hagyott tök.-néz ránk YuGyeom felhúzva orrát kicsit.
-Lehet, de hát az már rég megvan neki.-rázza fejét leaderünk.-Ne sértegesd anyádat, neked sincs jobb színed ma reggel. Mintha kifordítottak volna egy almát és a tetején gyűlne össze a héja.-vigyorog a fiatalabbra, beleborzolva igazából cseresznye vörös tincseibe. Jaj, Istenem...
YoungJae: Nem megszokottan csendben eszegetem az előttem lévő ételt. Szemem sarkából látom, ahogy Mark felém néz, mire én is ezt teszem és néma kérdésére csak bólintok, tudatva vele, hogy szerintem igen a válasz rá. A maknae kérdésére hangosan nevetek fel és beleegyezően bólogatok. Már ez a megszólalása miatt, mosolyogva eszem meg reggelimet, de csak később végezem vele, mint a többiek, így rám marad, hogy elmosogassam a koszos edényeket... Meg én már fel vagyok öltözve. Az edényekkel foglalkozom, de pár perc alatt kész is leszek és elhatározom, hogy beszélek JinYounggal.
A két legfiatalabbal közös szobájához megyek és bekopogva, mind a három szobalakót ott találom.
-Beszélhetünk, JinYoung hyung?-nézek rá halványan mosolyogva, mire a két fiatalabb meg se várva a válaszát mennek ki és csukják be az ajtót. Én csak számat harapva állok, még mindig várva válaszára, mi egy hangos sóhaj után meg is érkezik.
-Legyen.-kel fel az ágyról és látom arcán, hogy tényleg rájött a titkunkra Markkal...
Mark: Mosolyogva nézem még YoungJae-t, majd ahogy látom, hogy már a mosogatóhoz áll be, bármennyire is hívogató, hogy odamenjek és még egy kicsit szeretgessem, sajnos nem szabad, így inkább megkeresem Cocot. Hol bujkálhat vajon...
YoungJae: JinYoung hyung nagyokat sóhajtva várja tovább, hátha kinyögöm, mit akarok, de nem jön ki semmi a torkomon, csak állok egy helyben, tovább figyelve hyung-omat.
-Nos, miről akartál beszélni?-kérdezi, furcsán, nem úgy, ahogy szokott beszélni.-Csak nem arról, hogy miért keltem ilyen korán? Hogy láttam-e, amit csináltatok? Ohh, vagy de?-kérdezi lenézően, egy kevéske kedvesség sincs hangjában.-Mégis, mi volt az, YoungJae? Ha? Kora reggel játszottatok valami olyat? És, ha meglátja valaki? Tök mindegy, hogy fan, vagy nem, de ez akkor is erkölcstelen és felettébb undorító!-köpi szinte szavait felém, egyre nagyobb hangerővel. Kérdéseire válaszolnék, nyitom is számat, de csak tátogni tudok. Meg nem hiszem, hogy annyira nagyon tetszene neki, ha közbe vágnék...-Megláttam, és már a kávémat se bírtam rendesen meginni. Ti normálisak vagytok? Vagy ez pszichés? Vagy mi? Értem én, hogy a szabályok miatt nem lehetsz lányokkal, de azért ennyire ne öld ki a férfiasságodat! Itt más emberek is vannak. És a banda? És a többiek? És a rajongóink? Mit gondolsz, mit csinálsz? Yah, rám nézz, ha neked pofázok!-ordít rám, mikor lehajtom fejemet és a falnak lök, mellkasomra téve tenyereit. Már a sírhatnék is elfog durvaságára, de visszanyelem könnyeimet.-Nem hallasz? Beteges! Beteges ez. Nem tudom, hogy mi van köztetek, meg mi nem, hogy a dorm melyik...-fintorogva és megborzongva hagyja félbe a mondatot, még nyel is egy nagyot mielőtt folytatná.-Most már a kanapén sem alszom rendesen, az erkélyt meg kerülöm, inkább megyek az utcára. De be kell fejeznetek ezt! Ez... Ez nem helyes. Felfoghatatlan és gyomor kifordító.-húzza fel undorától orrát újra. Könnyekkel teli szemekkel nézek az ő idegtől fűtötteibe és érzem, hogy most kitörni készülő szavaimat nem tudom visszafogni.
-Ebben semmi nem beteges! Teljesen normális, ha nap, mint nap, null-huszonnégyben fiúkkal vagyok körbe zárva.-motyogom kevés magabiztossággal hangomban, de meglepett arcától, melyen még mindig látom idegességének jeleit, felbátorodok.-Csak ki kéne nyitnod a világ lehetőségei felé és nem folyamatosan megfelelned. Csak el kéne fogadnod, hogy nem mindenki lehet olyan "tökéletes", mint te! Hogy nem mindenki akar megfelelni úgy, minden egyes alkalommal a normáknak, mint te!-vágom arcába gúnyosan, mély levegőt véve, hogy még ne szabauljanak el könnyeim.-Hogy valakinek ez esik jól, és nem az, hogy másokat piszkáljon, mert véletlen a saját nemét szereti!-teszem még hozzá, majd mielőtt még hallhatnám válaszát, vagy reakcióját kiviharzom szobájából, át a nappalin, ahol már könnyeim patakokban folynak. A banda többi tagja itt tanyázik, de nem foglalkozok velük. Nem, csak az előttem lévő utat nézem és az ajtón is csak úgy kimegyek, bevágva azt magam után és az utcán kötök ki... Még a lakáson belül használt papucsom lecserélésére sincs időm, de ez érdekel jelenleg a legkevésbé...
Hogy mondhat olyat, hogy ez undorító? Nem is tudtam... Hogy... Hogy pont ő ítéli el az ilyesmit... Nem számítottam rá...
Mark: Hallom, egész végig hallom a hangos és erőteljes szóváltást, ahogy az ajtó közelébe megyek, de nem értek semmit. Leülök a nappaliba Coco-val, a fiúk társaságába és az ajtóra nézek néha. Megcsapja fülem YoungJae erőteljes hangja és már csak annyit látok, hogy kitör a szobából és rögtön az ajtó felé veszi az irányt, de arcán rohanó könnyeit még elkapom. A többiek is rögtön reagálnak, bennem pedig a harag még jobban gyűlik.
Ahogy meglátom JinYoung-ot ránézek és meglátva arcát megremegek. Szívesen... Szívesen behúznék neki, hisz kétségtelen, hogy miatta van ez. De inkább ráhagyom a többiekre és JB-re a faggatást.
Két maszkot keresek, majd két napszemüveget és egy pulcsit vállamra csapva rohanok ki egyenesen YoungJae nyomába eredve, reménykedve, hogy időben megtalálom... Csak kérlek... Kérlek, ne tegyél semmi hülyeséget...
YoungJae: Elveszetten sétálok az utcán, egyre jobban folyó könnyekkel, csak reménykedve, hogy senki olyan nem fog most velem szembe jönni, aki ismer... Nem akarom, hogy akárki így lásson. Fejemet lehajtva egyik kezemmel arcomat takarva, másikkal magamat átkarolva veszek egyre mélyebb levegőket. Egy random utamba kerülő padra fészkelem magam, törökülésbe húzva lábaimat és mindkét kezemmel ölelve magamat, míg fejemet lábaimra támasztom, ezzel fedve el arcomat, és ezzel tűntetve el magam még jobban a világ elől. Én nem... Ezt nem akartam. Nem akartam magamra haragítani senkit. Ezért nem akartam, hogy kiderüljön... Nem, nem és nem...
YuGyeom: Hallom a különös hangokat a szobám irányából, de nem igazán törődök vele, amíg YoungJae hyung el nem viharzik mindannyiunk előtt, könnyektől áztatott arccal. JinYoung ideges arcát meglátva még én is megrezzenek és rögtön felkelek a földről.
-Miről beszéltetek, YoungJae hyung-gal?-kérdezem, mire felém néz igen csak gyilkos szemeivel. Elmondja, mire mindenki meglepődik... Még szerencse, hogy Mark hyung nincs itt. A pumpa most különösen gyorsan megy fel bennem, bár...
Bár tudtam JinYoung-ról, hogy ilyen véleménnyel van a melegekről... De azért arra még én se számítottam, hogyha valamelyik barátjáról kiderül, hogy az, akkor ilyen szinten nem fogja elfogadni... Legalább YoungJae és Mark hyung miatt félretehette volna a homofóbiáját...
-Normális vagy, JinYoung?-esek neki, már teljesen kiakadva és kezeimet ökölbe szorítva indulok meg felé.-Nem gondolhatod komolyan, hogy amikor a saját bandatársaidról van szó, akkor is ilyen egy rosszindulatú... Rosszindulatú-nak kell lenned! Megértőbb is lehetnél!-Állok meg közvetlen előtte és lököm meg vállát, mikor megakadok a rá használt szavam közben... Nem, nem kéne ezt tennem, de... De még én sem bírom elviselni, hogy ilyen módon viselkedett... Még akkor is, ha én vagyok a legfiatalabb és nincs sok beleszólásom semmibe... Nem tűröm...
Mark: Kétségbe esetten rohanok az utcák között, már lassan idegeim nem bírják és érzem, hogy a fejem is fáj a kijönni akaró, de bent ragadt sírástól és csak keresem. Keresem és keresem, hogy megtudjam nyugtatni, hogy karjaimba zárjam és elmesélje, mi a baj. Hol vagy? Hol vagy, YoungJae... Egyetlenem...
JinYoung: Csak nézek YoungJae után ahogy elmegy, még utána is köpnék, de még azt se érdemli meg. Miután kijövök a szobából én is, YuGyeom kérdésére részletesen válaszolok is.
-Miért? Miért kéne annak lennem? Nézzem ahogy enyelegnek az erkélyen, aztán az álljon mindenhol, hogy GOT7 YoungJae így, GOT7 Mark úgy? GOT7, mind előtt megvan, és ebbe a bandába te is, ők is és én is benne vagyok, én pedig nem adom ehhez a nevem!-ordítom el magam és hatalmas szemekkel meredek rá, mikor meglök.-Tudod, kit lökdöss te... Te, kölyök!-csattan tenyerem arca egyik felén, majd annak hátulja a másikon.-Olyan vagyok velük, amilyen akarok lenni és te lehet a naiv lelkeddel ezt nem érted meg, de ez akkor is MEG-EN-GED-HE-TET-LEN!-kiabálom már teli torokból, igen csak közelről arcába, közben pólóját markolva nyakánál.
YoungJae: Nem tudok magammal mit kezdeni... Nem akarok oda visszamenni, hogy JinYoung hyung megint a fejemhez vágja, milyen undorítóak vagyunk. Nem akarom... Felemelem pár pillanatra fejemet, de az út másik oldalán meglátom Mark hyung-ot szaladni, mire intek neki, hogy megtaláljon... Mert biztosan engem keres... Hiszen ki más keresne most. Mind utálnak minket... Biztos vagyok benne. Ha hyung elmondta, akkor már mindenki tudja és ők is ugyanúgy utálnak minket, mint ő...
YuGyeom: Fogaimat összeszorítva tűröm már csak pár idegszálamon csüngve, ahogy arcomon csattan tenyere, de mind elszakad, mikor utolsó szavát szó szerint arcomba ordítja. Jobb kezem irányításom nélkül lendül arcához, ezzel eltalálva ajkait, minek széle fel is reped... Nem érdekel. Nem lehet ennyire elutasító... Hátrébb lököm, mire ajkain simít végig, és már lendül az ő keze is, de lefogom azt és háta mögé csavarom, bár kiszabadul. Még egyszer jól irányulva találja el öklöm arcát, de ez után már négy kéz fog le, míg Juniort csak kettő... A leaderé. Akkor az engem tartó kezek Jackson-hoz és BamBam-hez tartoznak.
-Engedjetek el! Nem igaz! Ti sem lehettek ennyire ostobák, hogy csak úgy szó nélkül tűrjétek, ahogy két bandatársunkat is ócsárolja. Nem tehetitek! Eresszetek már!-kiabálom, közben kezeimet rángatva és ugrálva, hátha valahogy kiszabadíthatom magam. De nem. Túl biztosan tartanak... JB hyung megvető szemei, pedig nem csak az általa visszafogott fiú bőrét, de az enyémet is égetik.
Mark: Meglátom egy padon, még int is, hogy ne suhanjak el mellette és odarohanva hozzá csúszok térdre elé és arcát kezdem óvatosan törölgetni.
-Jól vagy?-kérdezem rögtön, kezeimet combjai mellé teszem, és így ölelem át lábait és őt ahogy törökülésben ül. Istenem...
JinYoung: Már eldurvul verekedésünk, mi hirtelen szakad félbe visszatartó kezek által és szemem sarkából látva JaeBum hyung tekintetét rögtön befejezek mindent, csak akkor indulok meg újra, mikor YuGyeom kiabálni kezd, de JB vasmarka teljesen lefog, így csupán próbálkozni tudok, de tarkómra csap kicsit sem a lágy, oktató céllal. Szintén ott kapva egy löketet marka által, lendülök meg szobám felé.
-Jackson, kérlek, cuccolj át JinYoung helyére, te pedig hozd a cuccod át, de ne kelljen szólnom, hol vagy. Gyerünk!-szól rám erélyesen, mire meg is indulok és érzem, hogy ebből egy jó hosszú beszélgetés lesz ma este. Mert most nem akar látni, az biztos...-YuGyeom, te is. Be a szobába. Most.-hallom meg ahogy szól a másiknak, majd amilyen gyorsan csak tudom összeszedem az alváshoz szükséges cuccaimat és megyek is át a másik szobába és bármennyire is hajt a vágy, hogy neki menjek a kisebbnek, mikor szembe jön velem, JaeBum haragjának tudatában nem teszem és csak simán átcuccolok. Vicc az egész...
YoungJae: Egy reszketeg sóhaj tör fel torkomból, mikor megérzem kezeit arcomon és szemeimet pár pillanatra lehunyom. Kérdésére csak megrázom fejem és készségesen bújok hozzá, mikor megölel.
-U-utálnak...-motyogom fejemet nyakába döntve és ott szipogva tovább.
YuGyeom: Csak idegesen hallgatom leaderünk hangját és érzem, ahogy Jackson leakad rólam, majd BamBam is, aki csak szótlanul áll mögöttem.
-Melyikbe?-értetlenkedem, mikor hozzám szól JB hyung.
-Melyikbe szerinted?-förmed rám már ő is elég idegesen, mire kicsit hátrahökkenek. Csak puffogva, egy igazán látható grimasszal az arcomon megyek szobámba, még egy löketet is kapva a nálam idősebbtől, egyenesen tarkómra. Bemegyek szobámba és bevágom az ajtót, ugyanis már mind a kettő költözködő átpakolta a cuccait és szerencsére Jackson hyung se maradt bent. Az izémat az egészbe már. Még rám vannak kiakadva, mikor én csak a jó irányba akartam terelni JinYoung homofób fejét...
Mark: -Okay... It's okay, Baby...-suttogom neki halkan, majd a pulcsit, mi eddig nálam volt ráadom és feljebb emelkedve ölelem át szorosabban. Fejét simogatom puha tincseivel együtt, fogaim egymásnak feszülnek.-I don't hate you... You know that...-simogatom meg arcát újra.-Szeretlek... Én szeretlek... Ne foglalkozz vele...-nyugtatom tovább.
YoungJae: Összehúzom magamon a pulóver cipzárját és kezeimet behúzva annak hosszú ujjába ölelem meg végre én is Markot. Angolja bár mosolygásra késztetne, nem megy. Nem tudok... Most nem.
-É-én is...-csuklik el hangom és lábaimat szétszedem, hogy közéjük jöhessen és úgy ölelhessen szorosabban.-De ő... Ők... A banda utál. Mind utálnak...-kezdek el megint sírni és bár nem akarom, hogy nedves legyen a könnyeimtől, fejemet még jobban nyakába nyomom.
Mark: Közelebb és közelebb mászom hozzá, ahogy engedi nekem és szorosabban ölelem ahogy már ő is ölel engem. Nem akarom, hogy összetörjön...
-Nem... Nem hiszem, hogy utál a banda. Ők nem homofóbok. De JinYoung megérdemelne tőlem egyet valamelyik arcfelébe.-szorítom meg kicsit pulcsiját kezemben. Fejét jobban magamhoz húzom és arcára adok egy puszit.-Shh... Shh, shh, shhh...-csitítom tovább már szintén pár könnycseppet elengedve. Nem hiszem el...
Mark: -Jól van... Gyere...-nézek rá megfogva kezeit, mikor megremeg karjaimban és segítve neki állva maradni kelek fel én is, majd átkarolva megyek vele hazafele, én is lehajtom fejemet.-Ne menjünk most csak be a szobába és pihenjünk? Jobb lenne neked, YoungJae...-suttogom kezét megfogva.
YoungJae: -De, az lehet tényleg jobb lenne...-motyogom karjába és ahogy megfogja kezemet összekulcsolom ujjainkat. Nem érdekel, ha észrevesznek, akkor úgyis csak Markot ismerik fel... És majd terjengenek a pletykák, hogy van valakije... Ami igaz is. De az már csak rosszabb, ha kiderül, hogy én vagyok. De amúgy is, mindjárt otthon vagyunk...
Mark: Tovább vezetem hazafelé, kapucnimat felveszem, bár nem ér sokat, lágy rózsaszín hajam még így is látszik. De talán most szerencsés az is, hogy az eső is rákezd. Ilyenkor nem sétálnak sokan az utcán... Kezét simogatva megyek vele továbbra is a dorm felé, már előre felkészítve magamat a mindenkin áttörő, semmit sem halló és érzékelő viselkedésemre, ugyanis most nem kell senki sem a közelembe és főleg nem YoungJae-ébe. Beérünk a házba, ahol kicsit megtörölgetem arcát és leveszem magunkról a kapucnit, majd így megyünk fel.
YoungJae: Pulcsim ujjával még én is megtörlöm arcomat, bár így csak még vörösebbé teszem. Ahogy felérünk, lerúgom magamról papucsomat és nem törődve senkivel, aki körülöttem van megyek egyenesen szobámba, Markkal a nyomomban. Hallom, hogy beszélnek hozzánk, de nem értem és nem is akarom érteni, amit mondanak. Bár legszívesebben kikérdezném mindegyikőjüket, hogy ugyanolyan véleménnyel vannak-e rólunk, vagy sem... De nem teszem. Majd... Majd máskor, ma már ki nem mozdulok a szobámból, úgy sincs semmi programunk. Max próbálnunk kell, de az se biztos.
Leveszek magamról minden feleslegeset és bekucorodom Mark hyung ágyába, rögtön magamhoz ölelve az ágyneműt, mi az ő illatát őrzi. Mélyeket szippantok a kellemes illatból, közben betakarózva és hozzábújva hyung-hoz, aki már mellettem, vagyis most már szinte alattam fekszik.
Mark: Bemászva mellé rögtön magamhoz húzom, pedig bújik is, így mellkasomra fektetve őt ölelem át szorosan a takarót jól felhúzva rajta és magamon is, majd így próbálom melegíteni és megnyugtatni még mindig. Ágyam háttámlájáról leveszek egy törölközőt és azzal törlöm meg haját, hogy szárazabb legyen és ne fázzon meg fejbőre se, a nyitott ablak miatt, mi kellemes, eső illatú levegőt hoz a szobába. Remélem megnyugszik és elalszik a karjaimban... Jó lenne...
YoungJae: Remegésem erős, de a meleg miatt, amit párom teste és a takaró nyújt kicsit lecsillapodik. Szívverésem is normalizálódik és egyre jobban érzem, ahogy én magam is nyugodtabbá válok... Hála Marknak. Valaki kopog az ajtón és hallom is, hogy bejön, éppen akkor, mikor már alvásom szélén vagyok. Csak játszom az alvó YoungJae szerepét, közben hallgatva JaeBum hyung és Mark hyung beszélgetését... Ő legalább normális.
Mark: Simogatni kezdem, ahogy már érzem, hogy lassan elalszik és a halk kopogást meghallva az ajtó felé kapom fejemet, min JaeBum jön be. Az ágy mellé sétál és leguggol mellé, megnézve YoungJae-t és óvatosan simítva meg vállát.
-Jól vagytok?-suttog, hisz' karjaimban YoungJae már alszik.
-Mondhatni. De ne számítsatok arra, hogy ki fogunk jönni innen a hét folyamán.-suttogom vissza és jobban ölelem magamhoz a karjaimban melegedő fiút.
-Nem baj... Nem is kérte volna senki ezt és megértem. De... Ha bármi kell szóljatok inkább. Nem tudom, mi lesz még...-sóhajt nagyot.
-Miért?
-JinYoung és YuGyeom összeverekedtek.-szemeim kikerekednek, mikor kimondja ezt és csak halkan szörnyedek el.-De nincs nagy baj, szeparáltam őket és ma este beszélek JinYoung-gal.
-Na de várj... Miért húzott be JinYoung-nak YuGyeom?
-Mert azt mondta YoungJae-nak és nem tudja elfogadni. Bosszantotta és hát ez lett a vége. Csak ő nem érti meg és tudja elfogadni, de ma este megpróbálom legalább elfogadtatni vele ezt. És akkor nem kell titkolnotok.-néz rám biztatóan és kezét is enyémre teszi, mi mellkasomon van, YoungJae mancsával összefűzve.-Megoldjuk ezt is. Vigyázunk rátok és támogatunk.-mosolyog is rám, majd a rajtam fekvőre és még váltva pár szót elköszön, jó éjszakát kíván -ha már úgyse fogunk kimozdulni a szobából- és még egy gondterhelt sóhajt engedve ki magából elmegy, bezárva ajtónkat. Nem utálnak...
YoungJae: Fejemet Mark arca felé fordítom mellkasán, mikor JaeBum hyung kimegy a szobából és kicsit megszorítom kezét, szemeimet kinyitva.
-Nem utálnak minket...-suttogom csillogó szemekkel, kicsit megkönnyebbülve. Vagyis egy ember még mindig, de azon JB hyung dolgozik már. Amiért nagyon hálás vagyok.-De... Összeverekedtek...-suttogom továbbra is és ismét megszorítom Mark kezét, közel húzva azt arcomhoz, hogy bőre számhoz érjen.
Mark: -Nem...-suttogom vissza, mikor meghallom hangját, szinte biztos voltam abban, hogy még nem alszik, csak nagyon hatásosan játsza el. Így buktam le az első csóknál is...-Igen, lehet, de... Azért, mert jót akart nekünk. És kétlem, hogy nagy kárt tett benne... Még szabadságon vagyunk és nem hiszem, hogy veszünk föl bármilyen próbát most.-simogatom meg ujjammal száját kicsit és homlokára nyomom védelmezően ajkaimat.
YoungJae: -Igen, azért...-mosolyodom el és szemeimet lehunyom a homlokpuszimra.-De... De meg kell néznem, hogy jól van-e.-jut eszembe hirtelen az ötlet és már rántva is le magamról a takarót ugrok ki az ágyból. De egyik lábam még beakad az ágyneműbe, mire eltanyálok, de nem is foglalkozva vele sietek ki a szobából, de a nappaliban csak a három ártatlant találom. YuGyeom szobájához sietek és nem is kopogva török be, mire a fiatalabb már idegesen szólna felém, hogy mit keresek bent, de akkor realizálja, hogy én vagyok az.
-Jól vagy, YuGyeomie?-ülök mellé az ágyra és aggódó szemekkel mérem végig arcát, miközben kezeimmel is azt tapogatom és forgatom.
-Igen, hyung.-mosolyog rám, mire megnyugszom és megölelem pár pillanatra, míg elsuttogok neki egy köszönömöt és már távozok is a szobájából újra magára hagyva. A többiek furcsán néznek rám, de én továbbra sem törődök velük, visszamászok Markhoz, teljesen rá feküdve.
Mark: -Rendben...-egyezek bele bólogatva, mikor YuGyeom-hoz akar menni és kiengedem karjaim közül, rögtön felülve, mikor elesik, de semmi baja, így visszafekszem és sóhajtva egy nagyot lehunyom szemeimet.
Elmosolyodom, mikor megint súlyt érzek meg magamon, most már teljesen rám feküdt a huncut. Kinyitom szemeim és meglátva azt a gyönyörű szempárt, mi rám csillog, felemelem fejem, egy párnát gyűrve alá és állát kedvesen megfogva csókolok röviden ajkaira, kicsit megszívva az alsót, mi finom dús, így még rágcsálást is érdemel. Még puszilgatom kicsit, majd vállait átölelve hagyom, hogy tovább tanyázzon rajtam.
YoungJae: Belepirulva tetteibe fúrom fejemet mellkasába, ott kuncogva ki magam. Leszállok róla, hogy levegyem róla a takarót, ami alattam és csak rajta volt, majd visszafekszem és úgy takarom be magunkat. De csak rajta marad belőle, mert rólam lecsúszik felülésem közben. Mellkasára simítom kezeimet, édesen mosolyogva rá magasról, csípőjén ülve és ujjaim hegyével kezdem cirógatni mellkasát.
Mark: Combjaira téve kezeimet nézem ahogy csípőmön üldögél és simogat, mit combján is viszonozok.
-Na, rendben van minden?-kérdezem szemeibe nézve és ajkam belsejét harapdálva mert... Ahhh, annyira tetszik így... Nem csak ő, ő mindig tetszik, de hát... Ahh, pontosan értem, hogy a fanlányok, mit szeretnek benne.
YoungJae: Elgondolkozom kérdésén, szemeimet körbejáratva a szobán, majd újra megállapodnak arcán. Bólogatásommal válaszolok kérdésére és egy őszinte mosolyt is megejtek. Alkaromra támaszkodom mellkasán, ezzel sokkalta közelebb kerülve arcához és lassan, félénken csókolom meg.
Mark: Mosolya egy szerelmes sóhajt présel ki belőlem, még többet is az, hogy mellkasomra támaszkodik, bár nem nehéz egyáltalán. Egyre szélesebben mosolyogva várom ajkait enyémeken és lassan csókolva vissza simítom kezeimet jobban combjaira, kicsit megfogdosva őket, hisz olyan jó husisak. Persze a jó értelemben... Átveszem az irányítást pár percre, de ezután hagyom őt is kibontakozni, hisz tud ő csókolózni, csak nem mutatta meg eddig soha, hogy hogyan...
YoungJae: Jól esik keze érintése combjaimon, ahogy csókja is, mi átveszi felettem az uralmat. Bár csak kicsit... Ami engem csak felbátorít és most én veszem át az irányítást. Amibe bele is pirulok, de ugyanolyan hévvel csókolom attól még. Kezeimet feje mellé támasztom, újra ráfeküdve testére és ujjaimmal haját kezdem piszkálni.
Mark: Teljesen elveszve csókolom továbbra is, vagyis már ő engem, mit viszonozok és nyelvemet átvezetem, persze a vezetés továbbra is nála van. Fejemet ujjai felé döntöm kicsit és combjait megmarkolom, most már rendesen. Szeretem... És most valahogy... Még jobban megvan ez az érzésem és még jobban kiakarom fejezni.
YoungJae: Markai erősebb szorítására kicsit "megugrok" és visszaesek alárendelt szerepembe, újra félénkebben folytatva csókolózásunkat. Ujjaimat elmerítem hajában, úgy simogatva a tincseket, tudva és érezve is, hogy szereti, mire bele is mosolygok általa egyre hevesebb csókváltásunkba.
Mark: Átveszem most az irányítást, persze kedvesen és csak utána kezdve hevesebben folytatni a csókot. Hajam túrására felsóhajtok és még feljebb húzom magamhoz, így fenekére csúsznak kezeim. De az is olyan ahh... Nem markolom meg erősen, még nem merem, hisz az előbb is ugrott picit. Egyik kezemet felsimítom hátán nyakára, majd szintén tincsei közé és kicsit elfordítom fejét, így már jobban fel tudom fedezni száját.
YoungJae: Kisebbet sóhajtok kezei érintésére fenekemen és közelebb húzom magamhoz, mikor hajamba túr. Lábaimat még jobban behajlítom így is közelebb kerülve testéhez, már szinte hasán ülök. Egyik kezemet mellkasára csúsztatom, simogatva is a területet.
Mark: Halkan sóhajtva mellkasom simogatására markolom meg jobban fenekét, így lejjebb húzva őt, hogy hozzám érjen.
-YoungJae...-suttogom ajkaira egy kis levegőt szerezve és tovább folytatva is csókot.
YoungJae: Felmordulok, mikor megmarkolja fenekemet és második csókját már nem viszonozom, csak puszikat adok ajkaira.
-Hm?-folytatom a puszik osztogatását, közben haja piszkálását abba hagyva és mellkasát támadom be mindkét kezemmel.
Mark: -Szeretlek... Csodálatos vagy.-mosolygok rá, szemeibe nézve, bár enyémek csak félig vannak nyitva. Jól esik, ahogy simogat... Nagyon is. Hmm... Eddig nem aludtunk együtt mindig, sőt, nagyon ritkán... De mostantól már minden nap vele fogok aludni, ha nem is engedi... Majd elérem én, hogy akarja...
YoungJae: -Én is szeretlek, Markie hyung.-mosolyodom el én is. Újra felülve már tényleg hasán tanyázok, ezért visszacsúszok csípőjére, számat harapdálva nézek le rá. Lábaimat kinyújtom, így azok vállai mellett vannak. Kuncogva tenyerelek hasára, fejemet kicsit oldalra fordítva és úgy nézve szemeibe.
Mark: Feltámaszkodok alkarjaimra és úgy nézem kényelmesen ülő alakját, szinte semmit sem érezve súlyából.
-Ennek örülök... Mit csináljunk?-mosolygok rá szélesen. Ha már a szobában maradunk ma, akkor csináljunk valamit. Nem mintha így nem lenne jó, csak lehet megunjunk majd később...
YoungJae: Lejjebb hajolok, mikor feltámaszkodik és nyakát átkarolva karommal húzom fel őt is ülésbe. Lábaimat háta mögött összefűzöm és szorítva egyet rajtuk húzom testemet közelebb övéhez. Megint csak számat harapdálva nézek rá, ujjaimmal újra betámadva haját, csak kicsit piszkálva tarkójánál. Vállaimat megrántva válaszolok kérdésére, lábaimmal még szorosabban fogva körbe csípőjét, vagyis inkább oldalát.
Mark: Már én is ülésben szemezek vele kellemesen közelről. Olyan édes komolyan... És már teljesen az ölemben ül. Mármint az ölemben. Oldalát megsimítom mindkét kezemmel és ajkaihoz hajolva most én harapok beléjük, persze nem úgy, hogy fájjon neki.
-Akkor csak improvizálunk...-vigyorgok rá és nyakába hajolva adok arra pár puszit, majd újra őt nézem.
YoungJae: Készülök arra, hogy megcsókoljam, de ekkor valaki bekopog, mire hihetetlen sebességgel fordulok ki hyung öléből és nézek kíváncsian a kinyíló ajtóra. JB hyung kedves mosolyával nézek szembe, mire az én arcomra is egy olyan ül ki.
-Van ebéd, ha gondoljátok... Hozok be...-mosolyog továbbra is, végignézve rajtunk, majd kimegy, de az ajtó becsukását megelőzöm és rávillantva fogaimat megyek ki vele a szobából. Nyugodtan követem a konyhába, ahol felnézve látom, hogy mindenki szeme rajtam csüng. Kivéve JinYoung hyung-ét... Ő még itt sincs. Kiveszek két pár evőpálcikát és a dobozok közül is, mik az asztalon vannak elveszek kettőt. Az ajtóban összetalálkozok JinYoung-gal, kire nagy szemekkel nézek, majd fejemet lehajtva és számat harapva slisszolok el mellette gyorsan, vissza a szobába. Leülök Mark ágya mellé a földre letéve a dobozokat és felé nyújtva az egyik pár evőpálcikát.
Mark: Már hajolok közelebb, hogy amilyen hamar csak tudom viszonozzam csókját, de ekkor bejön valaki, vagyis JaeBum és közli, hogy van ebéd. YoungJae ki is megy vele, mire magam elé bámulva és full kussban várom, hogy mi lesz, de épségben ér vissza, így nem aggódom tovább. Ahogy a földre ül és felém nyújtja a pálcikákat, fogaimmal veszem el és elhasalva az ágyon csúszom le fejjel előre és kezeimen megtámaszkodva emelem el magam az ágytól és kezemen járva megyek elé, majd leengedem magam, így már a földön feküdve, vele szemben.
-Na, mit hoztál?-mosolygok rá szélesen, kivéve számból a pálcikákat, közeli kezére egy puszit nyomva.
YoungJae: Csak érdeklődve nézem, hogyan tornázza le magát az ágyról, közben kibontva a dobozokat.
-Csirke... Meg csirke... Meg... Meg még sok minden.-mondom folyamatosan nézegetve mi van a dobozban, evőpálcikáimmal piszkálva a kaját.-Tehát a szokásosat hoztam.-kuncogom és lehajolok hozzá, hogy szájára adjak egy puszit. Tovább piszkálom az ételt, gondolkozva, hogy mivel is kezdjem... De hyung-nál meglátok egy nem tudom miért, de nagyon is szimpatikusan kinéző sült csirke darabot, amit el is lopok és hümmögve, vigyorogva eszem meg.-Fincsi~.-dalolom boldogan és már saját adagomat eszegetem.
Mark: -Pff, te kis lopós.-kuncogok én is, majd visszavágóként közelebb mászom hozzá és ölébe fekszem, így kezdve enni szintén valami csirkét, ami nagyon is finom. Hmm...-Holnap szerinted tényleg azt akarják, hogy mi próbáljunk?-nézek fel rá kicsit szenvedve és állát megfogva csókolom meg, de csak rövid időre.
YoungJae: -Muszáj... Majd kibírjuk valahogy...-motyogom a csóktól még kissé kábultan, majd folytatom evésemet.-Mark! Mark! Hyuung!!-kiabálok szinte és félre lököm az ebédes dobozt. Öhh... Remélem ezt nem hallják kint, mert elég félre érthető lehet...-Ebben uborka van!-Kikapom kezéből az ő evőeszközeit és azzal kezdem átpakolni az ő adagjához az utált zöldséget. Az én pálcikámhoz hozzá nem ér az a fránya dög... Aish, fúj...
Mark: Csak egyetértően bólogatok, de ezután lefordulok combjáról, ahogy visítani kezd és felnevetek, mikor meglátom, hogy a hűn utált uborkát pakolja át hozzám.
-Komolyan, Jagiya, nem hiszlek el. Mintha szegény valami más bolygóról jött volna.-nevetek tovább és visszafekszem, ahogy már evőeszközeim is visszakerülnek kezembe. Istenem... Ezen dolgai mellett is imádom...
YoungJae: -Fogadd el. Utálom...-motyogom, játszva a sértődött kisgyereket és kicsit felfújt arccal eszek tovább. Félre nézek, újra Mark ételes dobozát kutatva át. Nem tehetek róla, hogy az övében sokkal íncsiklandozóbbnak kinéző falatok vannak... Kiveszek vagy három darabot és egyszerre tömöm a számba, hogy még véletlenül se tudja visszalopni.
Mark: Csak fejemet rázva sóhajtok egyet, majd ahogy kajámat kezdi enni csak nézem őt és felnevetek.
-Cseréljünk, vagy jobb érzés lopkodni?-nevetek rá és felé nyújtom dobozomat, miből már egy falattal eltüntettem az összes uborkát amikor átdobálta.-És tudom, hogy utálod. Még az eredeti környezetében se, bottal se piszkálnád meg.-kuncogok halkan.
YoungJae: -Jobb érzés úgy enni, hogy a tied.-nevetek rá és köszönetül, hogy lophatom az ennivalóját négy puszit nyomok szájára, mivel annyi husit vettem eddig el tőle.-Úgy van.-bólogatok és visszafordulok saját adag kajámhoz. Kicsit sóhajtva húzom az övét közelebb, hogy áttehessek neki négy husit, hogy ne legyen neki se kevesebb ennivalója és én se érezzem magam rosszul, mert elloptam tőle az övét.
Mark: Édesen mosolyogva rázom meg fejemet kicsit és boldogan fogadom a kárpótlás puszijaimat. Mikor visszarak hozzám négy húst az övéből, felnézek rá és arcára nyomok pár puszit.
-Édes vagy... Mint mindig...-suttogom fülébe és nyakába bújva kicsit adok arra is pár puszit, majd folytatom tovább evésemet.
YoungJae: -Inkább egyél, hyung, mielőtt még azokat is visszalopom.-mondom teli szájjal, az ő étele felé mutogatva evőpálcikáimmal és fejemmel is az felé biccentgetve. Innen én már csak halkan eszegetem tovább, amíg el nem fogy. Megvárom, míg Mark is befejezi, közben mosolyogva figyelve... Szeretem nézni, ahogy eszik...
Elveszem előle a dobozt és felkelve a földről, enyémmel együtt kiviszem a konyhába. Szerencsére nem futok össze senkivel, így megint csak nyugodtan térek vissza szerelememhez a szobánkba. Ő még mindig a földön ül így nevetve vetem rá magam, elterítve őt a földön és megint rajta feküdve. Kényelmes...
Mark: Csak mosolyogva nézem, mikor újra kimegy, szinte minden gond nélkül, majd vissza is jön, ismét rajtam találva meg helyét. Sóhajtok egy nagyot, majd boldogan ölelgetem meg az önjelölt plüss macimat és nyakába csókolok párszor.
-Szerinted mit próbálunk holnap?-kérdezem füle mellett, hangomat kicsit mélyítve és ajkait próbálva magamhoz bűvölni és elfoglalni.
YoungJae: Felsóhajtok kicsit a jó érzésre, ahogy ajkai nyakamat érintik és kicsit feltolva magam, feje mellé támaszkodom alkarjaimra. Szemeim lecsukódnak és újra egy sóhaj hagyja el számat hangjára, mi közvetlen fülem mellett szól.
-Nem tudom... Még az is lehet, hogy kitalálják, hogy vegyünk fel valami régebbi koreót...-sóhajtom, ezt már kicsit sem a kellemes fajtával. Szeretek táncolni, főleg, ha a fanok is láthatják. De ezek után már ahhoz se sok kedvem van. Majd ajkai elől folyamatosan húzódom el, kuncogva is, mikor már bő egy perce próbálja elkapni számat.
Mark: -Lehetséges. Aish, most valahogy nem vagyok a hangulatban.-sóhajtok én is, tovább vadászva ajkait, de a kis gonosz azért sem adja őket. Fújtatva egyet combjaira fogok és széthúzom őket, majd fenekére csúsznak kezeim és kellemesen markolva meg azt, még lábaimat is felhúzom, hogy ne tudjon menekülni. Kihasználom lefagyását és alsó ajkát megharapva tapadok szájára, egy hosszú, hosszú csókért.
YoungJae: Szó szerint a csókba nyögök és viszonozom is, újra csípője felett térdelve. Kezeimmel könnyedén túrok hajába és húzom azt meg és mélyítem el elsőnek csókunkat. Hm... Annyira imádom.
Mark: Kuncogva fogadom, ahogy viszi a csókot, már nem is félénken, mint az előbb. Hmm, hmm... YoungJae-ah ráérzett az ízére. Ez nekem csak jó, több ilyen csókot kapok... Egy kis harcot kezdek vele a vezetésért, bár az én számban vagyunk, de nem baj. Lássuk, mid van, Kicsim...
YoungJae: Semmiért se hagyom most neki, hogy átvegye felettem a vezetést. Beleadva minden tudásomat most ebbe csókolom. Ujjaim elernyednek hajában és már magamat sem tartom felette, hogy ne érjek hozzá, leengedem csípőmet, így újra csípőjén ülök.
Mark: Elmosolyodom, ahogy nem hagyja, hogy vezessek, de nem zavar. Tetszik... Oldalára teszem kezeimet ahogy már nem tartja magát és hozzám ér szinte mindenhol.
-YoungJaee...-dalolom neki kuncogva és visszahúzom ajkaimra, hogy folytassuk. Amíg csak lehet...
YoungJae: -Hmm?-mormogok ajkaira és most már hagyom magam neki. Kezeimet nyaka alá teszem, hogy rántva egyet magunkon átfordulhassunk, így most én fekszem alatta. Lábaimat csípőjére fonom, míg kezeimmel elengedem nyakát és csak mellém rakom őket, a földre.
Mark: Megtámaszkodom mellette, mikor fordít rajtunk és hajába vezetem ujjaimat. Egyik kezemmel elengedem tartásom és feljebb húzva őt fenekére fogva fekszem rá majdnem teljesen és elválok tőle egy kicsit. Kezemet visszateszem feje mellé, kezébe fűzve sajátom.
-Semmi, csak szeretem a nevedet mondani...-vigyorgok rá még pár puszit nyomva ajkaira.
YoungJae: -Mm, megértem.-kuncogom és nyakát átkarolva hagyom, hogy puszilgasson, szemeimet lehunyva tartva. Lábaimat megszorítom teste körül, mire már tényleg teljesen összeérünk, aminek hatására halkan felnyögök, számba is harapva.
Mark: Még jobban elvigyorodom, mikor közelebb húz, így már tényleg rajta fekszem. Ohh, YoungJae... Olyan édes vagy ilyenkor... Ajkait én is megharapdálom és lábaimat kicsit felhúzom, hogy combjaim az övéinek érjenek és megint kicsaljak belőle egy halk hangot és magamból egy sóhajt. Ajkaira megint egy puszit nyomok, majd arcára is, ahogy füléhez is párat, majd nyakára is. Nem, nem most kéne ezt, de ahh... Olyan puha bőre van, hogy bűn lenne ezt kihagyni...
YoungJae: Csak halkakat sóhajtozva élvezem a csókokat. Nem most kéne... De élvezem. Túlságosan is. Elveszem derekáról lábaimat és csak övéi mellett támasztom le talpaimat, behajlítva tartva lábaimat. Hajába mélyesztem ujjaimat és úgy húzom jobban nyakamhoz újra.
-Mmm, Markie~...-dalolom füle mellett, csókot is hintve arra és mögé is.
Mark: -Mmm?-kérdezem tovább élvezve nyaka bőrét, már jobban falva azt. De odafigyelek, hogy még véletlen se legyen foltos. Álla alatt is több csókot hintek, ugyan úgy falva ott is, hisz ezen a helyen még puhább. Húz magához, egyre jobban és jobban én pedig még véletlen sem engedem el. Fenekét és combja hátulját simítom meg egyik kezemmel, másikkal még mindig tincseit nyomorgatva.
YoungJae: -Csináld mégh, hyungh...-válaszolok kicsit később "kérdésére", mikor fenekemen és combomon simít végig. Nem lehet ezt nem élvezni... Aish, Mark hyung...
Mark: Kuncogva teszek eleget neki és tovább falom nyakát, már végig is nyalva rajta és kuncogva édes reakciójára. Csukva van az ajtó... Csak nem szigetelt. Aishh... Pedig annyira szeretném, csak egy kicsit felfalni... Már kulcscsontja felé haladok, azt is kényeztetve egy kicsit. Olyan jó... Nincs is jobb.
YoungJae: Kuncogása én arcomra is egy kis mosolyt csal, hiszen azt a hangot nem lehet kibírni mosolygás nélkül. Haját csak jobban húzogatom, és mikor már kulcscsontom alá is elérnek ajkai, mélyebb nyakkivágású felsőm miatt, csípőmet fellököm. Nem tudom, honnan volt ehhez bátorságom... De jól esett és ezt a kis nyögésem is jelzi.
Mark: Mellkasán járatva ajkaimat már csókolhatom tovább és felsóhajtok, mikor fellöki csípőjét. Végül is... Csak... Csak egy kicsit... Halkan maradunk... Én is meglököm felé csípőm így megint egy kis hangot csikarva ki belőle és magamból is.
-Shh... Halkan...-lökök felé újra és nyakába harapok, de nem erősen, végig is karistolva bőrét, mikor kiengedem a megharapott részt.
YoungJae: Kérésének nem tudva eleget tenni nyögök fel hangosabban, mikor nyakamba is belemar, miközben újra felém lendül. Kezeimet lehúzom hátán, megkarcolva kicsit, bár pólón keresztül az nem hagy nyomot. Térdemmel kicsit feljebb tolom pólója alját, hogy benyúlhassak alá és úgy szorongassam és simogassam oldalát.
Mark: Szájára teszem kezemet hangosabb nyögésekor és visszatartva saját nyögésem harapok ajkaimba, amikor csupasz oldalamat kezdi markolászni.
-YoungJaeh... Folytathatjuk... De akkor tényleg csendesebben kéne... Vagy máshol.-suttogom közel arcához, elengedve száját.-Nem azért, mert nem akarom hallani a hangod, csak, tudod...-nézek szemébe továbbra is, csípőmet tekergetve, hogy azért még érezzük azt a mámorító érzést.
YoungJae: -Jóh...-nyöszörgöm halkan ahogy csípőjét még mindig mozgatja.-Cshendben leszekh...-sóhajtom és felnézek szemeibe. Megnyalom majd beszívom alsó ajkamat és harapdálva azt vetem hátra fejemet, újra hagyva magamat hyung-omnak. Csendben kell, YoungJae. Van önuralmad, maradj csendben!
Mark: Elmosolyodva kicsit, hajolok vissza nyakába és azt nyalogatva és lágyan szívogatva kezdem megint lökni és jobban tekerni csípőm. Nadrágját és sajátomat is térdig lehúzom és már alsón keresztül lököm és dörgölöm össze magunkat, újra.
-YoungJae...-suttogom egy halkat nyögve és állkapcsát kezdtem kezelésbe venni.
YoungJae: Már számon véve a levegőt nyögök minden kilégzésemnél, kezemmel számat tapasztva le, hogy még véletlenül se legyen hallható, de ezzel közben légzésemet is nehezítem. Én is megmozdulok párszor, mire szemeimet lehunyva tartom magamban hangomat. Nem számat letapasztó kezemmel még mindig oldalát kényeztetem, néha megkarcolva körmeimmel is puha bőrét.
Mark: Tompán hallom csak gyönyörű hangját, de még így is olyan izgató. Mikor ő is felém lök fogaimat összeszorítva tartom vissza én is hangomat és jobban kezdem mozgatni csípőm, fenekére fogva biztatásul, hogy ő is tegye ezt. Azt akarom, hogy beteljesüljön... Még, ha hangját hozzá nem is hallhatom.
YoungJae: Egyre gyorsabban veszem a levegőt, így nyögéseim is megerednek, főleg, mikor ismét mozogni kezdek én is. Kezemet jobban nyomom számra, fogaimat is összeszorítva, ahogy egyre közelebb érzem magamhoz a gyönyör kapuját.
-Hyungh... Markie...-húzom el nevét utolsó nyögésemnél elélvezve és ezzel eláztatva alsónadrágomat is. Szemeimet csukva tartva hagyom kezemet lecsúszni arcomról és úgy kapok a levegő után, végre könnyebben lélegezve.
Mark: Ahogy nevem elhangzik és megérzem, hogy sikerült tervem egy reszketeg sóhajt hallatva megyek utána át a kapun és megremegve áztatom el magam én is. Rádőlök amíg pihegek és nyakába nyomva egy utolsó csókot fekszek rá, lerúgva magamról nadrágomat.
-Szeretlek... YoungJae...
YoungJae: -Én ish, hyungh...-szuszogom és halántékára adok egy csókot. Vigyázva, hogy őt ne rúgjam meg, vagy ne csússzon le rólam, tolom le magamról nadrágomat én is, csak lábaimat használva. Arcomat tenyereimbe temetem, hogy lehűtsem kipirult pofimat.
Mark: -Naa, ne takard el. Kiülünk az ablakba és lehűlsz kicsit. Vagy fürödhetünk is... Egymás után, ha gondolod. Az ránk fér.-mosolygok rá aranyosan és kicsit elhúzva kezeit nyomok orrára egy pici puszit.
YoungJae: -A fürdést én is javasolni akartam...-kuncogom a orromra adott puszi miatt, majd karjaimat átvetem oldalán, magamhoz ölelve.
Mark: -Akkor fürdünk.-kuncogok és én is átölelem, szorosan magamhoz húzva és sóhajtva egy nagyot a jó érzéstől. Felemelve fejem, ajkait kezdem puszilgatni, lehunyt szemekkel.
YoungJae: -Jó.-Fogadom mosolyogva a puszikat. Hirtelen ülök fel, felnevetve Mark reakciójára, ahogy legurul rólam. Nevetve kelek fel a földről és elfordulva hyung-tól igazítom meg boxeremet, mi most teljesen rám tapad. Aish... Remélem mindenki a szobájában van és nem fognak meglátni minket...
Mark: -YoungJae.-szólok utána még, amikor az ajtóban áll és rámosolygok, mikor megfordul.-Mázli, hogy fekete alsód van. Nem látszik annyira.-kuncogom és felülök a földön.-Menjek utánad, vagy...-nézek rá, várva a választ, igazából mindegy számomra. Amit ő jónak lát, ahhoz igazodom.
YoungJae: -Igen... Mázli.-nevetem és csak édesen mosolyogva nézek én is rá.-Mire vársz, tapsra?-nevetek és tapsolva egyet biccentek neki, hogy jöjjön velem. Kilesek az ajtón és megbizonyosodva, hogy nincs kint a nappaliban senki átfutok azon, hogy minél hamarabb átérjek a fürdőbe. Megvárom még Mark hyung-ot és utána kezdek el vetkőzni, csak pólómat hagyva egyenlőre magamon, míg elkezdek engedni a kádba vizet... Igen, nem zuhanyunk van, de hát szeretek sok-sok vízzel fürödni, úgyhogy nekem ez így tökéletes.
Mark: Csak nevetve pattanok fel, majd követem a fürdőbe, ahol már le is dobok magamról mindent. Hmm... YoungJae mögé lépve ölelem át hátulról és csókolok nyakába, egy édes kuncogást elejtve.
-Azt hiszem inkább beáztatom az alsóinkat. Csak hogy, aki a mosógépet rakja be, annak ne legyen meglepetése.-mondom sóhajtva, mi YoungJae nyakának ütközik és ténylegesen azt csinálom, amit mondtam is.
YoungJae: Mosolyogva foglalkozom tovább a fürdővizünkkel, kicsit hümmögve, mikor mögém lépve ad csókot nyakamra, leheletére, pedig libabőrös leszek.
-Úgyis én lennék a soron, nekem meg... Nem meglepetés.-nevetek fel, majd pólómat is ledobva magamról mászok be a már félig teli kádba, felsóhajtva a kellemes érzésre.
Mark: -Akkor jó. Akkor már bedobom neked csak így.-kuncogom és én is bemászom mellé.-Na, gyere ide.-tárom ki karjaimat egy nagy mosollyal, már várva, hogy ölelgessük egymást és nyakig elmerüljünk a kellemes, meleg vízben.
YoungJae: -Köszi...-mosolygok és ahogy beszáll a vizet még hagyom folyni egy darabig. Felé mászok és lábai közé telepedek be, hátamat a kád, fal felé eső oldalának döntve, lábaimat pedig felhúzva. Milyen jó, hogy az átlagnál sokkal szélesebb a kád... Így legalább kényelmesen elférek ebben a pózban és még Markot se nyomom össze. Magához ölel és én is egyik kezemmel átölelem, hozzá is bújva, fejemet nyakhajlatába fúrva.
Mark: Csak mosolyogva nézem, ahogy hozzám jön és hozzám is bújik, karjaim rögtön köré fonódnak és egyik kezét megfogva kulcsolom össze kezeinket és ajkaimhoz emelve csókolok rá édesen, majd rejtem újra a víz alá. Simogatom néha, de csak kellemesen szorosan fogom kezét, lehunyva szemeimet.
YoungJae: Nyugodtan szuszogva hunyom le szemeimet és bújok hozzá még jobban, felkuncogva a puszira, amivel kézfejemet illeti. Mivel csak azt érem el a lehető legkevesebb mozgást igénybe véve, nyakára adok pár puszit, majd elengedem kezét és azzal is átölelem, hogy még közelebb lehessek hozzá. Nem mintha ez lehetséges lenne, ebben a helyzetben...
