School Cafeteria - 2. rész - 18+

School cafeteria

18+

JackBum x MarkJin (Markson x JJ(JinJae)) - Jackson x JaeBum(JB), Mark x JinYoung (Jackson x Mark, JaeBum(JB) x JinYoung)

(Felosztás: JinYoung, Jackson - Dalma, JaeBum, Mark - Zsani Paulik)

Figyelmeztetés: Trágár szavak használata, szexuális tartalom.
Megjegyzés: -

*egy héttel később*
Jackson: Az előző hét igen furcsán telt el. Nem tudom, mi ütött Markba, de biztos, hogy a hétvégén, amit a kis barátjával töltött történt valami. Nem mondott semmit és még hanyagolt is... Mármint még most is. Hagyja, hogy hozzáérjek, meg minden és tud is normálisan beszélni... Velem és néha JaeBummal, de JinYounghoz még csak egy baszd meg erejéig se szól... Furcsa.
Nem is tudom, milyen órával kezdünk, de a lényeg, hogy a másik pár mögöttünk ül, ami most mind nekem, mind a másik tudatlan rohadéknak is elég kellemetlen. A fiúk általában végigbeszélik ilyenkor az órákat, de semmi, még most se, pedig még csak szünet van. Azt nem furcsállom, hogy Mark csendben van, ez megszokott, csak nem akkor, amikor a legjobb barátja mögötte ül és neki is folyamatosan kéne, hogy járjon a szája. Furcsa, de így legalább tudok pihenni.
Hétfő van és reggel és amúgy is utálom az iskolát, nem ám, hogy ilyenkor. Fejemet a padba kezdem verni a csengő hangját meghallva és fájdalmasan nyögve ülök fel, mikor a tanár be is jön a terembe.

JaeBum: Csak a padban ülve nézem őket felváltva cikáztatva szemeimet a két már egy hete egymásra sem hederítő és szóló párosra. Faszom se tudja mi van, de amióta volt a pizsibulijuk ilyen... Furák. Nem értem, mi van. JinYoung hagy mindent, amit eddig, beszél is velem, meg is csókol, még a nyomorékot is szidja ha kell, de Markhoz... Semmi. Hova lett a nagy traccsparti az óra elejéről? Oké, így még legalább halkabbak az amúgy is idegölő hangok. De az ő beszélgetésük valamiért inkább olyan, jó dolog számomra. Hallom JinYoung hangját, ahogy nevet és Mark is boldog. Tovább nézem őket, már komolyan fontolgatom, hogy felteszem a kérdést, de magamban tartom és átkarolom páromat, karomat félig vállain és félig a szék támláján támasztva meg.

JinYoung: Egy hete nem beszélek Markkal. A csók után nálam maradt, de reggel egy full csendben elfogyasztott reggeli után nyomát se hagyta, hogy itt járt, úgy húzott el tőlem. Én meg egész hétvégén gondolkoztam a történteken és mindig csak Mark szavai jutottak eszembe, amivel megcáfolta szeretetét Jackson iránt.
Nem tudom, mi van vele, ő mire gondol ilyenkor... Lehet olyan zavarodott, mint én és nem érti miért kavarta össze úgy az a kis csók. Mert, hogy én ezeket érzem, az biztos.
Nehéz kibírni, hogy ne beszéljek vele, mégis csak a legjobb barátom... Volt? JaeBummal úgy ahogy, de normálisan viselkedem, úgy ahogy eddig, de azért nem szeretgetem annyira, mint szoktam. Hanyagolom. Az érzéseim még jobban összekuszálódnának, ha úgy tennék, mintha nem történt volna semmi és őt is ugyanúgy kezelném... Nem tudom.
Magam elé meredve nézek ki fejemből, a fapad szélébe vésett csíkokat számolva már ideje. Még arra se kapom fel fejemet, hogy párom átkarol, csak tovább bambulok magam elé, ujjaimat összefűzve kezeimen és ölembe ejtve azokat. Mintha kiszívtak volna belőlem mindent, úgy érzem magam. És kb úgy is nézhetek ki. Kíváncsi vagyok az előttem ülő barom, mikor kezd el azzal poénkodni, hogy biztos elraboltak az UFO-k és azért vagyok ilyen. Hh, remélem kussba marad...

Mark: Magam alatt lennék? Lehet, bár nem tudom milyen az az érzés. Egy szó nélkül mentem haza JinYoungtól, hogy a házban megint csak egyedül lehessek. Nem, nem esett jól egyedül. De Jacksont se hívtam át, vagy mentem át hozzá. Nem volt hozzá lélekjelenlétem. Mondjuk az most sincs. Csak nézek ki a fejemből, csöndben, nem próbálkozva semmi normális viselkedéssel. Ha Jacks ér hozzám hagyom, de még is... Nem tudom. Mintha már nem esne úgy, ahogy eddig. Nem, nem esik rosszul, csak mintha... Megcsalnék valakit. Pedig őt csaltam meg... Oké, nem olyan durván, de akkor is megtörtént. Csak szájra puszit engedtem így is. De az is más volt. Nem tudom miben az az igazság... Töröm a fejem, csak töröm a fejem, hogy miért tehettem, amit tettem, de nem tudok rájönni. De mindig visszagondolok rá... Az érzésre... Mindenre...  Pedig lehet nem kéne...

Jackson: Teljesen csendben ülünk végig két órát, ugyanabban a teremben. Ami furcsa tekintetekkel való bombázást hoz ki a pedagógusokból, főleg az én és a mögöttem lévő padban ülő balfasz irányába. Hh, kussban maradásra késztet az, hogy a párjaink sem beszélgetnek. Nincs miért beszólnom JinYoungnak vagy éppen a pasijának. Így meg a semmiből, csak úgy hozzávágni valamit nem muri.
Kicsöngetnek én pedig magam mellett tartom Markot, hogy ne vesszen el a sok diák között és úgy érünk be ketten, majdnem elsőnek az ebédlőbe. Ha elengedném simán megállna egy helyben és hagyná, hogy fellökjék, amennyire most figyel a környezetére. Leülünk helyünkre és Markiet az ölembe ültetem, hogy ne legyek szemtanúja annak, hogy valaki véletlenül meglöki a székét, ő meg csak lefordul róla. Na jó... Ennyire nem reagálom túl a reakciómentes létét... Azért reagál sok mindenre, meg beszélni is tud... Legalábbis remélem, hogy még tud...

JaeBum: Felsóhajtok ahogy vége lesz az órának, hisz a végig kussban ülés miatt kicsit kellemetlenül éreztem magamat. Átkarolom JinYoungot, szegény azt se tudja hol van és így követem a másik kettőt, vagyis inkább a hobbit köcsögöt, hisz Mark sincs éppen magánál. Az ebédlőbe érve leülök a székre és a kicsit már felébredtnek tűnő JinYoungot a széken neki teremtett, lábam közti résbe ültetem és átölelem hátulról. Nyomok nyakára egy csókot és összeakasztom tekintetem a szemben ülő egyetlen a világot még észlelő tökfejjel. Nem úgy tűnik mint aki tudja mi van. Előveszek inkább valami kaját, hogy addig is legalább az fogyjon, ha már úgy tűnik ülünk csendben tizenöt percet...

JinYoung: Hagyom, hogy JaeBum kivezessen a teremből, míg én a földet és... A pár emberrel előttünk sétáló Mark cipőit nézem. Készségesen ülök a szék számomra szorított helyén, kezeimmel az asztalra támaszkodom, hogy ne essek le onnan. Csak nézem az asztal mintás terítőjét, de felkapom fejemet, mikor meghallom, hogy párom éppen reggeli-ebédjét veszi elő. Hátradőlök mellkasának és úgy nézek fel rá csillogó szemekkel. Úgyis megosztja velem. Ez legalább felvidít kicsit és elfelejtet velem mindent. Az evés jó.

Mark: Csak hagyom történni aminek kell, már csak Jackson ölében eszmélek fel. Vállára teszem fejemet és úgy nézek ki fejemből, közben félszemmel nézve, mi történik a másik oldalon. Vagyis JaeBum, mit csinál. Kibontja kajáját és hagyja, hogy ő harapjon először. Fogaim egymásnak feszülnek, szemeimet inkább lehunyom és veszek egy nagy levegőt. Táskámból kitapogatom inni valómat és ahogy nem sikerül kinyitnom a bontatlan üveget Jacksonnak adom azt, kérlelő szemekkel nézve rá.
-Kinyitod légyszi...?-suttogom olyan halkan, a többi zaj elnyomja hangomat így csak ő hallja.

Jackson: Markkal együtt nézem, mit csinálnak a velünk szemben ülők. Esküszöm, hogy egy kis mosoly telepszik ajkaimra, ahogy látom, hogy JinYoung feloldódik... A tökfej szendvicse miatt. De ő legalább akkor már kicsit jobban érzi magát... Talán. Egy fintorral leplezem mosolyomat és Mark kérlelő szemeibe nézek. A kezembe adott üveget szívesen bontom ki, majd visszaadom párom kezébe. Egy féloldalas mosollyal nézem, ahogy iszik, közben lábait simogatva. Komolyan kíváncsi vagyok, mi történt köztük, amiért ilyenek... Csak nem...? Nem, az nem lehet, hisz' csak legjobb barátok... Biztos nem csináltak egymással olyat, amit a legjobb barátok nem szoktak.

JaeBum: Csak egy mosollyal nézem ahogy már nem is olyan merev tartása és boldogan rágja a szendvicsemet. Szemeibe nézek és ajkaira adok egy csókot, majd újra egy falatot. Kezébe adom a szendót és combjaira teszem kezeimet megsimogatva őket, még azok belső felét is kicsit. Nyaka hátulján hagyom ajkaim újabb nyomát, majd körbe nézek, csak mosolyogva megint akaratlanul, ahogy a szemben ülők is kissé jobban festenek már.

JinYoung: Csak -mondhatni- boldogan nyamnyogok, a már az én tulajdonomban lévő szendvicsen. Combom megrándul, mikor JB kezei azt érintik és kissé visszaesve előző állapotomba, teszem le az asztalra a kiürített ételcsomagolót. Az asztal túloldalán lévőkre tévednek szemeim és fejemben megfordul egy most hülyeségnek és valószínűleg ez után is annak tűnő ötlet.
-Markh...-lehelem magam elé nevét, mire felnéz én pedig tekintetemet összeakasztom övével.-Sulih után ráérsz?-motyogom, reménytől csillogó szemekkel nézve rá. Nem érdekel mibe fog kerülni, de meg kell beszélnünk ezt a dolgot. Vagy mind a ketten beleőrülünk, vagy újra boldogan éljük az életünket, együtt... Vagy maximum nem együtt.

Mark: Hálásan bólogatok Jacksonnak, egy nagyon halk köszönömöt sóhajtva magam elé, majd mikor már nem olyan száraz torkom csak folytatom magam elé bámulásomat. Egy régen hallott hang szólít, így rögtön oda kapom fejemet és a nála töltött éjszaka óta most először hagyom a szemkontaktust, miből nem engednek el szemei és kérdése.
-P-persze... Majd megvárlak az ajtóban lent... A bejáratnál.-dadogom magam elé és nyelek egyet. Igen... Úgy érzem szükség van most erre. Egy beszélgetésre. Mint régen. Bár... Már sosem lesz olyan újra...

Jackson: Már kezdek megörülni, hogy akkor most elkezdenek majd beszélni, de miután Mark válaszol, újra olyan csend lesz asztalunknál, mint volt. Csak felsóhajtok és páromat átcsúsztatom a mellettem lévő székre, már kicsit jobban tartja magát, csak nem esik le onnan. Felkuncogok gondolataimra, de kezemmel eltakarom szám, hogy ne lássák és hallani se hallják annyira. Elveszem előle az üveget az asztalról és pár kortyot lefogyasztok a folyadékból, majd visszateszem elé és újra hátradőlök székemben. Most az egyszer azt kívánom, hogy teljen már le az a tizenöt perc és mehessünk órára... Ott még talán kicsit jobban elviselem a csendet.

JaeBum: Meglepődök mikor meghallom JinYoungie hangját és végig figyelek rá. Markra nézek, de ő koncentrál inkább arra, hogy válaszoljon és ott tartsa szemeit és figyelmét a vele szemben ülőn. És ezután semmi. Mintha meg se történt volna. Király... Kicsit szenvedve hajtom homlokom JinYoung hátának, így pihenve és várva, hogy végre legyen valami ami megváltást hoz, mert ez így nagyon nem... Kellemes, mondhatni már kényelmetlen.

JinYoung: Válaszára csak bólogatok, majd újra magam elé meredek még elkapva a két mit sem tudó fél szenvedését. Tudom, hogy nem élvezik a tudatlanságot, de csesszem meg én sem élvezem az én tudatlanságomat! Nekünk se könnyebb Markkal, hogy még mi sem tudjuk, mi a bajunk...
Kicsit megsimogatom JaeBum combjait és felkelek a székről, mikor végre meghallom a csengő hangját. Már egyedül, kicsit magabiztosabban indulok meg a terem felé, ahova most szerencsére csak nekem kell mennem. Mindannyian külön csoportba vagyunk osztva irodalomból, hál'Istennek. Vagy a költőknek, nem tudom, de most csak az a fontos, hogy egyedül végiggondolhatom, mit és hogyan akarok megbeszélni Markieval...

Mark: Mikor becsengetnek csak megyek a terem felé, Jacksont egy halvány mosollyal nyugtatva meg. Leülök a helyemre és elkezdem összeszedni gondolataimat. Nincs már sok óra hátra és találkozunk... Muszáj megfejtenem magamat addig. És menni is fog. Az agyam kezd felolvadni még egy hete való lefagyásából.

Jackson: Nem mondanám, hogy túlságosan megnyugszom Mark gyenge mosolyától, amit még megejt felém, mielőtt az övé melletti terembe mennék, de egy kicsit azért használ. Őszintén örülök, hogy meg fogják tudni beszélni a történteket és Mark végre visszaállhat a normálisba...
A teremben befészkelem magam helyemre és ráfeküdve a padra kezdem el tervezgetni a délutánomat. Tanulni úgyse fogok... Anyáék se lesznek otthon. Hm... El fogom magam tudni foglalni, biztos...

JaeBum: Már rég bent ülök a teremben, JinYoung szinte elrepült mellőlem, bár tök máshol van a terme, egyértelmű. Ahh, bassza meg... Mit csináljak? Oké van jó pár filmem, anyáék valószínűleg elmentek valahova most egy időre hátha lesz testvérem. Na jó nem, csak nem bírnak magukkal. Akkor filmezős, talán egy kis szórakozást nyújtó estém és illetve délutánom lesz. Nagyon jó...

***

JinYoung: Kicsengetnek az utolsó órámról, így kicsit lassabban kezdem összepakolni cuccaimat, hogy mire leérek az iskolabejárathoz, Mark már biztosan ott legyen. Szerintem... Lesétálunk a parkba, ha már úgyis volt, hogy nagyon sokat ott lógtunk, amikor nem volt semmi dolgunk suli után.
A folyosón sétálva összetalálkozom a velem szemben jövő JaeBummal, akinek még van egy órája. Halványan mosolyogva köszönök el tőle, még egy csók kíséretében is. Ami most furcsább, mint szokott. Szívem nem kezd zakatolni. Kezemmel a mellkasomon megyek ki az iskolaépületből, ami előtt már ott vár rám barátom... Hallod, szív? Nem most kéne kiugornod belőlem. Ott volt az előző pillanat, amikor kellett volna. Elbasztad, szívem, elbasztad...

Mark: Várom és nem várom egyszerre ezt a csengőt, de végül bekövetkezik. Lesétálok a lépcsőn, Jacksonnal összetalálkozva egy csókot váltunk elköszönéssel együtt, de... Semmi sem olyan, mint eddig.
Már az ajtóban állok és várok, mikor meghallom cipője halk koppanását a padlón és megfordulva torkom összeszorul és kissé remegni is kezdek. Csak ránézek, majd szó nélkül megyünk is, amerre gondoljuk. Nem kellenek szavak. Én követem, ő vezet, megbeszélés nélkül. Nem ezt kell most megbeszélnünk...

Jackson: Mint mindig, most is szinte kirohanok a teremből, pont a csengővel egy időben. Markot összeszedem egy csók erejéig és míg elköszönünk, majd utolsó órám helyszínére sietek, mi nem meglepően JaeBummal van. Hh, persze. Beülök a terembe és megint csak a padon pihengetve vészelem át az órát, nem is törődve semmivel és senkivel. Csak menjek már haza és ihassam le magam...

JaeBum: Kikullogok a nagyon agy zsibbasztó óráról és összetalálkozva JinYounggal elköszönünk egymástól. Csókot is kapok és még lehetőséget arra, hogy fogjam ahol akarjam, így ki is használom. Még integetek neki, majd utolsó órám helyszíneként szolgáló terembe megyek és levágom magamat a padba. Teljesen lecsúszok a széken, szemeimet lehunyom és így várom a megváltást, hogy végre haza mehessek.

JinYoung: Csendben sétálunk egymás mellett, biztos vagyok benne, hogy ő is azt emészti, hogy ezt nekünk most meg kell beszélnünk... Leérünk a parkba, ahol leülünk az egyik legeldugottabb padra, iskolatáskámat pedig ledobom a fűre. Törökülésbe húzva lábaimat fordulok Mark felé, fejemet lehajtva tartva, a pad megrongált, itt-ott lyukas, fa ülőkéjét.
-Khm... Mark...-motyogom magam elé, elkezdve kapargatni a fát.-Én...-sóhajtok továbbra se nézve fel rá.-Teljesen összezavart az a csók. Nem tudom, hogy miért. Tök furcsa volt JaeBummal csókolózni utána. Nem is értettem miért... De még most se tudom. Te is így érzel igaz? Miért van ez? Nem is ért-csak mondom és mondom, be sem áll a szám, de Mark közbe szól, mire rögtön rákapom szemeimet.

Mark: Csak hallgatom és hallgatom, de mintha magammal beszélnék. Furcsa volt neki utána JaeBummal...? De hisz'...
-Miért volt furcsa?-kérdezem szemeibe fúrva enyémeket és kicsit közelebb csúszva hozzá. Kíváncsi vagyok...

JinYoung: -Ah... Öhm... N-nem olyan érzés volt, m-mint előtte...-motyogom dadogva is hozzá és elnézek szemeiből, ahogy közelebb csúszik.-F-furcsa volt, hogy n-nem mozgatott meg úgy, ahogy e-eddig...-motyogom továbbra is és inkább visszanézek szemeibe.

Mark: -Nem dobogott úgy a szíved, nem remegett meg a lábad és olyan volt, mintha egy teljesen semleges ember, így vallott volna szerelmet és nem érdekelt?-kérdezem sorban azt, amit én éreztem és pár pillanatra lenézek ajkaira. Vajon... Ha megint... Akkor az... Milyen lenne?

JinYoung: -I-igen...-mormogom és nagy szemekkel nézek övéibe.-Ve-veled is ez volt?-kérdezem, majd nagyot nyelek, ahogy látom, hogy szemei ajkaim irányába mozdulnak, de enyéim is ezt teszik, szépen végigmérve rózsaszín száját.

Mark: -Igen... Nem éreztem azt, amit régen. Mintha... Már... Nem úgy szeretném... Mint eddig.-motyogom magam elé és ahogy ő is ajkaimat nézi, lassan már nem bírom, hogy ne bizonyosodjak meg arról, hogy... Nyelek egyet. Erőt gyűjtök, majd lassan előre hajolva, ennél is lassabban tapasztom számat övére és... Igen... Itt van az az érzés... Kiugrik a szívem, remegek. Boldog vagyok...

JinYoung: Őszintén meglepődök, mikor válasza igenleges és vele együtt nyelek egyet, újra. Ijedten kapkodom tekintetemet szemei és bár lassan, de közeledő ajkai közt. Benedvesítem számat és le is hunyom szemeimet, amint ajkaink egymásra tapadnak. Szívem majd kiugrik és ahogy térdeim mellé támaszkodom kezeimmel, hogy közelebb legyek hozzá, azok meg is remegnek. Viszonozom csókját, mire egy reszketeg sóhaj szalad fel torkomon.

Mark: Megremeg egész testem és lassan csókolom tovább, közelebb ülök hozzá és lábait, mik törökülésben vannak szétszedem és combjaimra teszem, így is közelebb húzva. Átölelem derekát és így ízlelgetem tovább édesebbnél édesebb ajkait. Azt hiszem rájöttem...

JinYoung: Közelebb von magához, de már csak pár pillanatig csókolom. Elhúzódva tőle nézek szemeibe, alsó ajkamat beszívva és rágcsálva azt, így újra érezve az ő ízét.
-A-akkor ez azt jelenti, hogy...-nem fejezem be suttogásom, csak nagy szemekkel nézve rá várok, hogy ő mondjon valamit.

Mark: -Hogy... Kezdetektől fogva együtt kéne lennünk. Vagy csak... A csók óta.-nézek szemeibe továbbra is így maradva és sóhajtok egyet. Még mindig remegek. De... Olyan jó érzés...

JinYoung: Szavaira bólogatok és még közelebb csúszva hozzá, már szinte ölében ülve ölelem magamhoz. Boldogan vigyorogva hajtom fejemet nyakába és szorítom magamhoz. Nem mintha attól félnék, hogy itt hagy. Csak most ez jól esik... Ahogy innentől minden kis tett jobban fog esni, amit tesz velem, mint eddig. Hh, kíváncsian várom.

Mark: Szorosan ölelem, még véletlen sem akarom elengedni. Vállára adok egy csókot és fejének hajtom enyémet, így pihengetve. Hmm... Kíváncsi leszek. Hisz' ismerjük egymást. Nagyon is jól, minden téren, hisz' olyan dolgokat is megosztottunk egymással még akkor. Hmm... Érdekes lesz ez. De már várom...

***

Jackson: A TV-t bámulom, amiben bár nincs semmi érdekes, engem mégis elszórakoztat, hála annak a már pár pohárnyi alkoholnak, ami lecsúszott torkomon. Ha már mást nem tudok csinálni és még Markot se érdekelem... Megfogva egy éppen kezembe akadó üveget töltöm újra tele poharamat és másik kezem ujjai közé fogom a távirányítót, hogy valami tényleg szórakoztatót keressek. Valami furcsa gondolatmenet folytán kilyukadok egy pornó csatornánál, mit teljesen nyugodtan kezdek nézni. Csak iszogatom a poharamban lévő alkoholt, amiről most... Őszintén fogalmam nincs, hogy micsoda. A televízióban játszó "műsor" semmiféle hatást nem vált ki, így csak, mintha egy teljesen hétköznapi kvízműsort bámulnék, ülök a kanapén, szinte elterülve azon ültemben.

JaeBum: Magam elé meredve dülöngélek ide-oda az utcán, szemeimben elfojtott könnyek, kezemben egy már elfogyni készülő vodkás üveg. Néha a falnak ütközöm, megtámaszkodom benne, ellököm magam tőle. Összetörve érzem magam. Mintha kiszakítottak volna valamit az életemből. Mondjuk... Így is van. Szakított velem. Eljött hozzám és megmondta, hogy vége. Azt mondta szeret. De már nem úgy, mint régen. És sajnálja. Újra meghúzom a vodkás üveget. Már kezdem elérni azt az utcát. Nem kellek már neki... Talált valaki jobbat. Aki boldogabbá teszi. Akivel..  Talán örökre együtt marad. Nem... Nem akarok harcolni, ha már úgy érzi, hogy kiégett közöttünk minden. Nem is fogok. Felesleges. De... Akkor is fáj... Újra és újra húzom az üveget, mikor kiürül a falhoz vágom így ripityára törik, elég nagy hangot kiadva. Akárcsak a szívemet látnám most...

Jackson: Mellettem a telefonom csörögni kezd, mit felvéve Mark hangja szól hozzám. Magamba fojtva minden érzelmemet nyomom ki a telefont, miután ő már letette, percekig tartó némaságom közben. Kezemből kicsúszik a készülék, szemeim mereven bámulják a kis dohányzóasztalt, míg ujjaim ökölbe szorulnak. Szakított velem... Van, aki jobb nálam, aki többet tud nyújtani... Akit már tiszta szívéből szereti... Nem hiszem el. Eddig áltatott, pedig ha így gondolja, biztosan eddig is tudta ezt. Nem értem, miért...
Erősen csapok a kanapéba és mivel poharam kiürült, az egyik még bontatlan üveget fogom számhoz, hogy amennyi csak belém fér abból, le is tuszkoljak torkomon olyan mennyiségben. Leszarom, hogy ez nem a legjobb megoldás. De legalább elfelejtem egy időre, hogy véget vetett mindennek... A boldogságomnak... Csak iszom és iszom az alkoholt, akkor veszem csak észre hogy mennyi is folyt le belőle torkomon, mikor az üres üveg kicsúszik kezemből és szerencsére a kanapé párnáin ér földet, így nem törik szét. Eldőlve a kényelmes szófán, rakom vissza a kis asztalkára az italos palackot és kezdek fejemből csak egyszerűen kibámulni, tanulmányozva a fehér plafon minden kis hibáját.

JaeBum: Még bemegyek egy boltba még egy üveg valamiért, amit összeszorított szemekkel iszok a lehető leggyorsabban, hogy könnyeim még véletlenül se folyjanak le arcomon. Nem érdemes. Mást szeret, szeretett, mindegy már. Nem éri meg. Nem... Mikor az üveg kiürül csak hurcolom magammal, mikor végre meglátom azt a házat, ahol eddig csak egyszer jártam és megindulok felé.
Az üveget elhajítom az útra, nem érdekel senki. Csak ne legyek egyedül. Ne... Nem akarok... Az ajtó elé érve neki esek majd ököllel kezdek rajta dörömbölni. Remélem fent vagy, seggfej... Azt leszarom, ha van még itt más is. Társaságra van szükségem. Bárki csak ne egyedül...

Jackson: Megrezzenek ahogy hangos... Nagyon hangos dörömbölést hallok meg ajtóm felől. Legurulok a kanapéról és kikapcsolom a TV-t. A bejáratihoz sétálok és egyik kezemmel csupasz mellkasomat takarom, míg másikkal kitárom az ajtót, mit már csapnék is vissza, mikor a barom néz velem szembe... De kicsit... "Kicsit" el van ázva... Beengedem és furán méregetve nézem nappalimban eltűnő alakját.
-Mit akarsz?-kérdezem fintorogva és kissé érthetetlenül az alkohol miatt, majd mellé ülök, megtartva a legnagyobb távolságot, amit tudok, ő a kanapé azon felén én meg ezen a felén ülök. Pont jó a távolság.

JaeBum: Mikor végre kinyitja rájövök, hogy talán máshoz is mehettem volna, de beenged, így könnyen botorkálok a nappali felé, ahol szintén piás üveget találok. És van még egy... Felveszem és egy egyszerű mozdulattal húzok le belőle egy keveset, majd leteszem az asztalra. Ledobom magam a kanapéra, majd ránézek ahogy még mindig kérdésére várja válaszomat.
-Ki vagyok. Mint látod.-nézek rá, a világ forog így fejem is billeg egy darabig kicsit.-JinYoung dobott.-mondom ki egyszerűen, szemeimbe újra könnyek szöknek. De nem. Nem fogok ez előtt a seggfej előtt sírni, csak szeretné. Szipogva egy nagyot iszok bele még egy kicsit az üvegbe, majd leteszem újra az asztalra. Bassza meg az egész életem, a most már exem és mindenki húzzon a faszomba...

Jackson: -Ja, az cumi...-rántom meg vállaimat, majd egy nagy sóhajjal hátra dőlök.-Engem is kidobott Mark.-szisszenek fel és elveszem előle a piámat, amit most én húzok meg.-És miért pont hozzám jöttél, barom?-nézek felé egy fintorral arcomon és inkább messze elteszem tőle az alkoholt, mielőtt még kórházba is kéne vitetnem.

JaeBum: -Chh... Az meg szopás.-mondom én is véleményem, majd ahogy megkérdezi, mi a faszért jöttem pont hozzá, csak vállat rántok.-Közel voltál és nem akartam egyedül lenni, faszfej. Utálok egyedül lenni. Főleg, hogy kidobtak.-rántok vállat újra szemeibe nézve.-Nem mintha te olyan jól lennél és társaságod lenne. De ha zavarok elhúzok innen a faszra, csak akkor itt hagyom a tárcám, hogy ne minden pénzem menjen el piára.

Jackson: -Ja, aztán legalább nekem lenne ingyen piám.-nevetek fel, de hamar abba is hagyom, ahogy fejem megfájdul a hirtelen jött hangos zajtól. Vagyis a nevetésemtől...-Valamennyire azért jól jön a társaság mindkettőnknek, mi, haver?-csúszok hozzá közelebb, hogy vállát meglökjem szarkasztikus beceneve közben. Majd folytatom válla lökdösését, csak hogy idegesíthessem.

JaeBum: Csak halkan nevetek fel vele én is, majd ahogy közelebb jön és löködni kezd eldőlök párszor a kanapén, ugyanis egyensúlyom a nullán van most jelenleg.
-Nekem jól. Még veled is jobb, mint otthon egyedül megdögleni, vagy az utcán várni, hogy valaki seggbe tegyen, vagy elvigyen kórházba, hátha alkohol mérgezést kaptam.-nevetek fel most én, majd megállítom a löködésben, vállára téve kezemet. Idegölő, de jobban érzem magamat.

Jackson: -Hát figyelj. Azokat én is megtehetem veled. Nem csak az utcán lehet.-mosolygok rá kajánul, teljesen rádőlve, mikor kezét vállamra teszi. Jézusom, Jackson Wang. Te éppen felajánlottad a nyomoréknak, hogy seggbe rakod... Túúúl sokat ittál, Wang. Túúúl sokat...

JaeBum: Felszaladnak a szemöldökeim ahogy kimondja, hogy akár most rögtön és akaratlan megmozdul a fantáziám, nem is ellenkezem ellene. Hiába erről a buzeránsról van szó, nem vagyok magamnál úgy se.
-Igazad van. Az ágy mindenképpen tetszetősebb, csak tudod, nem szeretem az alap segéd eszközöket mint gumi, síkosító és mi egy más. Elveszik a teljes érzést, nem nagy mértékben, de már nem ugyan az.-dőlök hátra a kanapén, lábaimat ölébe pakolom és úgy méregetem kéjes tekintettel. Baszok, basznak mindig is mindegy volt.

Jackson: -Oh, Istenem, kérlek baszd meg helyettem ezt a nyomorékot...-sóhajtom és még mielőtt visszaszólhatna, ajkaira marok, igen csak durván. Lábait szétnyitom és közéjük térdelek, a hátára fektetve a kanapén. Tök mindegy, hogy itt hogy fekszünk... Úgyis az ágyban végezzük. Pár percnyi csókolózás után felkelek a kanapéról, őt magam mögött hagyva és elindulok a hálószobába. Hallom, ahogy utánam szól, hogy most mi van, mire hátra fordulok, még látva őt.-Tudod baszd meg, mikor cipellek a szobámba. Van két lábad.-És már bent is vagyok szobámban, míg ő valószínűleg még csak most kaparja fel magát az ülőalkalmatosságról. Lerángatom magamról nadrágjaimat és az ágyszélére ülök, úgy várva a barmot. Azt mondta nem használ síkosítót. Hát akkor ott a nyála. Csak hogy azért ilyen belső sérülések miatt se kelljen kórházba vinnem. Nem mintha annyira kis szűz lenne a segge, bár JinYoung biztos csak alatta feküdt...

JaeBum: Kicsit kiakadok, hisz' ő ajánlotta fel nekem a dolgot, de azonnal megérzem ajkait, mik eszméletlen tempóban falják enyémeket. Mikor pedig megfoszt ettől az érzéstől már reklamálok is és felhorkanok, mikor visszaszól.
-Úriember...-motyogom magam elé, majd felmegyek szobájába és ahogy meglátom igen is már kicsit álló hímtagját, lekapom pólóm és a földre dobom. Lábai közé térdelek, majd kezembe fogom és párat rántva rajta veszem számba, rutinosan mozgatva rajta fejemet párszor, majd nyelvemmel kezdve simogatni és síkosítani azt. Nyögni fogsz nekem, Jackson Wang... Ha meg is kell fogazzalak érte...

Jackson: Végigmérem felsőtestét a pólója levétele után, majd az ágy szélébe kapaszkodva figyelem ahogy dolgozik rajtam. Számat nyalogatva és rágva sóhajtok fel párszor, mert igen csak izgató és kellemes szája és nyelve játéka. Hh, JaeBum, kíváncsi leszek én még rád... Egyik kezemet hajába temetem, hátha olyat tenne, ami nem a legjobb, vagy éppenséggel túl kellemes is...

JaeBum: Ahogy hallom kis sóhajait szám sarkai kicsit felrezdülnek és egy nagyot szívok rajta ahogy ismét kijjebb engedem, majd ki is engedem egy kis pihenőre és újra számba veszem utána. Tépheti a hajam akárhogy, én attól csak keményebb leszek... Makkja körül szívom meg újra és mikor megint teljes hosszát nyelem be hagyom, hogy makkja elég nagy része torkomnak érjen, majd kiengedem kicsit ismét és szívok rajta.

Jackson: Mélyen szívom magamba a levegőt akárhányszor kiengedi férfiasságomat szájából és fejemet hátra hajtom. Még élvezkedem tettei alatt, hasam befeszüléseivel karöltve, majd hajára szorítva húzom el fejét. Felhúzom a földről, és miközben hasát és mellkasát harapdálom lehúzom róla farmerját, közben a lehető legtöbbször érintve hímtagját. Alsónadrágja levételénél szám és fogaim V-vonalát találják meg, majd ahogy már meztelenül áll előttem végigmérem és számba harapva fordítom magam alá, az ágyra rántva.

JaeBum: Ahogy hajamba tép és felállít maga előtt halkan sóhajtok egyet és továbbra is ezt teszem ahogy harapdál és mikor érzékeny helyen is ezt teszi, egy nagyon halk hang is kiszökik belőlem, közben nyakát cirógatom egy ujjammal, ugyanis ott kapaszkodtam eddig. Mikor az ágyon kötök ki rögtön egy terpeszbe vágom lábam, hogy közé feküdhessen és csak enyhén lihegve nézek szemeibe,  várva következő tetteit.

Jackson: Végigsimítva lábain tolom őket feljebb és ezzel szélesebb terpeszbe is. Egy csókot adok szájára, alsó ajkába belekapva, majd mindenhol hagyva magam után egy puszit csúszok le lábai közé. Benedvesítem ajkaimat, majd két ujjamat is és fenekéhez hajolva kezdem benedvesíteni bejáratát, fürgén járatva nyelvemet. Mikor már elég nedvesnek vélem még ujjaimat is hozzácsapom nyelvem játékához.

JaeBum: Továbbra is egyenetlenül véve a levegőt mosolyodom el, mikor számmal játszik és még elkapom egy kis csókra. Nyakán hagyom kezem ahogy lefelé tartó útját csókokkal jelzi és mikor leér céljához hasam befeszül és már halkan kezdek nyögdécselni alatta. Egyszerűen hihetetlen... Azt a kurva... Miket tud még te, jézus, Isten...? Mikor ujjai bennem vannak már csak kicsit szűkölködöm, hisz' annyi alkohol van bennem, ami elfeledteti velem a fájdalmat, így inkább élvezem is már pár perc után. Bár ezen még mindig bennem járó nyelve is segít...

Jackson: Hangjait élvezem, majd abbahagyom felkészítését, mikor már úgy érzem jó lesz. Visszamászok fölé egyik kezemre oldala mellett támaszkodva, másikkal férfiasságomra fogva, hogy könnyebben belé hatolhassak. Lassan merülök el benne, közben folyamatosan arcát figyelve, majd másik kezemmel is oldalához tenyerelek.

JaeBum: Mikor fölém mászik szemeibe nézek és kicsit befeszülve fogadom magamba, majd mikor már teljesen elmerül bennem egyszerre lazulok el, így azonnal élvezetes lesz az érzés, hogy bennem van. Ügyesen tágít meg kell hogy mondjam és azért a síkosítás is jól sikerült... Ohh, basszus de még, hogy... Nyakára simítva húzom le ajkaimra és rögtön átvezetem szájába nyelvemet, szenvedélyes csókba hívva és feljebb is húzva magamhoz. Lábaimat csípője köré fonom így elemelve az ágytól és még kellemesebb érzést okozva magamnak.

Jackson: Megcsókol, mit viszonozok is, rögtön átvéve felette az irányítást. Megint végigsimítom lábait, kicsit feljebb tolva őket, így már oldalamnál ölelik át testemet. Egyik kezemet fenekén hagyom és úgy tartom testét, helyette. Csípőm mozgását felgyorsítom, erősen lökve belé magamat, egy-egy lökésnél, alsó ajkára is ráharapok.

JaeBum: Csak ajkaira nyögök mikor még feljebb tolja lábaimat és hagyom, hogy teljesen ő irányítson. Folyamatosan csókunkba nyögök ahogy erősen és mélyre löki magát, majd hátra csapom fejem ahogy eltalálja azt a pontot, ahol a gyönyör minden érintkezésnél elönt. Ezután már rossz ribanc módjára nyögök, mikor újra és újra eltalálja azt...

Jackson: Nyakát és állkapcsát kezdem kínozni fogaimmal, mikor hátraveti fejét. Egyre gyorsabban és erősebben mozgatom csípőmet, hogy hallhassam még ennél is erőteljesebben hangját. Fejemet nyakába hajtva és úgy kényeztetve a felületet, nyögök már én is, folyamatos körém szorulása és nyögései miatt is. Elengedem fenekét, hogy feje mellé támaszkodva túrjak hajába, és így késztessem szemei kinyitására, hogy enyémekbe nézhessen. Megnyalom számat, majd övét is benedvesítem sajátommal, két kis csókot is adva neki.

JaeBum: Hangjaim eget verőek, szinte a falak remegnek bele nyögéseimbe, mik hol magasabbak is az átlagosnál. Nyakam kényeztetésére kezeimet nyakára teszem, majd az egyikkel végig karmolom hátát és közelebb húzom magamhoz. Mikor hajamban érzem meg kezeit felnyitom pilláimat és hangosan lihegve nézek szemeibe. Elmosolyodom a csókokra, mivel számat tartja kordában és nedvességben és ezt viszonozom is azzal, hogy ráfeszülök még egy kicsit ahogy ezt automatikusan is teszik izmaim.
-Jacksonhh...-suttogom még mindig szemeibe nézve és lábaimmal is szorítok oldalán.

Jackson: Libabőrös leszek nevem hallatán, suttogása miatt és szemeimet lehunyva döntöm vissza fejemet, nyakába. Tovább nyögdécselve hajtom magam és őt is a már a közeli beteljesüléshez. Nyakába harapva, majd azt szívva élvezek fenekébe, tovább mozogva, hogy őt is magammal sodorjam.
Kihúzódom belőle, amint elélvez és mellé dőlök. Egyik kezemet hasamra téve pihegek, szemeimet megint becsukva.

JaeBum: Csak egyre hevesebben lihegek és mikor megérzem az engem elöntő kellemetlenül kellemes melegséget és még azt a pár lökést, mit gyenge pontomra mér én is elélvezek egy utolsó hangos nyögéssel.
Sóhajtok egy picit, mikor kihúzza magát és csukott szemmel pihegve eresztem le lábaimat. Megkeresem a takarót és felhúzom, így Jacksonra is kerül. Hallom ahogy piheg és én is ezt teszem. Kezdek kómásodni is, szemeimet már nem tudnám kinyitni, csak összébb húzva magamat fordulok oldalamra.

***

Jackson: Szemeim még csukott állapotukban is majd kiégnek. Én nem sötétítettem be este? Lassan felnyitom pilláimat, még pislogva pár laposat, majd az ablakra nézek. Hát nem. Nagyot nyújtózkodok és ásítok, de a hideg kiráz, mikor a takaró  elkezd lehúzódni testemről. Gyorsan kapok az ágyneműhöz, hogy magamon tartsam és magam mellé pillantok.
Szemeim a háromszorosukra nagyobbodnak és meg is ugrok, elég erőteljesen ugyanis a mellettem eddig nyugodtan alvó már nyöszörögve ébredezik.
-Mi a faszomat keresel te mellettem, baszd meg?-kezdek kiakadni már rögtön, pedig ő még egyáltalán nincs ébren. Nem tudom, hogy hangom idegesítő tónusától, vagy a tegnapi sok piától, de fejem lüktetni kezd. Kezemet a már beszélni akaró nyomorék szájára nyomom, hogy meg ne merjen és tudjon szólalni, miközben másikkal halántékomat masszírozom. Mi a francot tettél, Jackson Wang?

JaeBum: Alig érzékelek valamit, nagyon jól alszom, de mikor meghallok egy... Most éppen nem tudom megmondani milyen és kihez tartozó hangot halkan nyöszörgök egyet főleg, mikor megmozdulok és fenekembe nyilall a fájdalom. Oké... Már szólalnék meg, hogy ne beszéljen már így, mert zsongani is kezd a fejem, de kezét számra tapasztja és ekkor már... Csak az illatából tudom, ki az. Rögtön kipattantak szemeim egy hatalmas méretre kerekedve, majd felemelem a takarót és... A kurva élet. Rajtam nincs ruha. Jacksonon sincs ruha. És közöttünk van egy kibaszott folt, ami szinte tuti, hogy az, amire gondolok, vagyis annak a keveréke... Megmozdulni nem tudok, fejem fájni kezd és hozzá kapok, de hamar túlteszem magam a dolgokon. Még nem emlékszem. Csak arra, hogy szakított velem JinYoung és elindultam az utcára. De... Úgy hiszem a többi is mindjárt rémleni fog. Baszki... Már most látok dolgokat...

Jackson: Elveszem szájától kezemet és vele együtt nézek be a takaró alá. Oh, hogy basszam meg... Mármint már megtettem. Legalábbis gondolom. Nem emlékszem azon kívül semmire, hogy ittam. Sokat.
-Miért te fekszel mellettem meztelenül, buzifejű, nem pedig Mark?-förmedek rá, meglökdösve vállát, hogy figyeljen rám. Tudni akarok mindent, amit tettem... Vagy éppen tettünk. De inkább aludni akarok. Aish, faszooom. Szenvedve bújok vissza a takaró alá és kezdem püfölni az ágyat, kézzel-lábbal, amivel érem. Nem hiszem el.

JaeBum: -Nem... Nem tegnap... Szakított veled? Ahogy JinYoung velem is?-nézek rá feltámaszkodva könyökeimre.-És ittunk.. Sokat. Kurva sokat. Aztán megkérdezted asszem, hogy miért hozzád jöttem és...-nyelek egyet. Azt a.. Én ezt...-Beszéltünk még valamiről, aztán felajánlottad, hogy te seggbe raksz, mert asszem ezzel magyaráztam, hogy miért nem maradtam inkább az utcán. Aztán én beleegyeztem és lekaptál. Majd ezután felmentünk a hálóba... Leszoptalak, durván, sikosító hiányában és utána... Megbasztál. Síkosító, óvszer és minden ilyen nélkül. A köztesek... Meg csak most ugranak be. Jesszus... Te ki... Engem.. Nyelvvel.. Mi van?!-fogom meg fejemet ahogy kicsit szédülni kezdek. Bassza meg... Neee.. Mi a fasz?!

Jackson: -Mi~?-akadok ki és le is ragadok kérdéseinél, ahogy eszembe jut, hogy engem tényleg kidobott Mark. Sz-szakított velem...-Hohoho, álljon meg a menet.-hirtelen ülök fel pofázása végeztével és kezeimmel kezdve hadonászni, próbálom felfogni a történteket, amiket elmesélt és, amik most már az én agyamat is körbe lengik. És amik tényleg megtörténtek. Na a kurva életbe.
Mélyeket sóhajtozva gondolok még egyszer mindent át és...
-De azért élvezted, nem?-nézek rá kíváncsian.

JaeBum: Megforgatom szemeimet. Hülye barom...
-Jackson. A nevedet nyögtem és a számba vettem a farkadat. Plusz egy baszott nagy folt van az ágyadon és a takaródon is, ugyan is én rád élveztem, te meg belém. Ami már alapból azt jelenti, hogy... Hogy... Hogy... É-élveztem, de te is!-mutatok rá orra előtt és megpöckölöm homlokát.

Jackson: Csak nevetve hallgatom végig, de mikor vádlón mutat rám és még homlokomat is megpöcköli meglepődök és el is hallgatok.
-Igen.-vallom be egyszerűen, vállaimat megrántva. Elmosolyodom és felsőtestemmel felé fordulva támaszkodom egyik alkaromra. Másikat mellkasára teszem és lassan levezetem hasára, majd alhasát kezdem simogatni, közben már arcát nézve közelről.-Mindketten élveztük.-suttogom közvetlen szája mellett, elmélyítve hangomat, majd megcsókolom.

JaeBum: Csak elmosolyodom, majd simogatására csak szemeibe nézek és közelebb csúszok ahogy tovább simogat. Szélesebb lesz mosolyom mikor alhasamat simogatja és kicsit megforgatom szemeimet, de már lehunyt szemekkel csókolom vissza mosolyogva. Nyakára csúsztatva kezemet vezetem kicsit följebb azt, hogy hüvelyujjammal állkapcsát tudjam simogatni. Akkor is beleolvadtam, most is megteszem. Mert jó...