School Cafeteria - 3. rész - Vége

School cafeteria

JackBum x MarkJin - Jackson x JaeBum(JB), Mark x JinYoung

(Felosztás: Jackson, JinYoung - Dalma,    Mark, JaeBum - Zsani Paulik)

Figyelmeztetés: Trágár beszéd használata.
Megjegyzés: -

Jackson: Kivételesen nem robbanok ki az osztályteremből, még a kicsengetés előtt, vagy éppen azzal egy időben. Szépen lassan pakolgatom össze cuccaimat. Tökéltesen időzítéssel lépek ki a teremből és csapódok be a kómás fejű JaeBum mellé, enyémbe kulcsolva ujjait.
-Csá, kis baromfi.-nevetek és ajkaira nyomok egy kis csókot. Együtt megyünk le az ebédlőbe, ahol az én meglepetésemre nem veszek észre két ribanc srácot, de még csak Markékat se látom. Fura egymás mellé ülni JB-vel, de jobb, mintha Mark mellett kéne ülnöm...
Az ajtóval szembe ülünk, így látom, mikor a két emlegetett ex jön, de... Nincs velük semmi. Ezek egymás miatt hagytak el minket? Mi a faszom? JaeBumra nézek egy eleg érdekes fejet vághatva közben, ugyanis a rohadékja felröhög, egyenesen az arcomba. Hát anyádat, Im JaeBum.

JaeBum: -Baszódj meg, édes.-köszönök én is rámosolyogva és viszonozom a csókot, majd ahogy leérünk az ebédlőbe nem engedve el kezét ülök hozzá közel. Arra nézek amerre ő is és mikor meglátom exeinket teljesen jóban, sőt, túl jóban. És itt leesik, mire felnevetek, telibe szegény párom arcába.
-Bocsi...-nézek rá és közelről nézve arcát simogatom azt meg orrommal, majd ajkaira nyomkodok csókokat, tudva, hogy nem bírja sokáig és mindjárt lenyomja a torkomon a nyelvét, vagy talán még az ölében is kikötök. Nem, nem érdekel nagyon semelyikünket sem ki, mi vagy hol. Ha smárolni akarunk smárolunk, faszt se érdekelnek mások.

JinYoung: Összeszedem Markot a második óra végeztével és együtt indulunk az ebédlőbe. Kezét szorosan fogva mindkét karommal és boldogan mesélve neki megyünk be a nagy helyiségbe, ahol először semmi érdekeset nem fedezek fel. Nem mintha ez meglepő lenne... Itt soha nincs semmi érdekes... De amikor asztalunk felé tévednek szemeim, azok kikerekednek és megrángatom Mark kezét, aki valahol, valami más világban van éppen.
Oké... Az is elég szörnyülködtető és meglepő, hogy a nyomorék és JaeBum egymás mellett ülnek, szinte egymáson. De mikor szinte innen látom, ahogy kb egymás torkán másznak le... Kiráz a hideg és újra páromra bambulok nagy szemekkel. Lábaim maguktól indulnak el az asztalhoz -hisz' máshol nincs üres hely, vagy éppen nem pont számunkra van feltartva-, mire még jobban rosszul érzem magam, bár éppen én vonszolom szinte magam után Markiet.

Mark: Mosolyogva hallgatom JinYoungot és simogatom kezét közben, majd ahogy beléünk az ebédlőbe és megrángatja kezemet én is arra felé nézek ahova ő és lefagyok. Oké, érdekes, egymás mellett ülnek, de hogy még... Egymás... Száját is felfedezik... Azt a... Lassan és még mindig rájuk figyelve hagyom, hogy rángasson JinYoung, majd mikor már nem vagyunk messze elé állok kicsit és büszkén kulcsolva össze ujjainkat vezetem már én oda asztalunkhoz. Ha... Mondhatom még azt... Lassan szétrebbennek, majd elkezdik reggelijüket, JaeBum köszön nekünk, míg a mellette ülő csak felnéz ránk és int egyet. Nem tudom... Nem érzem jól magam... A szakítás... Nem volt régen, de nem is olyan új dolog. Bűntudatom volt és van is még egy kicsit, ahogy JinYoungnak is biztos, de... Aish... Csak leülök hozzájuk, JinYoungot magam mellé húzva és kezét fogva még mindig az asztal alatt. Kicsit jobban megvizsgálom őket... Harapás nyomok, enyhe szívások, karmolások... Hát... Nem tudok mit mondani.

Jackson: Felmordulva húzom magamhoz fejét, tarkójánál tartva, hogy könnyen csókolhassam durván. Másik kezemmel combjait és oldalát markolászom, majd ahogy meghallok lépéseket közeledni elengedem JB-t és előkotrom táskámból a reggelimet. Hallom JaeBum hangját köszönni nekik, én is felnézek, de egy kis intésnél többre nem futja. Nem érdekel ha itt vannak, felőlem aztán. Csak ne kelljen Markkal beszélnem. Ő se érdekel, főleg a szakítás miatt. Persze, hogy fáj... Logikus. De... Azért remélem, hogy boldog JinYounggal és végre kiengedheti magából a vezető egyéniségét. Mondjuk, hh, a kis okostojás mellett nem lehet nehéz... JaeBum hozzám közelebb eső lábát ölembe húzom és míg egyik kezemmel tovább eszek, másikkal lábát simogatom, próbálva a veszélyes helyeket kikerülni... Már amennyire sikerül. Nem mintha érdekelne, ha bárki meglátja vagy valami, de azért na...

JaeBum: Ahogy leülnek csak ételemre próbálok koncentrálni, elmosolyodva mikor Jackson lábamat kezdi simogatni miután ölébe húzza azt. Szeretem mikor ezt csinálja, jó érzés. Csak Jacksre nézek mikor ő is enni kezd, majd ahogy szendvicséből a vaj ott marad a szája szélén elkenem azt arcán, mintha csak arckrém lenne, szépen eldolgozva a puha, sárga vajat. Mint aki semmi rosszat nem csinált folytatom evésemet, egy puszit nyomva karjára mikor gyilkos szemekkel néz rám, majd meg is harapva felkarját kuncogva. Hiába vagyunk együtt még mindig imádom szívatni... És vissza is kapom, ezért igazságos.

JinYoung: Legszívesebben visszaköszönnék neki, de... Nem tudok. Csak kicsit megdőlök és úgy bújok közelebb Markhoz. Fejemet vállára hajtva nézem meg őket én is. Az biztos, hogy legalább kiélik magukat... Hh. Mark kezét simogatva túrok bele táskámba egy kézzel, hogy kivegyem, ami éppen először a kezembe akad, reggelinek. Egy kis, kartondobozos, szívószálas kakaót kaparintok meg, mire szívem összeszorul. Majd csak túllépek valahogy a szakításon... Nem mintha bőgve aludnék el esténként, mint más ilyen helyzeteknél tettem, de... Azért mégis csak vége lett köztünk. Bánom is meg nem is... Vegyes érzelmek, mint általában. Elengedve Mark kezét, szúrom át erőteljesen a dobozka tetejét a szívószállal és hátamat a szék támlájának vágva fonom össze karjaimat mellkasom előtt, úgy iszogatva kakaómat. Ahah, még mindig olyan finom ez az inni...

Mark: Csak nézem mit csinál Jinyoung magamban mosolyogva arra milyen kis édes. Még mindig őt nézem, majd kinyitom számat, hogy én is kaphassak egy kis kakaót, amit kapok is és egy kis puszival arcán köszönök meg. Igen... Nem ilyenek vagyunk amúgy, mert általában mindig egymáson lógunk meg ilyenek, csak most... Azért még is az exeink előtt vagyunk. És ha bár rajtuk annyira nem látszik, vagy nem tudom, de minket még megvisel kicsit. Főleg, hogy én telefonon keresztül dobtam Jacksont... Sírtam utána egy kicsit, persze, hisz... Azért még is szerelmes voltam belé és meg is kaptam... Aztán szakítottam is vele. Mindegy... Túl leszünk ezen mindannyian. Hisz... Van már más párunk aki elfelejteti velünk, még ha... Bonyolult is a dolog...

Jackson: -Szopjá' má' le.-kezdem el arcomat törölgetni pólómmal, egy fintorral arcomon. Leszedem a szendvicsem oldalára került vajat és az ő arcára kenem, visszaadva neki, amit ő csinált. Kilököm lábát ölemből és letéve az asztalra reggelimet fordulok hirtelen, nagy hévvel az előttünk ülő, saját kis világukban élő fiúkhoz.
-Olyanok vagytok, mint a szottyadt fasz, gyerekek. Mi van veletek?-dőlök előre az asztalra és egyik kezemet feléjük nyújtva, lököm meg egyszerre mindkettő homlokát, egyikét mutató, a másikét középső ujjammal. Szegény JinYoung erre annyira meglepődik, hogy fele kakaója, mi a szájában volt, kiszökik onnan. Hangos nevetésben török ki, pár pillanatig kínosan, csak én röhögök, de hál'Isten feladja a harcot JaeBum, még a két ex-srác hangját is hallom.
Bármennyire is érzem magam rosszul és érez így mindenki most, nem hagyhatjuk, hogy szétessen ez a jól összerakott, kis csapat. Szerettem velük lógni és jó lenne, ha továbbra is jó hangulat lenne. Ugyanolyanok vagyunk, mi JB-vel továbbra is szopatjuk egymást, ők meg még mindig azok a kis cuki, szerelmes fiúcskák. Két szakítás történt é megcserélődtünk, de ennyi. Attól még ugyanúgy a barátaim, és Markra is idővel egyre jobb szemmel fogok tekinteni... Remélem azért ezt ők is így érzik...
Egy kedves mosollyá szelídül nevetésem és úgy nézek rajtuk végig. Barátok. Fontosak.

JaeBum: -Sose kellett kérned.-nevetek fel kacsintva egyet és próbálok elhajolni a vajtól, de az így is arcomra. Amíg törölgetem magamat hallgatom mit mond párom a másik kettőnek és késve kicsit felnevetek mikor meglöki homlokaikat.
-Igen, mizu van?-kérdezem én is rajtuk cikáztatva szemeimet. Szakítottunk, igen, mindannyian. De nem kell rögtön a csapatnak is szétesnie. Mi jók vagyunk együtt még mindig, csak most... Cseréltünk. De úgy gondolom lehetünk újra barátok. Idővel már nem fog fájni és JinYounggal is beszélni fogunk újra. Csak még... Idő kell. De úgy hiszem, ha látjuk, hogy boldog a másik a másikkal, akkor könnyű lesz. Újra jól megleszünk és a kis csapatunk is megmarad. Meg kell maradnia, mert mi együtt vagyunk jók.

JinYoung: Nem érzékelem a külvilágot, de magam elé bambulásomból egy elég erősen meglökő ujj ránt ki. És az arcomon folyó kakaó. Levágva a dobozkát az asztalra veszek elő zsebkendőt, és letörlöm arcomat. Megadva magamat kezdek én is nevetni a többiekkel, de Jacksonra azért még rávillantom gyilkoló szemeimet.
-Mi lenne?-vetem oda, éles fintorgásom közepette és újra hátradőlök.
-Oha, mi van, Junior, kiszabadult a geci éned?-kérdez vissza, még mindig iszonyatosan idegesítően röhögve, a balfasz. Puffogva hajtom le fejemet és kezeimet megint összefonom mellkasom előtt. Hát az anyját már, mit röhög? Hagyjanak már békén...
Jó, bevallom, hiányzott azért a baszogatás. Ha az ember valamihez hozzászokik és az eltűnik egy időre, akkor hiányolni kezdni, na...

Mark: Meglepetten veszem homlokomon ujját és pislogva nézek Jacksonra. Segítek JinYoungnak még letörölni magáról a kakaót, majd nyugodtan teszem kezemet combjára és húzom magamhoz közelebb.
-Semmi különös... Veletek?-mosolygok rájuk, belső combjára   simítva, hogy ne húzza fel magát. Igen, most már kicsit előjön a védelmező énem, hisz még is JinYoung a párom. De ahogy látom nem zavarja őt annyira. Örülök, hogy újra összejön a csapat... Hiányoztak már...

Jackson: Abbahagyom hahotázásomat és JaeBum vállának dőlve rántom meg sajátomat, Mark visszakérdezésére.
-Ja, ugyan az, mi?-dőlök kicsit jobban hátra, ezzel JB öle felett tartva felsőtestemet és onnan nézek fel rá vigyorogva, majd adok egy csókot állára. Továbbra is így bámulom, kuncogva és egyik kezemmel combjára könyökölve. A másik kettő máris nem minket néz, amire megint csak felnevetek és lehajtva hozzám JaeBum fejét, megcsókolom.

JaeBum: -Uhhum, semmi különös.-mosolygok le Jacksonra és elvigyorodom.-A kurva szádat, a könyököddel takarodj a combomtól.-kiáltok fel és leveszem könyökét magamról, majd vele együtt nevetve csókolom meg én is, néha kuncogva közben és hasát és mellkasát simogatva, kicsit megcsipkedve pár helyen.

JinYoung: Tovább iszom kakaómat, míg az előttünk ülők, megint egymást falják. Pár pillanatig nézem őket, de inkább innivalómnak szentelem figyelmemet, de nem igazán kívánom most, így visszateszem az asztalra és Mark felé fordulok.
-Elmegyünk suli után az új kávézóba, Markie?-nézek rá csillogó szemekkel, mosolyogva, de persze, ezt a kis pillanatot is el kell rontani.
-Yah, oda mi is megyünk veletek!-hallom meg a barom idegesítően erős hangját és sóhajtva fordulok vissza az asztal irányába. Megrántom vállaimat és hirtelen nyúlok kakaómért, mikor vadászó szemek és ujjak közelednek felé. Kiveszem belőle a szívószálat és mindenhol összenyalogatva dugom vissza helyére. Nem mintha JaeBumot ez megállítaná, ha már úgyis együtt voltunk, meg minden. De a kakaóm, az az én kakaóm... Oké, Mark is kapott belőle... Aish, mindegy.

Mark: Egy darabig még nézem őket ahogy egymást falják, majd JinYoungra nézek ahogy hozzám szól.
-Jó ötlet-mondatomat félbe vágja Jackson hangja ahogy meghívja magukat is, így csendben maradok, de azért beleegyezek. Összekovácsolódunk újra... Csak nézem mit tervez JaeBum, majd felkuncogok párom visszavágójára és elhárítására és kivéve JaeBum kezéből a kakaót iszok én bele, de nem zavarja, csak mosolyog. JinYoung felé fordulok és ajkaira adok pár puszit, hogy elengedjen kicsit jobban ő is és én is. Na.. Ugyan azok ők mint akik voltak. Csak a felállás változott...

***

Jackson: Ja, hát lehet nem kellett volna megvárni a két volt, legjobb barátot suli után. Nem mintha zavarnának, vagy valami, mert nem... Annyira. Csak mögöttünk jönnek és folyamatosan csak beszédjüket hallom. Fejemet rázva engedem el JaeBum kezét és kicsit megállva várom be a kettő másikat. Közéjük férkőzöm, kezeimet átdobom vállaikon és úgy fogom be a szájukat.
-Figyi, három perc és ott vagyunk, addig kibírjátok csacsogás nélkül.-mondom nevetve, mikor már mindkettő próbálna kiszabadulni, de nem hagyom magam, és némán tartva őket érünk el a kávézóig. Kiengedem szájukat tenyereim fogságából és előre engedem őket az ajtóban, JaeBumot félrelökve hangosan nevetve, hogy én mehessek be előbb.

JaeBum: Csak szemet forgatok Jackson viselkedésére, majd mikor a kávézóhoz érünk elmosolyodom azon, hogy előre engedi őket, majd mikor félre lök bemegyek utána és jól seggbe billentem, mire egy asztalra esik, vagyis tompít egy asztalon.
-Odaülünk fiúk, foglaljatok helyet ahol jól esik, téged vadbarom meg megbaszlak ma este.-nézek végül gyilkos szemekkel rá, majd elmegyek kérni mindenkinek. Tudom ki mit szeret, ez alap. Még azt is, hogy Jackson, mit iszik. Még ezt is megjegyeztem. Voltunk egyetlen randin. Aztán ott kiderült. Ahogy sok más is.... Ahh...

JinYoung: Puffogva, de újra Markieval beszélgetve mosolygok Jacksonra, mikor minket enged be először. Teszünk, ahogy JB kéri és egy ablak melletti asztalhoz ülünk, én Markkal szembe, míg a nyomi fejű mellém. Inkább, mint hogy JaeBum üljön mellém...
Visszatér hozzánk JB és elfoglalja helyét párom mellett. Megvárjuk, amíg kihozzák a kért italokat és mosolyogva köszöni meg mindenki. Én pár percig csak a műanyag pohár díszítését csodálom. Annyira szeretem, hogy minden kávézóé más, de hasonló és mindig annyira szépek. Le is fotózom, majd az asztalra kitéve telefonomat nyomkodom kicsit. Fejemet egyik kezembe támasztva kezdem forgatni a poharat az asztalon, közben megkeverve szívószálammal a karamellás, jegeskávét, kizárva egy kis időre a körülöttem lévő világot. Csak elmerengek a most teljes sötétségben lévő gondolataimon, italomat kevergetve és forgatva tartóját.

Mark: Mosolyogva nézek mindenkire és megnyugodok mikor végül úgy adódik, hogy JaeBum fog mellém ülni. Nem tudom... Most tuti nem menne Jacks mellett. Megköszönöm én is a többiekkel az italomat, majd lábamat összeakasztom JinYoungiéval, de csak úgy, hogy ne zökkentsem ki. Kell neki ez a kis bóbiskolás... Furcsa neki is és nekem is, hogy újra együtt a csapat... És az exeink a csapat. Igen... Beszélgetni kezdünk, egész felszabadultan, még Jacksonhoz is hozzá merek szólni egy keveset és még párom is csatlakozik. Hmm.. Mint régen.. Csak még egy kicsit érezhető a kínossága a helyzetnek...

Jackson: -Nekem megfelel.-nevetve ülök le a másik párral együtt, még azért visszaszólva JaeBumnak. JinYoung mellé ülök. Amúgy is mellé ültem volna, inkább meg se próbálkozom Mark közelébe. Persze az okostojással is megtartom a távolságot, mielőtt még a kis szerelme csúnya szemekkel nézne rám.
Az asztalra könyökölve iszom innivalómat, közben beszélgetésbe kezdve párommal és, volt párommal, ugyanis ahogy látom JinYoung nagyon befagyott. Egy idő után már viszont ő is becsatlakozik, mindenféléről beszélünk. Örülök, tényleg nagyon, hogy újra a normálishoz közelebbi állapotban tudunk együtt lenni. Csúnyán hangzik lehet, de így sokkal jobb mindannyiunknak. Ők ketten felszabadulhatnak kicsit, kiélhetik magukat, és mi is a magunk módján JaeBummal. Így visszagondolva, ennyike idő távlatából, már kezdek örülni, annak ami történt... Igen.
Átnyúlok az asztalon és elveszem páromtól a poharát és iszok belőle, közben sajátomat is fogva és hátradőlve, hogy ne tudja megszerezni egyiket sem. Mi el vagyunk, ők is jól el vannak, együtt is megvagyunk. Mi kell ennél több?