"Friends"
18+JackMon - Jackson x NamJoon(RapMonster) [GOT7 x BTS]
(Felosztás: NamJoon - Dalma Jackson - Zsani Paulik)
Figyelmeztetés: Trágár szavak használata és szexuális tartalom.
Megjegyzés: Már egy jó ideje meg volt ez a sztori írva, ezt Z.Tao és Wiz Khalifa közös számának megemlítése is mutatja. (Nézzétek el, a fangörcs részt magunkról mintáztuk, de hát ki az, aki nem így reagál Z.Tao-ra, egy szó szerinti Istenre?) Nem tudom, miért csak most kerül ki, bár szerintem ennél jobb időben ki se rakhatnám, tökéletes a szép időkre való visszagondoláshoz. (Remélem, hogy mindenkinek jobban fog tetszeni, mint nekem, ez a kicsit édesebb behatású történet.)
NamJoon: Szenvedve fetrengek az ágyamon, nem tudva, mit csináljak. Hétvége van és anyáék elmentek valahova, vendégségbe. Már mindent megcsináltam, amivel lefoglalhatom magam, de még mindig unom magam. Telefonom, mi mellettem fekszik az ágyon, összegyűrve ezzel a szépen kisimított takarót, megszólal. Vagyis jelzi, hogy valaki üzenetet küldött Messengeren. Boldogan veszem kezembe, de mikor meglátom, hogy nem az írt, akit szerettem volna, inkább meg se nézem magát az üzentet. Legjobb barátommal való beszélgetésemre nyomom ujjamat. Az arcom felderül, ahogy meglátom, hogy elérhető és teljes nagybetűre állítva kezdek neki írni.
"HÉ, TÖKFEJ ÁT AKARSZ JÖNNI"
Küldöm el neki nevetve és folyamatosan a képernyőt bámulva várom, hogy visszaírjon. Remélem, hogy válaszol. Mert, ha nem, meg is ölöm a legközelebbi találkozásunkkor. Hagyná, hogy belepusztuljak az unalomba.
Jackson: Telefonomat nyomkodom már felkelésem pillanata óta, éppen szelektálok pár képet galériámból, hisz nincs mit csinálnom, meg most mindenki baszik a fejemre és nem ír. Fejem találkozik az ágy puha és hívogató felületével, szemeim leragadnak egyfolytában, telefonom fejemere dől ahogy kezem tartása alább hagy. De ekkor a Messenger idegesítő hangja riaszt fel és már egy kurva anyáddal nyitom meg a felugró chat-fejet. Kicsit felébredek, majd elolvasva újra legjobb barátom üzenetét felnevetek.
"Persze barom arc, de ne ordíts velem, ha már felébresztettél a majdnem alvásomból."
NamJoon: Szenvedve fetrengek az ágyamon, nem tudva, mit csináljak. Hétvége van és anyáék elmentek valahova, vendégségbe. Már mindent megcsináltam, amivel lefoglalhatom magam, de még mindig unom magam. Telefonom, mi mellettem fekszik az ágyon, összegyűrve ezzel a szépen kisimított takarót, megszólal. Vagyis jelzi, hogy valaki üzenetet küldött Messengeren. Boldogan veszem kezembe, de mikor meglátom, hogy nem az írt, akit szerettem volna, inkább meg se nézem magát az üzentet. Legjobb barátommal való beszélgetésemre nyomom ujjamat. Az arcom felderül, ahogy meglátom, hogy elérhető és teljes nagybetűre állítva kezdek neki írni.
"HÉ, TÖKFEJ ÁT AKARSZ JÖNNI"
Küldöm el neki nevetve és folyamatosan a képernyőt bámulva várom, hogy visszaírjon. Remélem, hogy válaszol. Mert, ha nem, meg is ölöm a legközelebbi találkozásunkkor. Hagyná, hogy belepusztuljak az unalomba.
Jackson: Telefonomat nyomkodom már felkelésem pillanata óta, éppen szelektálok pár képet galériámból, hisz nincs mit csinálnom, meg most mindenki baszik a fejemre és nem ír. Fejem találkozik az ágy puha és hívogató felületével, szemeim leragadnak egyfolytában, telefonom fejemere dől ahogy kezem tartása alább hagy. De ekkor a Messenger idegesítő hangja riaszt fel és már egy kurva anyáddal nyitom meg a felugró chat-fejet. Kicsit felébredek, majd elolvasva újra legjobb barátom üzenetét felnevetek.
"Persze barom arc, de ne ordíts velem, ha már felébresztettél a majdnem alvásomból."
Küldöm el üzenetem, majd várok és hátamra fordulok, hogy rendesen felébredhessek és erőt véve magamon keljek fel az ágyról, valami ruha után kutatva.
NamJoon: Szemeimet forgatva olvasom el, mit ír, majd az időre nézek telefonom felső sarkában.
"Fasznak alszol ilyenkor"
"De azért"
"JÓ REGGELT^-^"
Küldöm el egymás után, ezzel tudva, hogy idegesítem, de legalább jobban felébresztem. Már, ha még nem némította le.
Sóhajtva egy nagyot kelek ki ágyamból és robogok le a lépcsőn a konyhába, hogy igyak. Felpattanva a pultra lóbálom lábaimat és itt várom, hogy megérkezzem, amúgy négy saroknyira lakó haverom.
Jackson: -Kurva anyádat, Kim.-mormogom még pólómat se húzva fel, majd telefonomat kezembe veszem és visszaírok.
"Mert csak. És kösz, baszd meg^^"
Ezután rezgőre teszem telefonom, és eldobom, hogy ne zavarjon meg többet és ne felejtsem el, mit akartam... Újra. Oh, hogy baszd meg, Kim NamJoon.
NamJoon: Szemeimet forgatva olvasom el, mit ír, majd az időre nézek telefonom felső sarkában.
"Fasznak alszol ilyenkor"
"De azért"
"JÓ REGGELT^-^"
Küldöm el egymás után, ezzel tudva, hogy idegesítem, de legalább jobban felébresztem. Már, ha még nem némította le.
Sóhajtva egy nagyot kelek ki ágyamból és robogok le a lépcsőn a konyhába, hogy igyak. Felpattanva a pultra lóbálom lábaimat és itt várom, hogy megérkezzem, amúgy négy saroknyira lakó haverom.
Jackson: -Kurva anyádat, Kim.-mormogom még pólómat se húzva fel, majd telefonomat kezembe veszem és visszaírok.
"Mert csak. És kösz, baszd meg^^"
Ezután rezgőre teszem telefonom, és eldobom, hogy ne zavarjon meg többet és ne felejtsem el, mit akartam... Újra. Oh, hogy baszd meg, Kim NamJoon.
Felaggatok magamra egy teljesen fekete szettet, majd bakancsomat felhúzom és fülembe dugva fülesem dugóit tekerem maxra a hangerőt és élvezem a zenét rövid utam alatt. Nincs otthon senki, így nem kell elkéretőznöm, se jelentenem senkinek. Max anyámnak, ha majd felhív, de nem fog haragudni, legalább nem otthon punnyadok. Hanem Namnál. Sokkal jobb. Nekem legalább is.
NamJoon: Nevetve veszem kezembe a telefont, mikor megint jelez és még hangosabban kezdek röhögni.
"Szívesen"
"Máskor is"
Tudom, hogy már biztos rezgőn van, de hát ez van. Majd megnézi... Miután hazaért kb.
Leugrok a pultról és ez miatt kicsit bicegve megyek az ajtóhoz, hogy kinyissam azt Jacksonnak. Mosolyogva nézek rajta végig, majd ölelem magamhoz, összekócolva, amúgy is gubancos haját.
Jackson: Egy számváltásnál még megnézem utolsó üzeneteit, majd csengetek és már beljebb is lépdelek, közben barátomat ölelgetve.
-Szia.-susogom vállába és megfogom annak a kezének csuklóját, mivel hajamat basztatja és magam köré ölelem azt is.
NamJoon: -Szia.-motyogom mosolyogva és elengedem, hagyva, hogy levegye cipőjét.-Lett volna mára valami programod?-kérdezem visszapillantva rá még mielőtt teljesen eltűnnék a nappaliban, ahova hamarosan követ. Letelepszem a kanapéra és úgy nézek rá.
Jackson: -Nem. Az ágyban fekvés, veled írogatás, és a szar-a-fűben életstílus folytatásán kívül semmi.-követem a nappaliba és levetem magamat rá, elfeküdve és kinyújtózva, majd felülve újra.-Tőled meg nem kérdezem meg, mert egyértelmű, ha áthívtál. Szülők?
NamJoon: -Valahol máshol.-rántom meg vállamat. Lábaimat felhúzom törökülésbe és elveszem a dohányzóasztalról a tévé kapcsolóját. Bekapcsolva, rögtön egy zenecsatornán van, ahol éppen reklám megy, de elindul egy zene, a klipjével együtt, mire furán nézem a képernyőt, hogy mi az.
-Mii~?-nézek Jacksonra, magam mellé nagy szemekkel, mikor a képernyőn megjelenik a két előadó és a zene címe.-Wiznek van közös száma Taoval? Jackson, mi erről miért nem tudtunk?-akadok ki teljesen, karját és combjait szorongatva, csapdosva, közben nagy szemekkel figyelve a klippet és hallgatva Tao hangját... Fanboy én elővéve. De hát, ha egyszer jók az ilyen zenék, akkor már miért ne?
Jackson: Nagy szemekkel dőlök előre a klipp láttán és én is szorongatni kezdem barátomat.
-Tudta a fasz, beszart az instám meg kb minden és teljes frissítést kellett végeznie a telefonomnak.-sóhajtok és hallgatom tovább a zenét. Ahhhh... Tökély.-Mii az a haaaaj?-folyok el a kanapén még közelebb mászva a TV-hez. Wiz része jön, mire a hideg kiráz vagy százszor tőle. Ohh istenem... Ha Tao jön ezután én nem tudom, mit csinálok magammal... Meghalok
NamJoon: -Nem tudom, de kurva jól áll neki!-emelem meg hangomat és már teljesen ledermedve hallgatom végig Wiz részét is... Isten. Tao rap részénél leesek a kanapéról és a földet csapkodva tiltakozom.-Ez illegális, Jackson! Ezzel mi történt?-nézek rá teljesen kiakadva, szemeim is bekönnyeznek és fetrengek még egy sort a padlón.
-What did we just watch?-nézek fel rá újra, összegörnyedten ülve a földön, elnyílt ajkakkal. Komolyan nem tudom, mi volt ez. Rohadt jó volt és szerintem ez lesz az új zene, amivel kiakaszthatom Jackst, mert mindig ezt fogom énekelni. Basszus... Egy ilyen kollabra se számítottam mostanában. A tévékapcsolóért nyúlok, hogy lenémítsam a most elkezdődő, egyik lány banda zenéjét. Nem azért, mert idegesítő, elviselem őket, csak így se tudok gondolkodni, nem ám, ha még az is megy a háttérben.
Jackson: Csak sokkolva és némán fangörcsölve tekergek teljesen befeszülve a kanapén még, majd, mikor vége lesz, egy nagy hörgés sorozatot kiengedve magamból folyok én is a földre, Nam mellé.
-I don't know, but its happenin', right now.-lihegek egy kicsit, ahogy testem végre elernyed.-Ahh geciiii, Naaaamjooooon, mi a Wiz volt ez?-kurva jó volt, de komolyan. Ezután... Már félek, kivel lesz még együtt egy MV-ben. Komolyan. Még egy ilyen megfelelő emberrel és szerintem mi Nammal elássuk magunkat a kertjükben. Azt a büdös kurva...Gyorsan kezembe veszem telefonom és megnézem, mikor tette ki a klippet.-Hát erről jócskán lekéstünk, már vagy három hónapja kint van.-nevetek fel hangosan.
NamJoon: -Pontosan az.-horkantok fel és félig Jacksonra fekszek, mikor a kezébe veszi a telefonját.-Na, baszd meg.-nevetek fel én is. Három hónapja? Hát arról igen csak lekéstünk akkor...-Huh, hát ez... Érdekes volt.-sóhajtok fel és megdörzsölöm arcomat, kicsit felébresztve magamat a még mindig tartó transzból.-Szerintem a nap további részét így fogjuk eltölteni. Ez leszívta az energiám, Jacks.-nézek rá kétségbeesetten, még mindig mellkasán feküdve.
Jackson: -Az. Ne aggódj, az enyémet is. Kész vagyok.. De akkor már legalább telepedjünk valami kényelmesebbre. Nem rád gondolok, magamra.-nyújtom rá nyelvemet és visszaszenvedem magunkat a kanapéra, hagyva továbbra is, hogy rajtam tanyázzon.-Anyádék meddig basszák máshol a rezet?-kérdezem a semmiből és haját elsöpröm, hogy ne csikizzen.
NamJoon: Megint csak kényelmesen helyezkedem el rajta, nem is zavartatva magamat. Kérdésére megrántom a vállam és fejemet felé fordítom mellkasán.
-Lehet, hogy holnapig nem jönnek haza. Ha tudnám, kikhez mentek, akkor meg tudnám mondani, de fogalmam sincs.-magyarázom elhadarva az egészet pár másodperc alatt, majd fejemet visszafordítom a kanapé támlája felé. Alattam lévő kezemet fejem mellett kinyújtom és kézfejemet barátom buksija alá gyűröm be, hogy haját tudjam piszkálni. Olyan puha... Pedig szőkítve van, de annyira jó. Az enyém mindig száraz és törik, ha festetem, vagy szőkíttetem. Másik kezemet mellkasára teszem arcom elé és az izmos felületen vigyorogva kezdek dobolni, néha csak ujjaimmal, néha egész tenyeremmel.
Jackson: -Értem... Talán.-nevetek kicsit a végére. Értettem persze mindent, megszoktam már a hadarásait. Gyorsan pörög a nyelve, azt meg kell hagyni, de attól én még értem, mit mond mindig. Mikor hajamat kezdi babrálni csak felemelve fejemet kicsit hagyom, hogy még jobban beletúrjon és lehunyom szemeimet. Ahogy dobnak kezd használni csak egy folytonos hangot kezdek kiadni, mi megszűnik néha, vagy egyenetlenné válik, mikor mellkasomra üt ujjaival, vagy kezével. Vicces...
NamJoon: Halk nevetésben török ki, mikor hangot is kezd kiadni és nagyobbat ütök mellkasára, ezzel abbahagyva dobos karrieremet. Nem leszek én zenész. Főleg nem dobos... Eltörném az összes kelléket.
-Van valami ötleted? Mit csináljunk?-sóhajtok egy kicsit és ajkaimat elnyitva veszem inkább számon a levegőt, mert ahogy érzem, el van dugulva az orrom. Szemeimet lehunyom és Jackson pólóját kezdem csipkedni, egyszer csak hangosan kezdve nevetni és elemelem fejemet testétől. Megtörlöm szám szélét és nevetve nézem az apró nyálfoltot, ami a pólójára folyt, számból.
Jackson: Nyekkenek egyet, mikor egy erősebbet csap mellkasomra és köhögök egy keveset.
-Fogalmam sincs. De találjunk ki valamit.-nyújtózkodom és felhúzom térdeimet. Kicsit kikerekednek a szemeim, ahogy kutyaként kezdi venni a levegőt, majd ahogy felnevet lenézek a pólómon díszelgő nyálfoltra.
NamJoon: Nevetve veszem kezembe a telefont, mikor megint jelez és még hangosabban kezdek röhögni.
"Szívesen"
"Máskor is"
Tudom, hogy már biztos rezgőn van, de hát ez van. Majd megnézi... Miután hazaért kb.
Leugrok a pultról és ez miatt kicsit bicegve megyek az ajtóhoz, hogy kinyissam azt Jacksonnak. Mosolyogva nézek rajta végig, majd ölelem magamhoz, összekócolva, amúgy is gubancos haját.
Jackson: Egy számváltásnál még megnézem utolsó üzeneteit, majd csengetek és már beljebb is lépdelek, közben barátomat ölelgetve.
-Szia.-susogom vállába és megfogom annak a kezének csuklóját, mivel hajamat basztatja és magam köré ölelem azt is.
NamJoon: -Szia.-motyogom mosolyogva és elengedem, hagyva, hogy levegye cipőjét.-Lett volna mára valami programod?-kérdezem visszapillantva rá még mielőtt teljesen eltűnnék a nappaliban, ahova hamarosan követ. Letelepszem a kanapéra és úgy nézek rá.
Jackson: -Nem. Az ágyban fekvés, veled írogatás, és a szar-a-fűben életstílus folytatásán kívül semmi.-követem a nappaliba és levetem magamat rá, elfeküdve és kinyújtózva, majd felülve újra.-Tőled meg nem kérdezem meg, mert egyértelmű, ha áthívtál. Szülők?
NamJoon: -Valahol máshol.-rántom meg vállamat. Lábaimat felhúzom törökülésbe és elveszem a dohányzóasztalról a tévé kapcsolóját. Bekapcsolva, rögtön egy zenecsatornán van, ahol éppen reklám megy, de elindul egy zene, a klipjével együtt, mire furán nézem a képernyőt, hogy mi az.
-Mii~?-nézek Jacksonra, magam mellé nagy szemekkel, mikor a képernyőn megjelenik a két előadó és a zene címe.-Wiznek van közös száma Taoval? Jackson, mi erről miért nem tudtunk?-akadok ki teljesen, karját és combjait szorongatva, csapdosva, közben nagy szemekkel figyelve a klippet és hallgatva Tao hangját... Fanboy én elővéve. De hát, ha egyszer jók az ilyen zenék, akkor már miért ne?
Jackson: Nagy szemekkel dőlök előre a klipp láttán és én is szorongatni kezdem barátomat.
-Tudta a fasz, beszart az instám meg kb minden és teljes frissítést kellett végeznie a telefonomnak.-sóhajtok és hallgatom tovább a zenét. Ahhhh... Tökély.-Mii az a haaaaj?-folyok el a kanapén még közelebb mászva a TV-hez. Wiz része jön, mire a hideg kiráz vagy százszor tőle. Ohh istenem... Ha Tao jön ezután én nem tudom, mit csinálok magammal... Meghalok
NamJoon: -Nem tudom, de kurva jól áll neki!-emelem meg hangomat és már teljesen ledermedve hallgatom végig Wiz részét is... Isten. Tao rap részénél leesek a kanapéról és a földet csapkodva tiltakozom.-Ez illegális, Jackson! Ezzel mi történt?-nézek rá teljesen kiakadva, szemeim is bekönnyeznek és fetrengek még egy sort a padlón.
-What did we just watch?-nézek fel rá újra, összegörnyedten ülve a földön, elnyílt ajkakkal. Komolyan nem tudom, mi volt ez. Rohadt jó volt és szerintem ez lesz az új zene, amivel kiakaszthatom Jackst, mert mindig ezt fogom énekelni. Basszus... Egy ilyen kollabra se számítottam mostanában. A tévékapcsolóért nyúlok, hogy lenémítsam a most elkezdődő, egyik lány banda zenéjét. Nem azért, mert idegesítő, elviselem őket, csak így se tudok gondolkodni, nem ám, ha még az is megy a háttérben.
Jackson: Csak sokkolva és némán fangörcsölve tekergek teljesen befeszülve a kanapén még, majd, mikor vége lesz, egy nagy hörgés sorozatot kiengedve magamból folyok én is a földre, Nam mellé.
-I don't know, but its happenin', right now.-lihegek egy kicsit, ahogy testem végre elernyed.-Ahh geciiii, Naaaamjooooon, mi a Wiz volt ez?-kurva jó volt, de komolyan. Ezután... Már félek, kivel lesz még együtt egy MV-ben. Komolyan. Még egy ilyen megfelelő emberrel és szerintem mi Nammal elássuk magunkat a kertjükben. Azt a büdös kurva...Gyorsan kezembe veszem telefonom és megnézem, mikor tette ki a klippet.-Hát erről jócskán lekéstünk, már vagy három hónapja kint van.-nevetek fel hangosan.
NamJoon: -Pontosan az.-horkantok fel és félig Jacksonra fekszek, mikor a kezébe veszi a telefonját.-Na, baszd meg.-nevetek fel én is. Három hónapja? Hát arról igen csak lekéstünk akkor...-Huh, hát ez... Érdekes volt.-sóhajtok fel és megdörzsölöm arcomat, kicsit felébresztve magamat a még mindig tartó transzból.-Szerintem a nap további részét így fogjuk eltölteni. Ez leszívta az energiám, Jacks.-nézek rá kétségbeesetten, még mindig mellkasán feküdve.
Jackson: -Az. Ne aggódj, az enyémet is. Kész vagyok.. De akkor már legalább telepedjünk valami kényelmesebbre. Nem rád gondolok, magamra.-nyújtom rá nyelvemet és visszaszenvedem magunkat a kanapéra, hagyva továbbra is, hogy rajtam tanyázzon.-Anyádék meddig basszák máshol a rezet?-kérdezem a semmiből és haját elsöpröm, hogy ne csikizzen.
NamJoon: Megint csak kényelmesen helyezkedem el rajta, nem is zavartatva magamat. Kérdésére megrántom a vállam és fejemet felé fordítom mellkasán.
-Lehet, hogy holnapig nem jönnek haza. Ha tudnám, kikhez mentek, akkor meg tudnám mondani, de fogalmam sincs.-magyarázom elhadarva az egészet pár másodperc alatt, majd fejemet visszafordítom a kanapé támlája felé. Alattam lévő kezemet fejem mellett kinyújtom és kézfejemet barátom buksija alá gyűröm be, hogy haját tudjam piszkálni. Olyan puha... Pedig szőkítve van, de annyira jó. Az enyém mindig száraz és törik, ha festetem, vagy szőkíttetem. Másik kezemet mellkasára teszem arcom elé és az izmos felületen vigyorogva kezdek dobolni, néha csak ujjaimmal, néha egész tenyeremmel.
Jackson: -Értem... Talán.-nevetek kicsit a végére. Értettem persze mindent, megszoktam már a hadarásait. Gyorsan pörög a nyelve, azt meg kell hagyni, de attól én még értem, mit mond mindig. Mikor hajamat kezdi babrálni csak felemelve fejemet kicsit hagyom, hogy még jobban beletúrjon és lehunyom szemeimet. Ahogy dobnak kezd használni csak egy folytonos hangot kezdek kiadni, mi megszűnik néha, vagy egyenetlenné válik, mikor mellkasomra üt ujjaival, vagy kezével. Vicces...
NamJoon: Halk nevetésben török ki, mikor hangot is kezd kiadni és nagyobbat ütök mellkasára, ezzel abbahagyva dobos karrieremet. Nem leszek én zenész. Főleg nem dobos... Eltörném az összes kelléket.
-Van valami ötleted? Mit csináljunk?-sóhajtok egy kicsit és ajkaimat elnyitva veszem inkább számon a levegőt, mert ahogy érzem, el van dugulva az orrom. Szemeimet lehunyom és Jackson pólóját kezdem csipkedni, egyszer csak hangosan kezdve nevetni és elemelem fejemet testétől. Megtörlöm szám szélét és nevetve nézem az apró nyálfoltot, ami a pólójára folyt, számból.
Jackson: Nyekkenek egyet, mikor egy erősebbet csap mellkasomra és köhögök egy keveset.
-Fogalmam sincs. De találjunk ki valamit.-nyújtózkodom és felhúzom térdeimet. Kicsit kikerekednek a szemeim, ahogy kutyaként kezdi venni a levegőt, majd ahogy felnevet lenézek a pólómon díszelgő nyálfoltra.
-Művészi. De ha kiüt a nyálad, akkor elverlek. Vagy még roszabb.-nézek szemeibe gyilkos szemekkel, de utána csak egy lágy mosolyt eresztek meg.
NamJoon: -Én mindig művészi vagyok.-nevetek és arcom egy pillanatra elkomorodik, de utána megint csak nevetek.-Hmm, rosszabb? Büntess.-nyögöm utolsó szavamat, majd megint leesek a kanapéról, ahogy a nevetés az eddigieknél durvábban jön ki belőlem és még könnyeim is folyni kezdenek.
Jackson: Csak hangosan felnevetek én is hülyeségére és félig lefordulok a kanapéról, csak fejemet lógatva le róla, majd pontosan homloka fölött elengedek egy vékony kis nyálcsíkot, mi egyenesen homlokára esik. Még mindig nevet, nem hiszem, hogy észrevette, így elkezdem elkenni rajta. Istenem mekkorát fogok kapni ezért, ha végre észhez tér és lenyugszik.
NamJoon: Csak nevetek, de megérzem homlokomon Jacks kezét, így kicsit lenyugodva nézek rá furcsán, majd fejemhez nyúlva fintorodok el.
-Mmm, nyál. Guszta.-vágok egy élvezkedő fejet, majd újra elfintorodom. Az oldalamra fordulok és a homlokomat a kanapé oldalának dörgölöm, leszedve magamról a nyálat.
Jackson: Most én kezdek el nevetni jó hangosan, de közbe áldom az eget, hogy még nem ölt meg.
-Hidratáálóó.-dalolom neki és tovább szakadok saját baromságomon, mi nem olyan vicces, de én most valaniért majd meg halok. Istenem... Mindig ez van. Nem kell egy fél óra se, már meghalunk a röhögéstől, ha átjövök hozzá. Borzalmas. De imádom.
NamJoon: -A tudod, mi a hidratáló, nem a nyálad.-motyogom és újra felmászok a kanapéra, rávetődve nevetéstől reszkető testére.-A jó... Édesh... Anyádath, Wang.-kezdek rajta ugrálni, de nem igazán hatok rá, csak magamat fárasztom ki. Mint mindig. Hh, rohadék.
Jackson: Csak tovább nevetek, már kicsit fulladozva is, mikor ismét rámtehénkedik.
-Ohh, what is love, baby don't huuuuurt meee, don't hurt meee, no moooree..-rikácsolom és karjaimat szorosan köré fonva szorongatom meg a senkiáltal kijelölt plüssömet.
NamJoon: -De, de igen, bántalak!-próbálok kihúzódni szorosan tartó karjai közül, de nem sikerül. Kilógó kulcscsontjához hajolok és beleharapok, mire elenged én pedig lefordulok róla, közé és a kanapé támlája közé férkőzve.
Jackson: Kicsit felkiáltok mikor megharap, majd elvész minden erőm, amíg fájlalom kulcscsontom és hason érkezek a parkettára.
-A... Kurva... Anyád...-motyogom a parkettába és felmutatom neki középső ujjamat.
NamJoon: -Szeretnéd, mi?-kuncogok és megfogom középső ujját, majd mosolyogva elengedem és megnyalom, rákacsintva. Kényelmesen elterülök a kanapén, magamban még mindig nevetgélve, kíváncsian várva reakcióját.
Jackson: -Isten ments.-nevetek fel és nyelek egyet tetteire. Érzékeny a kezem valamiért, meg csiklandós. Ezért ez olyan... Érdekes érzéseket ad.
NamJoon: -Én mindig művészi vagyok.-nevetek és arcom egy pillanatra elkomorodik, de utána megint csak nevetek.-Hmm, rosszabb? Büntess.-nyögöm utolsó szavamat, majd megint leesek a kanapéról, ahogy a nevetés az eddigieknél durvábban jön ki belőlem és még könnyeim is folyni kezdenek.
Jackson: Csak hangosan felnevetek én is hülyeségére és félig lefordulok a kanapéról, csak fejemet lógatva le róla, majd pontosan homloka fölött elengedek egy vékony kis nyálcsíkot, mi egyenesen homlokára esik. Még mindig nevet, nem hiszem, hogy észrevette, így elkezdem elkenni rajta. Istenem mekkorát fogok kapni ezért, ha végre észhez tér és lenyugszik.
NamJoon: Csak nevetek, de megérzem homlokomon Jacks kezét, így kicsit lenyugodva nézek rá furcsán, majd fejemhez nyúlva fintorodok el.
-Mmm, nyál. Guszta.-vágok egy élvezkedő fejet, majd újra elfintorodom. Az oldalamra fordulok és a homlokomat a kanapé oldalának dörgölöm, leszedve magamról a nyálat.
Jackson: Most én kezdek el nevetni jó hangosan, de közbe áldom az eget, hogy még nem ölt meg.
-Hidratáálóó.-dalolom neki és tovább szakadok saját baromságomon, mi nem olyan vicces, de én most valaniért majd meg halok. Istenem... Mindig ez van. Nem kell egy fél óra se, már meghalunk a röhögéstől, ha átjövök hozzá. Borzalmas. De imádom.
NamJoon: -A tudod, mi a hidratáló, nem a nyálad.-motyogom és újra felmászok a kanapéra, rávetődve nevetéstől reszkető testére.-A jó... Édesh... Anyádath, Wang.-kezdek rajta ugrálni, de nem igazán hatok rá, csak magamat fárasztom ki. Mint mindig. Hh, rohadék.
Jackson: Csak tovább nevetek, már kicsit fulladozva is, mikor ismét rámtehénkedik.
-Ohh, what is love, baby don't huuuuurt meee, don't hurt meee, no moooree..-rikácsolom és karjaimat szorosan köré fonva szorongatom meg a senkiáltal kijelölt plüssömet.
NamJoon: -De, de igen, bántalak!-próbálok kihúzódni szorosan tartó karjai közül, de nem sikerül. Kilógó kulcscsontjához hajolok és beleharapok, mire elenged én pedig lefordulok róla, közé és a kanapé támlája közé férkőzve.
Jackson: Kicsit felkiáltok mikor megharap, majd elvész minden erőm, amíg fájlalom kulcscsontom és hason érkezek a parkettára.
-A... Kurva... Anyád...-motyogom a parkettába és felmutatom neki középső ujjamat.
NamJoon: -Szeretnéd, mi?-kuncogok és megfogom középső ujját, majd mosolyogva elengedem és megnyalom, rákacsintva. Kényelmesen elterülök a kanapén, magamban még mindig nevetgélve, kíváncsian várva reakcióját.
Jackson: -Isten ments.-nevetek fel és nyelek egyet tetteire. Érzékeny a kezem valamiért, meg csiklandós. Ezért ez olyan... Érdekes érzéseket ad.
-That was sexual. And I don't know why.-nevetek fel egy kicsit és visszafekszem a padlóra. Hiiideeeg~
NamJoon: -Na, ne tagadd.-nevetek és megpaskolom kicsit buksiját.-Mert az volt a célom.-nyújtom ki nyelvem, majd a támla felé fordulok egész testemmel, kezeimet összefűzöm mellkasom előtt.
Jackson: -Hmmmm, ez milyen célzás? Szopogassam én is az ujjadat vagy mi?-nevetek és megböködöm hátát lábujjammal, majd talpammal is.
NamJoon: Egyik kezemet számra tapasztom, hogy ne hallja nevetésem. A másikat hátra nyújtom, csak középső ujjamat kinyújtva. Magam elé meredek, miközben várok és továbbra is próbálok feltűnésmentesem nevetni.
Jackson: Csak meglepetten nézem elém tartott végtagját, majd elvigyorodom. Ujjához hajolok és számba fogadom azt teljesen, majd szívok rajta és halkan kuncogva egyet, hangtalanul fekszem vissza, kezeimet fejem alá rakom és úgy pihengetek a földön. Visszakapta...
NamJoon: Egy kisebbet nyelek, mikor tényleg beveszi ujjamat a szájába, majd ahogy szív is rajta egyet, hasam befeszül. Pislogok párat és visszahúzom magam elé kezemet, majd megtörlöm ujjamat pólóm aljába. Félig hátra fordulok és úgy nézek egy érdekes arckifejezéssel, csillogó szemekkel Jacksonra.
Jackson: Véve egy nagy levegőt pihengetek tovább, nem hallok felőle hangokat, de szinte érzem rajta, hogy megleptem, így egy mosoly van csak ajkaimon, míg szemeim még mindig csukva vannak. Megvakargatom fejemet ezzel összekócolva hajamat kissé, és szaggatottan veszek egy nagy levegőt.
NamJoon: Egy újabb nagy nyelés és halkan, teljesen átfordulok felé. Óvatosan lemászok a kanapéról, csípője fölé kerülve és kezeit kiveszem feje alól, hogy lefoghassam őket. Számat harapom, bár nem látja, mert szemei még mindig nincsenek nyitva... Ez a kis tett már szokásos, így szoktam elkezdeni csikizni meg minden... Nem fura. De lejjebb csúszok csípőjén, hogy kicsit megmozdítva sajátomat, hozzá nyomjam tette miatt éledezni kezdő hímtagomat. Nem tehetek róla...
Jackson: Mikor megérzem magamon testsúlyát elvigyorodom még jobban, majd csak egyik szememet nyitom ki, hogy csak épphogy ránézzek, majd mikor valami mást érzek meg, befeszül hasam és lehunyom szemeimet újra és nyelek egyet.
NamJoon: -Na, ne tagadd.-nevetek és megpaskolom kicsit buksiját.-Mert az volt a célom.-nyújtom ki nyelvem, majd a támla felé fordulok egész testemmel, kezeimet összefűzöm mellkasom előtt.
Jackson: -Hmmmm, ez milyen célzás? Szopogassam én is az ujjadat vagy mi?-nevetek és megböködöm hátát lábujjammal, majd talpammal is.
NamJoon: Egyik kezemet számra tapasztom, hogy ne hallja nevetésem. A másikat hátra nyújtom, csak középső ujjamat kinyújtva. Magam elé meredek, miközben várok és továbbra is próbálok feltűnésmentesem nevetni.
Jackson: Csak meglepetten nézem elém tartott végtagját, majd elvigyorodom. Ujjához hajolok és számba fogadom azt teljesen, majd szívok rajta és halkan kuncogva egyet, hangtalanul fekszem vissza, kezeimet fejem alá rakom és úgy pihengetek a földön. Visszakapta...
NamJoon: Egy kisebbet nyelek, mikor tényleg beveszi ujjamat a szájába, majd ahogy szív is rajta egyet, hasam befeszül. Pislogok párat és visszahúzom magam elé kezemet, majd megtörlöm ujjamat pólóm aljába. Félig hátra fordulok és úgy nézek egy érdekes arckifejezéssel, csillogó szemekkel Jacksonra.
Jackson: Véve egy nagy levegőt pihengetek tovább, nem hallok felőle hangokat, de szinte érzem rajta, hogy megleptem, így egy mosoly van csak ajkaimon, míg szemeim még mindig csukva vannak. Megvakargatom fejemet ezzel összekócolva hajamat kissé, és szaggatottan veszek egy nagy levegőt.
NamJoon: Egy újabb nagy nyelés és halkan, teljesen átfordulok felé. Óvatosan lemászok a kanapéról, csípője fölé kerülve és kezeit kiveszem feje alól, hogy lefoghassam őket. Számat harapom, bár nem látja, mert szemei még mindig nincsenek nyitva... Ez a kis tett már szokásos, így szoktam elkezdeni csikizni meg minden... Nem fura. De lejjebb csúszok csípőjén, hogy kicsit megmozdítva sajátomat, hozzá nyomjam tette miatt éledezni kezdő hímtagomat. Nem tehetek róla...
Jackson: Mikor megérzem magamon testsúlyát elvigyorodom még jobban, majd csak egyik szememet nyitom ki, hogy csak épphogy ránézzek, majd mikor valami mást érzek meg, befeszül hasam és lehunyom szemeimet újra és nyelek egyet.
Megnyalva ajkaimat beléjük harapok, majd kinyitom szemeimet és ránézek, egyenesen szemeibe. Szabad, mellettem lévő kezét kezdem nézni, melyiknek ujjai előbb még számban voltak. Megnyalom újra ajkaimat....
NamJoon: Mélyen nézek szemeibe, tovább harapva alsó ajakamat. Kezeit kicsit erősebben fogom le, mikor újra megmozdulok és arcom eltorzul attól a kevéske kellemes érzéstől és a bűntudattól, ami már most bennem kavarog. Nem kéne. Nem, de mégis meg fog történni... Remélem...
Jackson: Kissé felgyorsuló légzéssel nézem, mit csinál és halkan sóhajtok, mikor megmozdul újra. Lábaimat felhúzom és térdeimmel magamfelé húzom. Nem.. Lehet nem kéne, de... Már nem tudnék nyugton maradni úgy, hogy nem történik semmi... Ennek most lehet nem.... De meg kell történnie. Most... Remélem...
NamJoon: Kezeit elengedem és lehajolok hozzá, egy puszi erejéig, mit ajkaira adok. Kérdőn nézek rá, hogy ellenkezni fog-e, vagy sem, közben haját piszkálva és csípőmet még párszor felé lökve.
Jackson: Kiráz a hideg, ahogy telt ajkai enyémekhez érnek és ismét veszek egy nagy levegőt, ahogy csípője felém mozdul. Hasára simítok, majd onnan fel mellkasára és megragadva pólója anyagát húzom le magamhoz és másik kezemet tarkójára simítom, hogy magamnál tartsam.
NamJoon: Halványan elmosolyodva csókolom meg, hajába mélyesztve ujjaimat. Ülésbe tornázom magunkat, nem eresztve száját és nyaka köré fonva karjaimat. Még mindig behajlított állapotban lévő lábai közé térdelek, hogy egyszerűbben állítsam fel magunkat, majd ölembe kapom, lábait oldalamra fonva.
Jackson: Lehunyt szemekkel és szintén egy halvány mosollyal viszonzom a csókot. Mikor mozgolódni kezd csak akkor szorítok testartásomon és lábaimon, mikor azokat oldalára fogja, én pedig rá is kulcsolom őket. Közelebb húzom magamhoz és úgy tartom meg magamat, hogy könnyebben tudjon mozogni.
NamJoon: Combjaira fogok, hogy úgy is tartsam és elindulok vele a szobámba, kinyitva szemeimet, és megszakítva a csókot. Nyakára adok kis puszikat, amíg felérünk a lépcsőn és szobámba lépve becsukom az ajtót. Az ágyhoz totyogok, egyik lábammal feltérdelve, hogy kényelmesen tegyem az ágyra, közben kulcscsontját, mit megharaptam, lepve el csókokkal.
Jackson: Fejét magamhoz húzva élvezem tetteit, közben arcára és homlokára adva pár puszit és elmosolyodva arra, ahogy kulcscsontomat lepi el csókokkal.
NamJoon: Mélyen nézek szemeibe, tovább harapva alsó ajakamat. Kezeit kicsit erősebben fogom le, mikor újra megmozdulok és arcom eltorzul attól a kevéske kellemes érzéstől és a bűntudattól, ami már most bennem kavarog. Nem kéne. Nem, de mégis meg fog történni... Remélem...
Jackson: Kissé felgyorsuló légzéssel nézem, mit csinál és halkan sóhajtok, mikor megmozdul újra. Lábaimat felhúzom és térdeimmel magamfelé húzom. Nem.. Lehet nem kéne, de... Már nem tudnék nyugton maradni úgy, hogy nem történik semmi... Ennek most lehet nem.... De meg kell történnie. Most... Remélem...
NamJoon: Kezeit elengedem és lehajolok hozzá, egy puszi erejéig, mit ajkaira adok. Kérdőn nézek rá, hogy ellenkezni fog-e, vagy sem, közben haját piszkálva és csípőmet még párszor felé lökve.
Jackson: Kiráz a hideg, ahogy telt ajkai enyémekhez érnek és ismét veszek egy nagy levegőt, ahogy csípője felém mozdul. Hasára simítok, majd onnan fel mellkasára és megragadva pólója anyagát húzom le magamhoz és másik kezemet tarkójára simítom, hogy magamnál tartsam.
NamJoon: Halványan elmosolyodva csókolom meg, hajába mélyesztve ujjaimat. Ülésbe tornázom magunkat, nem eresztve száját és nyaka köré fonva karjaimat. Még mindig behajlított állapotban lévő lábai közé térdelek, hogy egyszerűbben állítsam fel magunkat, majd ölembe kapom, lábait oldalamra fonva.
Jackson: Lehunyt szemekkel és szintén egy halvány mosollyal viszonzom a csókot. Mikor mozgolódni kezd csak akkor szorítok testartásomon és lábaimon, mikor azokat oldalára fogja, én pedig rá is kulcsolom őket. Közelebb húzom magamhoz és úgy tartom meg magamat, hogy könnyebben tudjon mozogni.
NamJoon: Combjaira fogok, hogy úgy is tartsam és elindulok vele a szobámba, kinyitva szemeimet, és megszakítva a csókot. Nyakára adok kis puszikat, amíg felérünk a lépcsőn és szobámba lépve becsukom az ajtót. Az ágyhoz totyogok, egyik lábammal feltérdelve, hogy kényelmesen tegyem az ágyra, közben kulcscsontját, mit megharaptam, lepve el csókokkal.
Jackson: Fejét magamhoz húzva élvezem tetteit, közben arcára és homlokára adva pár puszit és elmosolyodva arra, ahogy kulcscsontomat lepi el csókokkal.
Ahogy már biztosan fekszem ágyán, lábammal feltessékelem másik lábát az ágyra, majd ezután újra lehúzom magamhoz testét is, másik lábammal, mi még mindig oldalán van segítve ebben.
NamJoon: Tovább kényeztetem nyakát, kezeimmel pólója alá nyúlok, feltűröm az anyagot és leveszem róla, az ágy szélére dobom. Csak mosolyogva mérem fel mellkasát, mit persze, már nem először látok. Kezeimet lesimítom felsőtestén, nadrágja korcáig, amit szintén mosolyogva szedek le róla, bőrét ujjbegyeimmel érintve, maj pólójára teszem a ruhadarabot.
Jackson: Halkan kuncogva engedem, hogy levegye rólam pólómat és szemeibe nézek, miközben már nadrágomat is leveszi. Mikor ez megtörténik felülök és nyakára nyomkodva édes csókokat húzom le pólóját, mellkasára is nyomva pár csókot, majd felhúzom, hogy térdén álljon és leveszem nadrágját, hasára is adva egy csókot és megkaristolva azt fogaimmal is kicsit.
NamJoon: Visszanyomom az ágyra és kicsit feljebb mászok, hogy elérjem az éjjeliszekrényt. Kiveszem a fiókból az óvszert, közben összedörzsölve ágyékainkat és számat harapva. Lábai közé csúszok és újra megcsókolom, közben felváltva egyik tenyeremmel csípőm mozgását és lassan masszírozva hímtagját alsónadrágján keresztül.
Jackson: Halkan sóhajtozok alatta és felsőtestét simogatom, ahogy kiveszi a szükséges dolgokat nekünk. Arcára simítom kezeimet, mikor újra megérzem édes és telt ajkait enyémeken és nagyokat sóhajtok bele, ahogy kezével félig meredt férfiasságomat masszírozza. Hajába túrok és azt egy kicsit szorítva csókolom tovább.
NamJoon: Lehúzom róla boxerét és lábait óvatosan egy kis terpeszbe tolom, újra szabadon engedve ajkait. Szemeimet övéibe fűzöm, miután benyálazom mutatóujjamat és fenekébe tolom, lassan kezdve tágítani. Óvatosan mozgatom benne ujjam, közben combjához hajolok, megtartva szemkontaktusunkat. Izmos, imádni valóan husis combjait kezdem harapdálni, miket ő bár mindig eltakar bő nadrágjaival, én imádok. Szabad kezemmel csípőjénél tartom, mikor második ujjamat is belé vezetem és megszívom belső combját, arcát figyelve, hogy ne legyen számára semmi rossz... A legjobb barátom, vigyázok rá.
Jackson: Csípőmet megemelem, hogy ezzel segítsek neki levenni rólam az utolsó engem takaró ruhadarabot és tartom vele a szemkontaktust. El-elsandítok szemeiből ahogy ujját -mi még nem rég az én számban is volt- nyálazza, majd sóhajtok ahogy belém vezeti azt. Nem, nem olyan kellemetlen, és ezt még jobban elfelejteti velem ahogy combomat harapdálja. Kicsit kuncogok erre, de már halkan nyöszörgök inkább. Hasam befeszül kissé, mikor második ujja is elmerül bennem, de próbálok minnél előbb ellazulni és Nam szájára koncentrálni, mi combomat szívja. Felnyögök erre az érzésre, és arra is ahogy egyre jobb lesz ujjai mozgása bennem. Eszméletlen...
NamJoon: Felnyög, mire hasam befeszül és harmadik ujjamat is hozzáadom és már kicsit gyorsabban mozgatom őket, hogy végre rátérhessünk, amire kell. Nem tágítom már sokáig, újra lábai közé térdelek és ledobom magamról a boxeremet. Az óvszeres dobozért nyúlok, miből kiveszem az egyik kis csomagot, hogy férfiasságomra görgethessem.
Jackson: Halkan nyöszörgök ahogy már három ujjával tágít, majd nagyot sóhajtok, az érzésre, hogy újra nincs bennem semmi, ami kitöltsön. Felnézek rá és fel is ülök, amíg az óvszerrel babrál, közben combjai oldalát simogatom és hasát, alhasát lepem el csókokkal vagy éppen kis harapásokkal. Vigyorogva nézek szemeibe és csókért emelem a magasba államat egy szelid, de boldog mosollyal ajkaimon.
NamJoon: Aprókat sóhajtok harapásaira és csókjaira, majd szájára tapadok, úgy döntöm vissza a párnák közé. Elhelyezkedem lábai közt és oldalát megfogva hatolok bejáratába csak egy kicsit, így folytatva, amíg teljesen el nem merülök benne. Felsóhajtok a kellemes érzésre, mi most átjárja testemet és szemeibe nézve simítom kezemet arcára, kivárva, amíg hozzá szokik.
Jackson: Lehunyva szemeimet fekszem vissza és csókolom tovább, közben reszketeg nyögést hallatva, ahogy már megérzem magamban. Elválok ajkaitól, hogy nyögésem kijöhessen, amint teljesen elmerül bennem. Kezébe csókolok és szemeibe nézek egy félmosollyal, mivel provokálni szoktam máskor és keze felé fordulva ujját újra számba veszem és szívok rajta egyet, majd felkuncogok. Ha nem csinál valamit esküszöm fordítok magunkon...
NamJoon: Számba harapva szisszenek fel, mélyen magamba szívva a levegőt, ahogy megint szájában van ujjam és rá is szív. Megmozdítom csípőmet, mire szemeim lecsukódnak és ajkaim elnyílnak, ahogy torkomból is felszökik egy kis nyögés. Feje mellé támasztom kezeimet, kínzóan lassan kezdve lökni.
Jackson: Felnyögök és hátam egy egész kicsit elválik az ágytól, ahogy az érzés tökéletessége végig fut testemen. Lábaimat még nagyobb terpeszbe téve szinte letámasztom térdeimet az ágyra és úgy nyögök fel, most már elég hangosan.
-Namhh... Kérlek...-suttogom nyöszörögve és szemeibe nézek.
NamJoon: -Jól van, jól van.-Mosolyodom el és már majdnem teljesen kicsúszva belőle lököm hímtagomat vissza fenekébe, egy erős mozdulattal. Ilyen kis türelmetlen lenne? Hmm...
NamJoon: Tovább kényeztetem nyakát, kezeimmel pólója alá nyúlok, feltűröm az anyagot és leveszem róla, az ágy szélére dobom. Csak mosolyogva mérem fel mellkasát, mit persze, már nem először látok. Kezeimet lesimítom felsőtestén, nadrágja korcáig, amit szintén mosolyogva szedek le róla, bőrét ujjbegyeimmel érintve, maj pólójára teszem a ruhadarabot.
Jackson: Halkan kuncogva engedem, hogy levegye rólam pólómat és szemeibe nézek, miközben már nadrágomat is leveszi. Mikor ez megtörténik felülök és nyakára nyomkodva édes csókokat húzom le pólóját, mellkasára is nyomva pár csókot, majd felhúzom, hogy térdén álljon és leveszem nadrágját, hasára is adva egy csókot és megkaristolva azt fogaimmal is kicsit.
NamJoon: Visszanyomom az ágyra és kicsit feljebb mászok, hogy elérjem az éjjeliszekrényt. Kiveszem a fiókból az óvszert, közben összedörzsölve ágyékainkat és számat harapva. Lábai közé csúszok és újra megcsókolom, közben felváltva egyik tenyeremmel csípőm mozgását és lassan masszírozva hímtagját alsónadrágján keresztül.
Jackson: Halkan sóhajtozok alatta és felsőtestét simogatom, ahogy kiveszi a szükséges dolgokat nekünk. Arcára simítom kezeimet, mikor újra megérzem édes és telt ajkait enyémeken és nagyokat sóhajtok bele, ahogy kezével félig meredt férfiasságomat masszírozza. Hajába túrok és azt egy kicsit szorítva csókolom tovább.
NamJoon: Lehúzom róla boxerét és lábait óvatosan egy kis terpeszbe tolom, újra szabadon engedve ajkait. Szemeimet övéibe fűzöm, miután benyálazom mutatóujjamat és fenekébe tolom, lassan kezdve tágítani. Óvatosan mozgatom benne ujjam, közben combjához hajolok, megtartva szemkontaktusunkat. Izmos, imádni valóan husis combjait kezdem harapdálni, miket ő bár mindig eltakar bő nadrágjaival, én imádok. Szabad kezemmel csípőjénél tartom, mikor második ujjamat is belé vezetem és megszívom belső combját, arcát figyelve, hogy ne legyen számára semmi rossz... A legjobb barátom, vigyázok rá.
Jackson: Csípőmet megemelem, hogy ezzel segítsek neki levenni rólam az utolsó engem takaró ruhadarabot és tartom vele a szemkontaktust. El-elsandítok szemeiből ahogy ujját -mi még nem rég az én számban is volt- nyálazza, majd sóhajtok ahogy belém vezeti azt. Nem, nem olyan kellemetlen, és ezt még jobban elfelejteti velem ahogy combomat harapdálja. Kicsit kuncogok erre, de már halkan nyöszörgök inkább. Hasam befeszül kissé, mikor második ujja is elmerül bennem, de próbálok minnél előbb ellazulni és Nam szájára koncentrálni, mi combomat szívja. Felnyögök erre az érzésre, és arra is ahogy egyre jobb lesz ujjai mozgása bennem. Eszméletlen...
NamJoon: Felnyög, mire hasam befeszül és harmadik ujjamat is hozzáadom és már kicsit gyorsabban mozgatom őket, hogy végre rátérhessünk, amire kell. Nem tágítom már sokáig, újra lábai közé térdelek és ledobom magamról a boxeremet. Az óvszeres dobozért nyúlok, miből kiveszem az egyik kis csomagot, hogy férfiasságomra görgethessem.
Jackson: Halkan nyöszörgök ahogy már három ujjával tágít, majd nagyot sóhajtok, az érzésre, hogy újra nincs bennem semmi, ami kitöltsön. Felnézek rá és fel is ülök, amíg az óvszerrel babrál, közben combjai oldalát simogatom és hasát, alhasát lepem el csókokkal vagy éppen kis harapásokkal. Vigyorogva nézek szemeibe és csókért emelem a magasba államat egy szelid, de boldog mosollyal ajkaimon.
NamJoon: Aprókat sóhajtok harapásaira és csókjaira, majd szájára tapadok, úgy döntöm vissza a párnák közé. Elhelyezkedem lábai közt és oldalát megfogva hatolok bejáratába csak egy kicsit, így folytatva, amíg teljesen el nem merülök benne. Felsóhajtok a kellemes érzésre, mi most átjárja testemet és szemeibe nézve simítom kezemet arcára, kivárva, amíg hozzá szokik.
Jackson: Lehunyva szemeimet fekszem vissza és csókolom tovább, közben reszketeg nyögést hallatva, ahogy már megérzem magamban. Elválok ajkaitól, hogy nyögésem kijöhessen, amint teljesen elmerül bennem. Kezébe csókolok és szemeibe nézek egy félmosollyal, mivel provokálni szoktam máskor és keze felé fordulva ujját újra számba veszem és szívok rajta egyet, majd felkuncogok. Ha nem csinál valamit esküszöm fordítok magunkon...
NamJoon: Számba harapva szisszenek fel, mélyen magamba szívva a levegőt, ahogy megint szájában van ujjam és rá is szív. Megmozdítom csípőmet, mire szemeim lecsukódnak és ajkaim elnyílnak, ahogy torkomból is felszökik egy kis nyögés. Feje mellé támasztom kezeimet, kínzóan lassan kezdve lökni.
Jackson: Felnyögök és hátam egy egész kicsit elválik az ágytól, ahogy az érzés tökéletessége végig fut testemen. Lábaimat még nagyobb terpeszbe téve szinte letámasztom térdeimet az ágyra és úgy nyögök fel, most már elég hangosan.
-Namhh... Kérlek...-suttogom nyöszörögve és szemeibe nézek.
NamJoon: -Jól van, jól van.-Mosolyodom el és már majdnem teljesen kicsúszva belőle lököm hímtagomat vissza fenekébe, egy erős mozdulattal. Ilyen kis türelmetlen lenne? Hmm...
Lökéseim még mindig oly lassúak, de jóval erősebbek, mint voltak. Egyik kezemmel az ágytámlának felső lécére fogok és úgy gyorsítok kicsit, folyamatosan sóhajtozva és morogva, néha fel-felnyögve.
Jackson: Már kezdenék nyöszörögni, hogy ne szórakozzon már, de ekkor egy hatalmasat nyögök ahogy újra és erősen löki magát belém.
-NamJoonhhh...-nyögök fel hangosabban ahogy lökései még mindig lassúak, de egy idő után gyorsulnak, így hangosan nyögve élvezkedem alatta. Körmeimet végig húzom mellkasán és ajkaimba harapok látványára felettem.
-Namie... Mhhh... NamJoon-aahh...-becézgetem ahogy nyögdécselek alatta továbbra is, csak azért, hogy hergeljem. Tudom, hogy bejön neki az ilyesmi... A legjobb barátom, beszéltünk már ilyesmiről és pontosan jól tudunk egymásról ilyen dolgokat.
NamJoon: Hangosan nyögök és már kegyetlenül, gyorsan döföm magam belé becézgetésére. Tétlen kezemmel körbejárom testét, mindenhol simogatva, fenekénél megállapodik tenyerem és fejemet lehajtom, szemeimet összeszorítva közben.
Jackson: Hangosakat nyögök ahogy már rendes tempóban kényeztet engem és magát is. Simogatására ajkamba harapok és nyakára teszem egyik kezem, tarkóját kezdve cirógatni. Hirtelen eltalál bennem egy édes pontot, amitől hangom a magasba szökik és köré szorulok. Hihetetlen...
-NamJoon...-nyögöm nevét hangosan és nyakába hajolva kis harapásokkal és annál édesebb nedves csókokkal lepem el.
NamJoon: Vele együtt nyögök fel, ahogy eltalálok benne egy pontot és körém szorul. Megpróbálva minél többször eltalálni gyönyörközpontját, nem változtatok tempómon és a szöget is próbálom megtartani, amivel sikerül is elérnem, hogy jobban élvezze. Vele együtt nyöszörgök folyamatosan, fejemet nyakához hajtva, már nem olyan erősen szorítva az ágy támláját, és nyaka puha, édes bőrébe kapok, akárhányszor körém szorulnak izmai.
Jackson: Nyögéseim mindig megakadnak ahogy lök belém, de mindig hangosabbak lesznek jó pár oktávval ahogy egyre többször és többször találja el azt a pontot bennem, mitől szinte megőrülök. Nyakam édes kényeztetésére felkuncogok néha és fejét jobban húzom magamhoz, de ekkor egy másik hang is eljut agyamig, mégpedig az ágy halk nyikorgása és erős falhoz érése minden alkalommal, mikor Nam elmerül bennem. De nem érdekel.. Tetszik... Hirtelen egy vékony hang hagyja el ajkaimat és hátam egy egész kicsit eltávolodik az ágytól, ahogy az első kellemes érzés megremegteti hasamat.
NamJoon: Magasba szökő hangja jelzi, hogy bizony nem kell már sok, mire csak még jobban hajtom magunkat. Fenekéről hasára simítom kezemet és azt kicsit megkarmolom ujjaim útján lefelé, hogy merevedésére fogjak és csípőm mozgásával ellentétesen húzogassam markomat rajta.
Jackson: Érzem, hogy egyre többször feszülök be és rándulok össze, erre pedig még rátesz egy lapáttal az is, hogy markát húzogatja rajtam.
-N-na-nam-J-joonhh...!-nyögök fel hangosan ahogy már vészesen közel vagyok, majd egy falakat megremegtető nyögéssel emelem meg felé csípőmet és élvezek kezébe, hangosan lihegve utána... Ohhh, Istenem.. Csodálatos érzés... Ez... Valami hihetetlen volt...
NamJoon: Elélvez, mire kezemmel, mi eddig őt kényeztette oldalára fogok, még mozdulva párat. Erősen nyomulva belé, teljesen elmerülök benne, ezzel együtt el is élvezve, eddigi leghangosabb nyögésemmel karöltve. Kezem, mi az ágytámlán támaszkodott leesik onnan, így én Jacksonra rogyok. Lihegve húzódok ki fenekéből és mellé fordulok az ágyra. Huh... Hát ez... Huh.
Jackson: Tovább lihegve hunyom le szemeimet és élvezkedem NamJoon mély hangjában ahogy ő is elmegy, majd mikor kicsúszik belőlem csak félig nyitom ki szemeimet. Rendben... Ez... Ez nagyon, kurva jó volt... Ahh, Istenem... Soha jobban nem volt még részem...
NamJoon: Számon véve a levegőt és szemeimet lehunyva pihenek, amíg szívverésem vissza nem áll normális tempójába. Szemhéjaimat kicsit összeszorítom, mielőtt kinyitnám és úgy nézek körbe a szobában.
Kicsit oldalra fordulva nyúlok be az éjjeli szekrény fiókjába, visszatéve bele az óvszeres dobozt, de egy kis fehér dobozkára cserélem. Boldogan mosolyogva fordulok oldalamra, legjobb barátom felé, megsimogatva izzadt pofiját. Mikor felnyitja pilláit én felpattintom a dobozka tetejét, ezzel megmutatva a két, kisméretű gyűrűt. Már jó pár éve nagyon jó barátok vagyunk, de még mindig nincs semmi, ami ezt bizonyítaná is.
Ő is felhúzza, ahogy én is, jobb kisujjamra és felé tartva azt, nézek szemeibe. Vigyorogva akasztom ujjamat övébe és egy kicsit szorítva is és rántva kezeinken szólalok meg.
-Barátok?
Jackson: Még mindig pihegek, amikor megérzem arcomon kezét így felé fordulok és szemeibe nézek. Azokat el is kapom onnan, mikor egy kis doboz halk hangját hallom meg ahogy kinyílik, majd mikor meglátom a gyűrűket boldogan mosolyogva nézek rá újra. Felhúzom a gyűrűt kisujjamra, és mikor beleakassza sajátját csak kuncogva rángatom meg én is.
-Ohh, de még milyenek. A legjobbak.-vigyorgok rá én is és megrángatom újra ujjainkat.
NamJoon: -Reméltem is.-nevetek fel és elengedem ujját. Magam alá nyúlok, hogy kivegyem onnan ruháinkat és erősen hozzábaszom övéit, tovább nevetve. Kicsit sóhajtva húzom le férfiasságomról a gumit és dobom ágyam melletti kukámba, majd én is elkezdek felöltözni, bár a boxernél és pólónál tovább nem jutok az ágyon fekve. Kimászok a kényelmes fekvőhelyből és felrángatom magamra melegítőnadrágomat.
Jackson: -Anyádat!-nevetek fel ahogy ruháim pofámba csapódnak, majd én is elkezdek felöltözni, kissé nehézkesen mozgatva lábaimat. Mikor én már kész vagyok felnézek rá és elmosolyodom.
Jackson: Már kezdenék nyöszörögni, hogy ne szórakozzon már, de ekkor egy hatalmasat nyögök ahogy újra és erősen löki magát belém.
-NamJoonhhh...-nyögök fel hangosabban ahogy lökései még mindig lassúak, de egy idő után gyorsulnak, így hangosan nyögve élvezkedem alatta. Körmeimet végig húzom mellkasán és ajkaimba harapok látványára felettem.
-Namie... Mhhh... NamJoon-aahh...-becézgetem ahogy nyögdécselek alatta továbbra is, csak azért, hogy hergeljem. Tudom, hogy bejön neki az ilyesmi... A legjobb barátom, beszéltünk már ilyesmiről és pontosan jól tudunk egymásról ilyen dolgokat.
NamJoon: Hangosan nyögök és már kegyetlenül, gyorsan döföm magam belé becézgetésére. Tétlen kezemmel körbejárom testét, mindenhol simogatva, fenekénél megállapodik tenyerem és fejemet lehajtom, szemeimet összeszorítva közben.
Jackson: Hangosakat nyögök ahogy már rendes tempóban kényeztet engem és magát is. Simogatására ajkamba harapok és nyakára teszem egyik kezem, tarkóját kezdve cirógatni. Hirtelen eltalál bennem egy édes pontot, amitől hangom a magasba szökik és köré szorulok. Hihetetlen...
-NamJoon...-nyögöm nevét hangosan és nyakába hajolva kis harapásokkal és annál édesebb nedves csókokkal lepem el.
NamJoon: Vele együtt nyögök fel, ahogy eltalálok benne egy pontot és körém szorul. Megpróbálva minél többször eltalálni gyönyörközpontját, nem változtatok tempómon és a szöget is próbálom megtartani, amivel sikerül is elérnem, hogy jobban élvezze. Vele együtt nyöszörgök folyamatosan, fejemet nyakához hajtva, már nem olyan erősen szorítva az ágy támláját, és nyaka puha, édes bőrébe kapok, akárhányszor körém szorulnak izmai.
Jackson: Nyögéseim mindig megakadnak ahogy lök belém, de mindig hangosabbak lesznek jó pár oktávval ahogy egyre többször és többször találja el azt a pontot bennem, mitől szinte megőrülök. Nyakam édes kényeztetésére felkuncogok néha és fejét jobban húzom magamhoz, de ekkor egy másik hang is eljut agyamig, mégpedig az ágy halk nyikorgása és erős falhoz érése minden alkalommal, mikor Nam elmerül bennem. De nem érdekel.. Tetszik... Hirtelen egy vékony hang hagyja el ajkaimat és hátam egy egész kicsit eltávolodik az ágytól, ahogy az első kellemes érzés megremegteti hasamat.
NamJoon: Magasba szökő hangja jelzi, hogy bizony nem kell már sok, mire csak még jobban hajtom magunkat. Fenekéről hasára simítom kezemet és azt kicsit megkarmolom ujjaim útján lefelé, hogy merevedésére fogjak és csípőm mozgásával ellentétesen húzogassam markomat rajta.
Jackson: Érzem, hogy egyre többször feszülök be és rándulok össze, erre pedig még rátesz egy lapáttal az is, hogy markát húzogatja rajtam.
-N-na-nam-J-joonhh...!-nyögök fel hangosan ahogy már vészesen közel vagyok, majd egy falakat megremegtető nyögéssel emelem meg felé csípőmet és élvezek kezébe, hangosan lihegve utána... Ohhh, Istenem.. Csodálatos érzés... Ez... Valami hihetetlen volt...
NamJoon: Elélvez, mire kezemmel, mi eddig őt kényeztette oldalára fogok, még mozdulva párat. Erősen nyomulva belé, teljesen elmerülök benne, ezzel együtt el is élvezve, eddigi leghangosabb nyögésemmel karöltve. Kezem, mi az ágytámlán támaszkodott leesik onnan, így én Jacksonra rogyok. Lihegve húzódok ki fenekéből és mellé fordulok az ágyra. Huh... Hát ez... Huh.
Jackson: Tovább lihegve hunyom le szemeimet és élvezkedem NamJoon mély hangjában ahogy ő is elmegy, majd mikor kicsúszik belőlem csak félig nyitom ki szemeimet. Rendben... Ez... Ez nagyon, kurva jó volt... Ahh, Istenem... Soha jobban nem volt még részem...
NamJoon: Számon véve a levegőt és szemeimet lehunyva pihenek, amíg szívverésem vissza nem áll normális tempójába. Szemhéjaimat kicsit összeszorítom, mielőtt kinyitnám és úgy nézek körbe a szobában.
Kicsit oldalra fordulva nyúlok be az éjjeli szekrény fiókjába, visszatéve bele az óvszeres dobozt, de egy kis fehér dobozkára cserélem. Boldogan mosolyogva fordulok oldalamra, legjobb barátom felé, megsimogatva izzadt pofiját. Mikor felnyitja pilláit én felpattintom a dobozka tetejét, ezzel megmutatva a két, kisméretű gyűrűt. Már jó pár éve nagyon jó barátok vagyunk, de még mindig nincs semmi, ami ezt bizonyítaná is.
Ő is felhúzza, ahogy én is, jobb kisujjamra és felé tartva azt, nézek szemeibe. Vigyorogva akasztom ujjamat övébe és egy kicsit szorítva is és rántva kezeinken szólalok meg.
-Barátok?
Jackson: Még mindig pihegek, amikor megérzem arcomon kezét így felé fordulok és szemeibe nézek. Azokat el is kapom onnan, mikor egy kis doboz halk hangját hallom meg ahogy kinyílik, majd mikor meglátom a gyűrűket boldogan mosolyogva nézek rá újra. Felhúzom a gyűrűt kisujjamra, és mikor beleakassza sajátját csak kuncogva rángatom meg én is.
-Ohh, de még milyenek. A legjobbak.-vigyorgok rá én is és megrángatom újra ujjainkat.
NamJoon: -Reméltem is.-nevetek fel és elengedem ujját. Magam alá nyúlok, hogy kivegyem onnan ruháinkat és erősen hozzábaszom övéit, tovább nevetve. Kicsit sóhajtva húzom le férfiasságomról a gumit és dobom ágyam melletti kukámba, majd én is elkezdek felöltözni, bár a boxernél és pólónál tovább nem jutok az ágyon fekve. Kimászok a kényelmes fekvőhelyből és felrángatom magamra melegítőnadrágomat.
Jackson: -Anyádat!-nevetek fel ahogy ruháim pofámba csapódnak, majd én is elkezdek felöltözni, kissé nehézkesen mozgatva lábaimat. Mikor én már kész vagyok felnézek rá és elmosolyodom.
-A cuki rózaszín fölsődet hol hagytad? Az menne ehhez a nacihoz.-kuncogok fel ahogy felelevenítem azt a kedves ruhadarabot, amiben egyszer holt kómásan beállított az iskolába.
NamJoon: -Mi van vele? Szóljak neki? Rosszul vagy?-nézek rá aggódóan, mellé térdelve az ágyra, megfogdosva és forgatva fejét, kicsit később reagálva beszólására. Rámordulok felhúzva orromat, mikor megemlíti az esetet, amit elakarok már felejteni mióta, de a barma mindig felhozza témának.-Hallod, szálljá' má' le erről komolyan. Tudod, milyen ciki volt egy egész napot végigülni abban? Látnod kellett volna, mennyien megnéztek, amíg hazasétáltam, és akkor nem viccelődnél ezzel ennyire, faszfej.-Karjaimat összefonom mellkasom előtt és puffogva ott hagyom a szobámban. Amúgy... Őszintén nem tudom, hogy tudjuk csak így lerázni magunkról azt, ami történt. Lehet azért, mert ez nem jelentett semmit... Mármint nekem nem, de szerintem neki se, hiszen ugyanolyan örömmel fogadta a barátságunkat jelképező gyűrűket... Aish, imádom ezt az idiótát...
Jackson: -Aha, a fia éppen meg akar ölni azzal, hogy kitöri a nyakam.-nevetek fel, majd újra ahogy lereagálja az előbbi beszólásom.
-Jól van, jól van. Sejtem és az meg szopás. Legalább bebasztál előtte és azért voltál ilyen? Mert akkor leaakadok.-kuncogok és utána megyek, mikor kilép a szobából. Ahj, Istenem, ez a fasz... Átkarolom vállát a konyhában és összeborzolva haját ülök fel a pultra, egy enyhe fintort elengedve fenekem sajgó érzésére. De nem érdekel. Ahogy az sem, hogy megtörtént. Ugyan úgy a legjobb barátom és ugyan úgy baszogatom továbbra is. Ez csak egy alkalom volt, semmi több. Nekem és ahogy látom neki is. Csak most durcás a kis nyomi. Ahh, de még így is imádom...
NamJoon: Lerázom magamról kezét és két poharat elővéve öntök mindkettőnknek vizet, az egyiket az ő kezébe nyomva. Fintorogva kortyolok párat, majd a falnak dőlve teszem le a poharamat.
-Mintha nem tudnád...-forgatom meg szemeimet és fejemet kicsit lehajtva gondolkozom el, hogy amúgy tényleg mi történhetett. Valószínűleg tényleg ittam, mert nem ugrik be. Elkapom azt a kis fintort, mit elenged, mire elé lépek és arcát kezeim közé véve, csücsörítve gügyögök neki, fejét kicsit rázva közben.-Majd leápollak, Kincsecském, ha nagyon fáj.-beszélek hozzá vékony hangon, mintha valami lány lennék, majd nevetve lépek vissza a falhoz, mielőtt még megütne.
Jackson: -Fogalmam sincs, ember, azért kérdeztem.-nevetek megrázva fejemet és három korttyal kivégezve a pohár tartalmát. Furcsán nézek rá ahogy gügyög nekem és fejemet elhúzom tőle lassan, lekönyökölve magam mögé ahol még van helyem.-Ha jégkockákat tömsz a fenekembe az nem segítene. Egy nagyon szar A szürke ötven árnyalata paródia lenne. Letiltanának mindenhonnan.-nevetek fel és megrázom fejemet.
NamJoon: -Őszintén, már én se emlékszem. Szóval gondolom, ja, ittam.-rántom meg vállaimat.-Na az még szerintem se lenne jó érzés... Báár~...-húzom el a szót, fejemet kicsit felemelve, egy elgondolkodós arcot vágva.-Hallod, az már alapból szar, annál már csak jobb lehet, minden.-nevetek fel és én is kivégzem a még poharamban maradt vizet.
Jackson: -Maradjunk annyiban. Az biztosabb annál, hogy túl fáradt voltál.-kuncogok.-Ugye-ugye?-nevetek és várok, hogy befejezze.-Igaz. De még ennél az ötletnél is van jobb. Fogalmam sincs, mi az és nem is akarom tudni, de biztos van. Vagy olyan, aki már megtette, ki tudja.-rántom meg vállaimat és poharamat nyújtom neki, hogy tegye maga mellé.
NamJoon: -Hagyjuk azokat az ötleteket a nálunk furább emberekre.-kuncogok és elveszem tőle poharát, majd enyém mellé teszem. Mosolyogva állok megint elé és nyitom szét lábait. Megfordulok és úgy állok közéjük, majd térdhajlatánál megfogom és elemelem a pulttól. Tessék, milyen jó barát vagyok... Megkímélem a járástól, ha már úgyis ennyire fáj neki. Pedig nem is voltam durva... Elindulok vele a nappaliba, ahol le is teszem óvatosan a kanapéra, míg én elé ülök, a földre, törökülésbe húzva lábaimat.
Jackson: Nevetek és bólogatva helyeselek szavaira. Ahogy közelebb jön nyelek egy picit és érdeklődve figyelem tetteit, de mikor már hátán utazgatok csak vállaiba kapaszkodok. Mikor földet érek a kanapén csak hálásan lenézek rá, majd félig fekvésbe eldőlök.
-Köszi, uriember vagy.-csípek arcába, majd megpaskolom egy kicsit kuncogva.
NamJoon: -Tudom, szoktam.-mosolygok és hátra dőlök a kanapénak, megint kezembe véve a távkapcsolót, hogy az amúgy még mindig bekapcsolt TV-t valahova máshova kapcsoljam. Találok valami számomra ismeretlen adót így ott megállok és Jacksonnal együtt kezdem bámulni a képernyőt. Nem mintha érdekes lenne. De hát lefoglal.
Jackson: Kicsit jobban elterülve nézem én is a TV-t és hajával kezdek játszani. Nem pont olyan érdekes, de elszórakozunk rajta. Főleg mi ketten. Kitalálunk hozzá mást, amitől viccesebb lehet. A kezemen lévő gyűrűre pillantok és szélesen elmosolyodom. Ha úgy vesszük... Máshogy nem is tudom már elképzelni... Mármint az átadást. Ez... Így szép. Ahogy megtörtént. És akkor is a legjobb barátom marad ez a tökfej. Reméljük még jó sokáig. Bár úgyse bírnánk egymás nélkül...
NamJoon: -Mi van vele? Szóljak neki? Rosszul vagy?-nézek rá aggódóan, mellé térdelve az ágyra, megfogdosva és forgatva fejét, kicsit később reagálva beszólására. Rámordulok felhúzva orromat, mikor megemlíti az esetet, amit elakarok már felejteni mióta, de a barma mindig felhozza témának.-Hallod, szálljá' má' le erről komolyan. Tudod, milyen ciki volt egy egész napot végigülni abban? Látnod kellett volna, mennyien megnéztek, amíg hazasétáltam, és akkor nem viccelődnél ezzel ennyire, faszfej.-Karjaimat összefonom mellkasom előtt és puffogva ott hagyom a szobámban. Amúgy... Őszintén nem tudom, hogy tudjuk csak így lerázni magunkról azt, ami történt. Lehet azért, mert ez nem jelentett semmit... Mármint nekem nem, de szerintem neki se, hiszen ugyanolyan örömmel fogadta a barátságunkat jelképező gyűrűket... Aish, imádom ezt az idiótát...
Jackson: -Aha, a fia éppen meg akar ölni azzal, hogy kitöri a nyakam.-nevetek fel, majd újra ahogy lereagálja az előbbi beszólásom.
-Jól van, jól van. Sejtem és az meg szopás. Legalább bebasztál előtte és azért voltál ilyen? Mert akkor leaakadok.-kuncogok és utána megyek, mikor kilép a szobából. Ahj, Istenem, ez a fasz... Átkarolom vállát a konyhában és összeborzolva haját ülök fel a pultra, egy enyhe fintort elengedve fenekem sajgó érzésére. De nem érdekel. Ahogy az sem, hogy megtörtént. Ugyan úgy a legjobb barátom és ugyan úgy baszogatom továbbra is. Ez csak egy alkalom volt, semmi több. Nekem és ahogy látom neki is. Csak most durcás a kis nyomi. Ahh, de még így is imádom...
NamJoon: Lerázom magamról kezét és két poharat elővéve öntök mindkettőnknek vizet, az egyiket az ő kezébe nyomva. Fintorogva kortyolok párat, majd a falnak dőlve teszem le a poharamat.
-Mintha nem tudnád...-forgatom meg szemeimet és fejemet kicsit lehajtva gondolkozom el, hogy amúgy tényleg mi történhetett. Valószínűleg tényleg ittam, mert nem ugrik be. Elkapom azt a kis fintort, mit elenged, mire elé lépek és arcát kezeim közé véve, csücsörítve gügyögök neki, fejét kicsit rázva közben.-Majd leápollak, Kincsecském, ha nagyon fáj.-beszélek hozzá vékony hangon, mintha valami lány lennék, majd nevetve lépek vissza a falhoz, mielőtt még megütne.
Jackson: -Fogalmam sincs, ember, azért kérdeztem.-nevetek megrázva fejemet és három korttyal kivégezve a pohár tartalmát. Furcsán nézek rá ahogy gügyög nekem és fejemet elhúzom tőle lassan, lekönyökölve magam mögé ahol még van helyem.-Ha jégkockákat tömsz a fenekembe az nem segítene. Egy nagyon szar A szürke ötven árnyalata paródia lenne. Letiltanának mindenhonnan.-nevetek fel és megrázom fejemet.
NamJoon: -Őszintén, már én se emlékszem. Szóval gondolom, ja, ittam.-rántom meg vállaimat.-Na az még szerintem se lenne jó érzés... Báár~...-húzom el a szót, fejemet kicsit felemelve, egy elgondolkodós arcot vágva.-Hallod, az már alapból szar, annál már csak jobb lehet, minden.-nevetek fel és én is kivégzem a még poharamban maradt vizet.
Jackson: -Maradjunk annyiban. Az biztosabb annál, hogy túl fáradt voltál.-kuncogok.-Ugye-ugye?-nevetek és várok, hogy befejezze.-Igaz. De még ennél az ötletnél is van jobb. Fogalmam sincs, mi az és nem is akarom tudni, de biztos van. Vagy olyan, aki már megtette, ki tudja.-rántom meg vállaimat és poharamat nyújtom neki, hogy tegye maga mellé.
NamJoon: -Hagyjuk azokat az ötleteket a nálunk furább emberekre.-kuncogok és elveszem tőle poharát, majd enyém mellé teszem. Mosolyogva állok megint elé és nyitom szét lábait. Megfordulok és úgy állok közéjük, majd térdhajlatánál megfogom és elemelem a pulttól. Tessék, milyen jó barát vagyok... Megkímélem a járástól, ha már úgyis ennyire fáj neki. Pedig nem is voltam durva... Elindulok vele a nappaliba, ahol le is teszem óvatosan a kanapéra, míg én elé ülök, a földre, törökülésbe húzva lábaimat.
Jackson: Nevetek és bólogatva helyeselek szavaira. Ahogy közelebb jön nyelek egy picit és érdeklődve figyelem tetteit, de mikor már hátán utazgatok csak vállaiba kapaszkodok. Mikor földet érek a kanapén csak hálásan lenézek rá, majd félig fekvésbe eldőlök.
-Köszi, uriember vagy.-csípek arcába, majd megpaskolom egy kicsit kuncogva.
NamJoon: -Tudom, szoktam.-mosolygok és hátra dőlök a kanapénak, megint kezembe véve a távkapcsolót, hogy az amúgy még mindig bekapcsolt TV-t valahova máshova kapcsoljam. Találok valami számomra ismeretlen adót így ott megállok és Jacksonnal együtt kezdem bámulni a képernyőt. Nem mintha érdekes lenne. De hát lefoglal.
Jackson: Kicsit jobban elterülve nézem én is a TV-t és hajával kezdek játszani. Nem pont olyan érdekes, de elszórakozunk rajta. Főleg mi ketten. Kitalálunk hozzá mást, amitől viccesebb lehet. A kezemen lévő gyűrűre pillantok és szélesen elmosolyodom. Ha úgy vesszük... Máshogy nem is tudom már elképzelni... Mármint az átadást. Ez... Így szép. Ahogy megtörtént. És akkor is a legjobb barátom marad ez a tökfej. Reméljük még jó sokáig. Bár úgyse bírnánk egymás nélkül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése